Egy közösségi oldalon indult arról diskurzus, hogy mégis mikor a legmegfelelőbb az időpont arra, hogy házasodjunk. A kiindulópont az volt, hogy az egyik felhasználó kiírta, hogy alig két héttel a megismerkedésük után már eljegyezték egymást és összeköltöztek a párjával, három hónapra rá pedig összeházasodtak. Persze a fél internet felháborodott, hogy ez túl gyors tempó a házassághoz, de akadtak olyanok is, akik megvédték a korai esküvőt. Hárman közülük háromféle történetet meséltek el a saját életükből, hogy lássuk, nem lehet igazságot tenni ebben a kérdésben, mindenki belső indíttatásból házasodik, és a legjobb az, ha a saját tempónkhoz tartjuk magunkat.
Aki öt hónap randizás után mondott igent
Lilla azt mondja, élete legjobb döntése volt, hogy fejest ugrott a házasságba 27 évesen. Egy internetes párkeresőn ismerte meg a leendő férjét, aki megkérte a kezét két hónap randizás után, és az esküvővel sem vártak sokáig. „A mi történetünk teljesen mesebeli, most már öt éve vagyunk házasok, és kicsit sem bántam meg, hogy hozzámentem a férjemhez. Persze az egész családom teljesen pánikba esett, amikor eljegyzett a férjem, majd akkor is kitértek a hitükből, amikor közöltük, hogy rá három hónapra megtartjuk az esküvőt.
Az összes ellenérvet, minden »mi lesz ha…?« kezdetű mondatot meghallgattam, de annyira szerelmes voltam, hogy nem érdekelt senki véleménye.
Az esküvőnket szűk körben, szerényen tartottuk meg, nem is érdekelt sem a ruhám, sem a körítés, csak ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy ezzel az emberrel összekössem az életemet. Szerintem a miénk a tipikus szerelem első látásra történet, azon a bizonyos első randin, az első pillantáskor már tudtam, hogy végem van, ez a férfi kell nekem.”
Van jó időpont a házasságra? (Kép: Unsplash)
Aki az együttélésben hisz
Zsófi arra esküszik, hogy lakva ismerszik meg az ember, ezért sem pártolja a túl gyors házasodást. Szerinte egy pár évig érdemes csak együtt élni a kiválasztottal, hogy alaposan megismerjék egymást, mielőtt esküvőt rendeznének. „Én realista vagyok, nem hiszek a mindent elsöprő szerelmben, abban a fajtában, ami minden problémát megold. A házasság az én szememben túl nagy lépés ahhoz, hogy csak úgy pár hónap ismerettség után már belevágjak.
Ha kimondom azt az igent, annak örökre kell szólnia.
A párommal már hat éve élünk együtt, most kezdünk gondolkodni azon, hogy össze kellene házasodni, főleg, mióta a gyerekkérdés is terítékre került köztünk. Egyszerűbb úgy gyereket vállalni itthon, ha van egy esküvő mögötte. Az viszont biztos, hogy már kívül-belül ismerjük egymást, minden konfliktus megtörtént már köztünk, ami egy párkapcsolatban előfordulhat, így biztonsággal mondhatjuk ki egymásnak az igent, hiszen tudjuk, mi vár ránk az esküvő után. Nekem pár hónap nagyon kevés lett volna erre.”
Aki nem hajlandó házasodni
Tünde annak ellenére házasságellenesnek mondja magát, hogy a szülei házassága abszolút sikertörténet. Imádják egymást a mai napig, pedig már több mint 40 éve házasok, de Tünde épp ezért nem akar hozzámenni élete párjához, nem akarja lekötni magát évtizedekre. „Már nem vagyunk annyira fiatalok, a harmincas éveinket tapossuk a párommal, és tulajdonképpen úgy élünk, mint a házasok, én mégsem akarok esküvőt.
Van egy gyönyörű kislányunk, egy család vagyunk a papír nélkül is.
A szüleimmel jön nekem mindenki, hogy milyen jó példa volt előttem a házasságuk, ami igaz, mert szeretetben élnek együtt már évtizedek óta, de közben nekem egy kicsit ijesztő is ez, mintha a házassággal minden szabadságom is odalenne. Inkább úgy döntöttem, hogy nyitva hagyok magamnak egy kiskaput, így szabadabbnak érzem magam, különben is, a szememben nem az számít, hogy egy papírra le van-e írva, hogy szeretjük egymást, hanem ahogy a hétköznapokban boldogan tudunk élni együtt.”