Nő az anya mögött – így élik meg nőiességüket a speciális gyermeket nevelő édesanyák

Képzeld el, felnővén tele tervvel, lendülettel kezdesz neki az életnek. Aztán jön egy szerelem, házasság, családalapítás. Hallod a barátaidtól, hogy az első, kisgyerekes évek nehezek, de ahogy cseperednek, egyre önállósodnak, és te lassan visszatérhetsz korábbi életedhez. Dolgozhatsz, eljárhatsz a barátokkal, törődhetsz magaddal is, és egyre többször tudsz kettesben maradni a pároddal. 

Képzeld el, hogy megszületik a gyermeked, és mindez egy pillanat alatt felborul. Egy tünet, egy diagnózis, és minden átértékelődik. Túlélő üzemmódba kapcsolsz, és keresed a lehetőségeket a terápiákra, a gyógyulásra, az élhető életre…és közben eltávolodsz a régi barátoktól, a játszótéren fecsegő anyukáktól, a gyerekeiket különórákra járató szülőktől. Te vagy a sérült gyermeket nevelő szülő. Megfosztva a lehetőségtől, hogy visszatérj a munkádhoz, a régi hobbidhoz. Hogy te dönthess, a gyereked melyik iskolába járjon. Hogy este spontán leülj meginni egy pohár bort. Hogy a világ részese legyél. Hogy látható légy!

Pedig hidd el, a képeken látható anyák is pont olyan nők, mint bárki más! Vágynak a bókra. Egy lézengős vásárolgatásra. Egy wellnesshétvégére. Arra, hogy csak úgy, beüljenek egy kávéra. Vágynak arra, hogy az emberek lássák, kik ők valójában. 

Kaptak egy nagy feladatot, mely személyiségük részévé válik, de attól még ugyanúgy szeretnek olvasni, rajzolni, bútort festeni, süteményt sütni, beszélgetni, harsányan nevetni! Izgalmas személyiségük, képességeik birtokában számtalan dolgot tudnának adni a világnak. Gyermekük miatt (pontosabban – a lehetőség hiánya miatt, hogy gyermekük megfelelő ellátást kapjon) sokan kényszerülnek otthon maradni. 

Az Első Lépések Fejlesztő Központ és a VIDd Többre Alapítvány szervezésében, Marosi-Pózmány Andrea és Kerekesné Vincze Judit ötlete alapján, Csillag Zsuzsanna fotóssal, „NŐ az anya mögött” címmel elkészítették nőnapi fotósorozatukat. 

Nézd végig a képeket! 
Gondolj rájuk!
Ha találkozol velük, ne fordítsd el a fejed! Merj kérdezni, segítséget ajánlani!
Lásd meg a NŐT az anya mögött!

Tóth Tímea 

Timi gyermekei születése előtt HR-esként dolgozott. Jelenleg az 5 éves Andrissal van otthon, közben szépségápolással kapcsolatos vállalkozásba kezdett.

Andris harmadik gyermekként érkezett a családba, súlyos oxigénhiánnyal született, epilepsziás kissrác, akit 2 nővérével és kedvenc mesekönyveivel lehet elvarázsolni. 

Nélküle nem találkoztam volna ennyi csodás emberrel, elhivatott szakemberrel és elképesztően erős anyákkal, akikkel néha olyan dolgokon tudunk nevetni, amin mások legszívesebben sírnának. 

Bár mindannyian nehéz utat kaptunk, és imádjuk a kacifántos gyerekeinket, nekünk is szükségünk van másfajta mentális kihívásra is, hogy érezzük, mi is leteszünk valamit az asztalra. Ezért kilépve a komfortzónámból, beléptem az üzletasszonyi szerepbe. Szeretnék a gyermekeimnek jó példát mutatni azzal, hogy egy ilyen élethelyzetben is lehet emelt fővel járni, sikereket elérni és megalapozni egy biztonságos jövőt.

Mindig mindenben a jót keresem, és ez Andris érkezése után még fontosabb lett. Olyan úton megyünk együtt kéz a kézben, ahol a szeretet és az elfogadás mindenen átsegít bennünket. 

Ebbe beletartozik az, hogy magunkat is szeretnünk kell, ápolni a lelkünket, mert bizony hullámvölgyek mindig vannak és onnan fel kell emelkedni. Figyelni kell a testünkre is, mert a lelki terhek megmutatkoznak. Nagyon optimista ember vagyok és szeretem jól érezni magam, és nemcsak anyaként, hanem, ahogy a közelmúltban újra rájöttem, nőként is. Akár minden percem be tudnám táblázni csupa hasznos dologgal, de egy ideje már nem teszem, hogy legyen „énidőm”: olvasás, amíg Andris alszik vagy egy jó kis itthoni arckezelés. Sok szerepem háttérbe szorult az elmúlt néhány évben, de szeretném, ha a férjem, a lányaim és a kisfiam egy teljes embert látnának bennem.”

Toma Gyöngyi

Gyöngyi két éve nyugdíjas, mellette nagylánya virágüzletében dolgozik 4 órában. Szereti a természetet, a kreatív tevékenységeket, hobbija az alkotás. Szabadidejében sokat kirándul, közös programokat szervez a családjával. Három gyermeke és egy unokája van. A legkisebb lánya, Glória 30 éves, Down-szindrómával született. 

„A nőiségemet az anyaság mellett Glória születése után más érzéssel tudtam és tudom a mai napig is megélni. Sok nehézséggel küzdöttem meg, de mindig arra törekedtem, hogy sok szeretetet, vidámságot vigyek az életünkbe. Glóriát születése óta egyedül nevelem, 20 éves koráig nem tudtam munkát vállalni. Az ő fejlesztése, támogatása volt számomra a legfontosabb, így mindent háttérbe szorítottam, amitől igazán Nőnek érezhettem volna magam. Tudtam, hogy csak magamra számíthatok, hogy mit szeretnék, mi a célom, ezért inkább belülről kezdtem el építkezni. 

Most már jobban odafigyelek magamra. Például készítek egy sminket, egy frizurát, kényeztetem magunkat egy különleges étellel, mert imádok főzni, alkotni, bármit, ami boldoggá tesz. Mára már közös, csajos programokat szervezek Glóriával. Sokat kirándulunk, shoppingolunk, fotózkodunk, sétálunk imádott kutyusunkkal. Tartom a kapcsolatot barátnőimmel.

 Az elmúlt 30 évünkre visszatekintve egy pillanatig sem bánom a sok-sok ráfordított időt, energiát, nélkülözést! Százszorosan kapom tőle vissza a szeretetével, a kedvességével és a mindent eláruló mosolyával. Együtt éljük meg a nőiességet, tőle kapom nap mint nap a legtöbb dicséretet. Elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy az édesanyja lehetek!”

Szabó Bea

Beus kislánya, Fanni génmutáció miatt halmozottan sérült, többek között mozgás- és beszédfogyatékos. Mielőtt anya lett, tanítóként dolgozott, énekkart szervezett, gyerekeket táboroztatott. Ő maga is tagja volt több kórusnak. Imádta az aprólékos, kreatív elfoglaltságokat, amiben Minci is egyre ügyesebb partner.

„Életem legnehezebb feladatát kaptam ezzel a fotózással: önismereti túrára indultam a napokban. Ki vagyok én. Nő, nyilván, erről a személyi számom is biztosít. De, hogy ez mit jelent nekem, ez nagyon összetett dolog. Fancsi születése után lettem valóban nő. Mert ez a funkció nekem nem elsősorban a csini ruhákat, a fodrászt-kozmetikust jelenti, sokkal inkább a gondoskodást, szeretetet. Énidőről beszél mindenki, hogy az milyen fontos. Nekem az énidőm: Fancsi és Pali, a férjem. Ha ők ott vannak velem, ha Palival kézen fogva sétálhatunk, ha Mini más „nyamnyamért” nyafog, akkor érzem, hogy számítok, hogy fontos vagyok, és ettől vagyok teljes. 

De félelmetes dolog szembesülni azzal, hogy mennyire nem törődöm önmagammal. Pedig így igaz. Meglepődtem magamon azon a szombaton, amikor a fotózáson voltam. Nem volt velem a család, ehelyett kaptam olyan kényeztetést, amit korábban soha. Éreztem, ahogy felszabadulok, ahogy visszatér az a régi Beus, aki tudott hangosan nevetni még, aki nem folyamatosan az aktuális problémákon kattog, egyszerűen csak van. Rá kellett jönnöm, hogy az anyaságon túl ÉN is ott vagyok. A képeket elnézve pedig azzal szembesültem, hogy előbújt a fiatal énem, a boldog, a laza, a huncut. Már nem is emlékeztem rájuk. Újra dudorászva teszem a dolgom itthon, és azt hiszem, kicsit jobban kihúzom magam. Nem görnyedek bele a mindennapok stresszébe. Az a nap sokat adott nekem: visszataláltam a könnyedebb önmagamhoz. Mitől érzem igazán nőnek magam? Azt hiszem, ettől a felszabadultságtól.”

Bús Judit 

Judit fejlesztőpedagógus. 4 éves kislánya, Kitti mozgássérült. 

Az ő születése előtt látássérült gyermekekkel foglalkozott. Nagyon szereti a hivatását, párjával létrehozott egy alapítványt, ahol fejlesztőpedagógus, művészetterapeuta SNI-s gyerekek mellett. Szabadidejében szeret futni, sütni-főzni.

„Mielőtt Édesanya lettem, sokkal több időt fordítottam magamra, de ez talán így természetes. Szeretek sportosan, csinosan öltözködni. Mindent megteszek, hogy mindig ápolt Nő legyek, ne vesszek el az anyaságban. Persze vannak nehezebb napok, amikor nem ragyogok. Ha léleksimogatásra vágyom, veszek egy szép ruhát, fodrászhoz, kozmetikushoz, körmöshöz járok. Fontosnak tartom, hogy ápolt és szép legyek. Nagyon jó érzés, amikor a párom megdicsér, büszke rám.

A legjobb dolog, ami velem történt, hogy Kitti engem választott édesanyának. Sok mindent másképpen kell csinálnom, mint korábban, hiszen már nem csak Én vagyok, hanem Mi vagyunk, de Kitti küzdelme, kitartása, szeretete mindent felülír és kárpótol. Kislányommal szinte mindenhova együtt megyünk, nagyon ritkán van egy-egy órányi segítségem. Sokszor fárasztó a 18 kg súlyát emelgetni, de lassan a rögös utunk egyenesedni látszik. 

Amikor megölel és megpuszil, és azt mondja, hogy szeretlek, én akkor vagyok a »legszebb«, ragyognak a szemeim. Ha látom a játszótéren, hogy mászik a mászókán, milyen elszántsággal küzdi fel magát, ezek az igazi értékek számomra, én ekkor vagyok boldog. És ha anya boldog, akkor szép is!”

Christian Kata

Kata második gyermeke, Milla Rett-szindrómás.

Iparművész, kézzel készít saját tervezésű babaforgókat. A kezdeti hobbi idővel jól menő vállalkozássá alakult. A Pünkösdi Teológiai Főiskolán, teológia levelező szakon tanul. Ha befejezi az iskolát angolt szeretne tanítani, hogy többet járjon emberek közé. 

„Ha az élet citromot ad, akkor lehet irigykedni másra, keseregni, hogy neki miért nem vaníliafagyi jutott, vagy dönthet úgy, hogy bár az életet citromot adott, de akkor én a legjobb limonádét csinálom belőle. Én döntöttem! És élvezem a limonádémat!

Nem forog az univerzumunk Milla körül, ő ugyanúgy része a családunknak, mint mindenki más. Már nem sírdogálok otthon, megkeseredve Milla állapotán, már elgyászoltam a veszteséget. Segítségem a családom, főleg a férjem, két barátnőm és nem utolsósorban a Jézusba vetett hit az, ami megtart. Minden erőm, ami van, felülről jön. 

Amikor alszanak vagy iskolában vannak a gyerekek, akkor nem vagyok anya, akkor Én vagyok. Igyekszem nem elhanyagolni magam. Fontosnak tartom, hogy időt szakítsak magamra. Sokat fogytam az utóbbi időben, hogy jobban érezzem magam a bőrömben, mert akkor az egész kisugárzásom megváltozik. Ha mackónaciban szaladgálok zsíros hajjal, akkor azt a környezetem is megszenvedi. Mindenképpen figyelemben kell vennem, hogy tolókocsi-kompatibilis legyen az öltözetem. Magas sarkúban és bőrszoknyában nehéz intézni a dolgokat Milla körül, de ezek amúgy sem az én stílusom. Szeretem a bohém, hippiszerű, természetes ruhákat, farmert. A fitnesz és az énidő bekerült a naptáramba, amire időt, pénzt és energiát áldozok. A bűntudatot pedig, ami ezzel jár, ignorálni kell, mert nem tudok üres kancsóból önteni másoknak. Ha én nem töltődök fel, akkor azt mindenki megsínyli. 

Nem mindig sikerül, de heti egy »én-napot« igyekszem tartani. A férjem nagyon támogat ebben, Ő az én erős hátországom, támaszom.”

Dr. Hadi-Péter Edit

Edit gyógyszerészként végzett és dolgozott ikrei születéséig. A most 7 éves fiúk, Kristóf és András 27. hétre születtek. Kristóf egynaposan agyvérzést kapott, melynek következményeként halmozottan sérült. András magasan funkcionáló ép értelmű autista. 

Korábban utaztak, vitorláztak, síeltek, színházba és koncertre jártunk, de az ikrek születésével a kórház, kontroll, fejlesztés, 24 órás ápolás és készenlét kiszorított mindent Editék életéből.

„A mi életutunk nem egy sprint, amit fog-összeszorítva ki kell bírni, és aztán minden »rendben« lesz, hanem egy életen át tartó ultramaraton. Nem lehet kizsákmányolni magunkat a végtelenségig, mert ez hosszú távon mindannyiunk kárára van. Törekednünk kell arra, hogy megtaláljuk az elérhetetlennek tűnő egyensúlyt az új mindennapjainkban. 

Mivel »Anya nem dőlhet ki!«, ezért fontos a testi, lelki egészség. Tudatosan figyelek az egész család, és ez által saját magam, egészséges táplálkozására. Újra időt szakítok a sportolásra, a kertészkedésre, a túrázásra és a dunai hajózásra. Új hobbiként pedig elkezdtem régi bútorokat felújítani.

Férjemmel dolgoznunk kell azon is, hogy ne uralják el a kapcsolatunkat a mindennapi teendők, hanem visszataláljunk önmagunkhoz és ahhoz, amiért megszerettük egymást, amiért összeházasodtunk és amiért még mindig jó csapatot alkotunk. Ebben rengeteget segít a kettesben eltöltött idő. Eleinte nem mertük senkire rábízni a gyerekeket, de a nagyszülők segítettek.

Nagy csapdája ennek az életállapotnak az elszigetelődés, a korábbi kapcsolatok megromlása. Tudatosan oda kellett figyelnem arra, hogy a baráti kapcsolatokat úgy építsem vissza, hogy ne csak anyaként jelenjek meg, ne csak a gyerekekkel kapcsolatos dolgokról beszéljek, hanem megjelenjen az én személyiségem és gondolataim is.

A hitem nélkül nem bírnám az éjszaka 5-6-szor felkelést az egyik fiamhoz, a feladatokat a másikkal, az érzelmi megpróbáltatásokat vagy a gyerekek jövőjével kapcsolatos félelmeimet, egyszóval a hosszútávfutást.”

Józsa-Ficsór Brigitta

Vendéglátó és szálloda szakos közgazdászként a gyerekek születése előtt ügyfélszolgálati munkatársként dolgozott. Nagyobbik fia, Ábel 12 éves. Ritka genetikai betegséget diagnosztizáltak nála. Brigitta jelenleg GYOD-on van, a rengeteg fejlesztés miatt egyelőre nem tud munkát vállalni. Kevés szabadidejében szeret kertészkedni, kirándulni, olvasni. Több időt szeretne önkénteskedésre fordítani, főleg karitatív és környezetvédelmi területeken. Célja, hogy fiainak az élet minden szépségét megmutassa és arra tanítsa őket,hogy a szolidaritás egy nagyon fontos emberi erény.

„A rengeteg fejlesztés mellett nagyon kevés szabadidőm van. A jövőben próbálok erre jobban figyelni, több programot szervezni, eljárni a családdal, hogy ne csak a terápiáknak »éljünk«. Próbálok több mozgást beiktatni az életembe, korábban futottam.

A nőiesség számomra lelki tisztaságot, türelmességet, finomságot, mások iránti jóindulatot jelent. Ha csak a külsőség szempontjából nézzük, akkor az ápoltságot, csinos öltözéket, sminket juttatja eszembe.

Általában szabadidőruhában vagyok, de ha elmegyek otthonról – akár csak a gyerekeket viszem iskolába, bevásárolok, ügyeket intézek – próbálok csinosan öltözködni és felteszek egy szolid sminket. A férjem, a szüleim és a testvérem segítenek a mindennapokban. Ők és egy nagyon kedves barátnőm biztatnak lelkileg is. A gyermek terapeutái, orvosai is hangsúlyozzák, hogy az anyaság mellett nő is vagyok és fordítsak több időt magamra. Igyekszem!”

Dr. Héra Veronika

Veronika fiatalkorúak ügyeinek szakjogásza. Álmai közé tartozik egy olyan információs vonal létrehozása, ahol a frissen diagnosztizált gyerekek szüleinek nyújtanak segítséget. Kisfiánál, Konrádnál 7 hetes korában diagnosztizálták a sclerosis tuberosat (TSC), ami egy ritka genetikai mutáció, több szervi érintettséggel. Heti 4 napos szigorú órarendet tartva járnak a különböző fejlesztésekre. Nemsokára megérkezik Elena, Konrád kishúga.

„Az én életembe a nőiség, nőiesség kiteljesülését pont az anyaság adta meg.

Már a várandósság első pillanataitól kezdve alakultam, nem csak testileg, de lelkileg is. Kisfiam, Konrád igazi személyiségváltozást hozott az életembe, a diagnózis hallatán pedig egészen új szempontok és szemszög alakult ki az életünkben. Óriási tanítás ez, ami sok szempontból szelídít és inti türelemre a bennem rejlő szilaj kiscsikót.

Igyekszem minden napba egy kis énidőt biztosítani vagy megtalálni azt bármilyen helyzetben. Múltkor például beragadtam a liftbe 20 percre. Kimondottan élveztem, pihentető volt! Szeretek sorozatokat nézni és imádok telefonon  csacsogni a családommal, barátaimmal. A mindennapokban első és legfontosabb segítségem a férjem. Nagyszerű, nagybetűs APA, aki el tudja látni Konrádot nélkülem is, és ez hatalmas megnyugvás számomra. A hétvége általában Apás, így tudok pihenni, ők pedig tudják pótolni a hétköznapi kimaradásokat.

Sok elképzelésünket kell még valóra váltanunk… sosem voltunk például még játszótéren, ellenben otthonosan mozgunk különböző gyerekkórházakban, fejlesztő központokban. Én még ebben is szerencsésnek érzem magunkat, hálás vagyok, mert mindenhol szeretetet és gondoskodást kapunk.

Nőként kényelmesen, sportosan öltözködöm. Több időt szentelek a kisfiam adott napi tökéletes szettjének kiválasztására, de igyekszem nem szégyenben hagyni sem őt, sem az apukáját. A kistesó születése után szeretném újra formába hozni magam és kicsit elegánsabb vonalat képviselni. 0-24-ben NŐ vagyok, aki nagyszerű Anyukája a nagyszerű gyerekeinek! Ezt férjem és a barátnőim is éreztetik velem. Önazonosnak, magabiztosnak érzem magam. Igazi, nagybetűsnek születni kell!

Kissné Maller Elvira 

Elvirának két gyermeke van, Tibike, a kisebbik 10 éves, extrém koraszülöttként jött a világra, halmozottan sérült. 

„Sokszor gondoltam, hogy elfutok, elrohanok, vissza sem nézek… ezt az életet egy ilyen sérült babával nem érdemlem, ilyen dolgok másokkal szoktak megtörténni, ismerősnek az ismerősével…. aztán szépen elfogadtam, egy részem belehalt.

Tibike tüneményes, boldog kisfiú! Egy nagy baba! Megtanított minket elfogadásra, tiszteletre, hogy máshogy lássuk a dolgok menetét, általa máshogy éljük meg az életet.

Tibike iskolába jár heti 4 napot, így van egy kis énidőm ügyeket intézni, vásárolni, takarítani, főzni… vagy csak úgy lenni. A lányommal, néha a férjemmel színházba járunk, nyaralunk. Mivel elég sokat járunk társaságba, nem vagyok elszigetelődve. Alapvetően jó életünk van, lehetne jobb is, máshogy is, de ez van! Kezdünk belejönni, hogy más a családi összetételünk, mint az ismerőseinknek, barátainknak, családunk többi tagjának. Általunk ők jobban belelátnak a sérült családok életébe, sokat adunk át nekik az elfogadásról, a másságról. 

Jó férjem van, 24 éve élünk együtt. Sokat dolgozik, de emellett támogat, így például el tudok menni kozmetikushoz, fodrászhoz. Változatosan öltözködöm, a sportos és a csinos között, hangulat kérdése. A férjem és a környezetem érezteti, hogy Nő vagyok, nem csak anya. Az idő múlásával testem megváltozott, hamar elfáradok, sokszor kedvetlen vagyok, de megyek az utamon…. van egy nagylányom, akinek óriási szüksége van rám, és a pici fiacskám, akinek én vagyok a legfontosabb, nem adhatom fel! A mottóm : a felhők mögül mindig kisüt a nap! És ez nagyon fontos! Lehet nagyon nehéz az élet, de fel kell tudni állni. És én sokszor felállok!”

Szántó Adrienn

Adrienn korábban sales területen dolgozott, jelenleg otthonápoló státuszban van. Két gyermek édesanyja. A kisebbik, Bianka 6 éves. Extrém koraszülöttként sérült a központi idegrendszere. Súlyos mozgásfogyatékossága miatt teljes ellátást, gondozást igényel.

Adrienn szenvedélyesen szeret a családjával együtt utazni és felfedezni a világot. Álma, hogy egy lakóautóval együtt bejárják a kontinenst. Kislánya születése óta folyamatosan keresi, kutatja a lehetőségeket, terápiákat férjével együtt, hogy a nehézségek ellenére egy minél teljesebb élethez segítsék ezzel Biankát. 

„Hálás vagyok, mert van egy csodálatos férjem, aki mindenben a társam is, és aki mellett tudok és vágyom is arra, hogy nő lehessek nap mint nap, miközben 0-24 órában édesanya vagyok. Természetesen én is kellek ehhez, hogy a rengeteg mélypont, elakadások, belső munka és otthon ápolás egyhangúságából kiszakadva  NŐ-nek is érezhessem magam. Kedves Nő és Anya! Kívánom, hogy vedd észre Te is a magadban szunnyadó nagybetűs NŐT, éld meg bátran (újra) a nőiességed! Nem a 10 centis magas sarkútól leszel újra nő. A nőiesség, hiszem, hogy ott lapul egy érintésben, egy pillantásban, egy mosolyban. Boldog NŐNAPOT kívánok mindannyiunknak!”

Tóth Dóra 

Dóra négygyermekes édesanya, korábban titkárnőként dolgozott. Jelenleg GYOD-on van a legkisebb fiával, aki ép értelmű, de középsúlyos autizmussal él. Levente egyéni tanrendben otthon tanul, Dóra maga tanítja és fejleszti. Hobbija a természetfotózás. Szabadidejében az Autizmus Live blogot írja és tájékozódási futásra jár 2 fiával. Autizmus specifikus mentorszülő, 2015 óta társadalmi szerepvállalásként, az autizmussal élők érdekvédelmével, és családsegítéssel foglalkozik. 

„Sajnos nem tudok sokat tenni azért, hogy Nő legyek és ne robot. Egyetlen luxus, amit megengedhetek magamnak, hogy 6 hetente fodrászhoz járok. A nagybetűs NŐ érzés csak álom. Fájdalmas kijelenteni, de számomra nincs énidő. Már nincs rendes munkám. GYOD-on vagyok Leventével, teljesen kiszorulva a társadalom peremére.

A barátaink eltűntek. Régen volt időm magamra, kéthavonta eljutottam színházba, moziba, kiállításra. Nincs sok segítségem. A két nagyobb gyermekem már kirepült, külön élnek tőlünk. Hétköznap a 16 éves fiamra számíthatok, hétvégente a férjemre, aki kamionsofőr és hajnaltól estig dolgozik. Edzőcipő, farmer, póló, pulóver. Szeretnék nőiesebben öltözködni, de nincs rá keret, az autizmus ellátási költségei magasak, mint a csillagos ég. Hosszú évek óta, ezen a fotózáson éreztem újra, hogy bennem is ott van a NŐ. Jó volt nagyon.”

Pátkai Dóri

Dóri szociálpedagógusként végzett a főiskolán. Lányai születése előtt egy írószer cégnél dolgozott. Jelenleg GYOD-on van kisebbik lányával, Jankával, aki súlyosan, halmozottan sérült. Általa vált kétgyermekes és egyben speckó anyává.

Több projektben is részt vesz. Logisztikai vezetője egy próbatételes gyermekek részére adaptív ruhákat gyártó cégnek. Jótékonysági futásokat szervez kislányának. Célja egy alapítvány létrehozása Jankáért és a fejlesztő-nevelő oktatás jövőjéért. Szabadidejében szeret olvasni, a barátnőivel kikapcsolódni és a családdal együtt lenni. Szerinte a próbatételes gyermeke révén pozitív személyiségfejlődésen megy keresztül.

„A nőiségnek szerintem semmi köze a külsőhöz. Mindig is kerekdedebb voltam, domborulatokkal itt-ott. Nagyon sokáig nem voltam elégedett magammal. A legtöbb fiatal szeret vásárolni, csini ruhákat beszerezni. Én utáltam ezt. Aztán ahogy elindultam a személyiségfejlődés útján, úgy kezdett változni a hozzáállásom is saját magamhoz, a külsőmhöz. Mára el tudom magam fogadni olyannak, amilyen vagyok és imádok vásárolni. A bőrápolás nagyon fontos számomra. Mellette minden nap szolid sminket teszek föl. Jól esik így elindulni otthonról. Azonban ezek csak külsőségek! Egy igazi nőnek ragyog a tekintete, önazonos saját magával, magabiztos és van kisugárzása.

A lányaim megszületése után kevesebb idő jutott magamra, pláne mióta Janka is velünk van, aki 0-24 órás gondozást igényel. Azonban mellette is kell, hogy időt szakítsak saját magamra, hiszen nekem is fel kell töltődnöm valamikor. Egy jó könyv, egy forró fürdő, barátnőkkel találkozás, vásárlás, néha egy színház vagy csak otthon egy film is csodákat tud tenni velünk, nőkkel, édesanyákkal. Kell a kikapcsolódás, a feltöltődés. Amikor elmegyek otthonról, leveszem a melegítő nadrágot és felveszem azt a ruhát, amiben csinosnak érzem magam. Amiben megélhetem a nőiségemet. Ha én jól vagyok, a gyermekeim is jól vannak. Nekem pedig ők a legfontosabbak.”

Pintili Gabriella

Gabi gyermekei születése előtt logisztikai területen dolgozott. Két kislánya van. A kisebbik, Natasa 4 éves, a 29.hétre született. Genetikai betegsége Louis-Bar-szindróma, mely az immunrendszert, a kisagyat, a központi idegrendszert és a mozgást érinti. 

Kevés szabadidejében szeret olvasni, túrázni, a barátokkal találkozni. Szívesen önkénteskedik, segít másokon. Fontos számára a tudatosság, az önismeret. Érdekli a spiritualitás, a lélekgyógyítás, a meditáció. Gyermekkori álma a pszichológia, amiért hamarosan újra beül az iskolapadba. 

„»Mit jelent számomra nőnek lenni?« Ha ezt a kérdést decemberben teszik fel nekem, a válaszom két szó lett volna: fogalmam sincs. Miután tavaly ilyenkor megkaptuk az akkor 3 éves kislányunk diagnózisát, kicsúszott a lábam alól a talaj. Az addig felépített életünk, az elképzelt jövőnk egyik napról a másikra összeomlott. A nőiségem volt a legutolsó, amivel időm és energiám volt foglalkozni. Robot üzemmódban éltem a napjaim, orvosról orvosra, egyik fejlesztésről a másikra rohantunk, sok betegeskedés, mindez kevés segítséggel, bedarált a rengeteg probléma, tennivaló. Kemény gyászmunka is volt ez, és párommal mindketten elfáradtunk lelkileg. Depressziós lettem. Év vége felé döbbentem rá, hogy eltűntem a saját életemből. Ordítani akartam, hogy »Halló!!! Én is itt vagyok!! Nő vagyok!« Teljesen elveszítettem önmagam, és nem láttam kiutat. Ha belenéztem a tükörbe, megrémisztett a kinézetem. Sokat sírtam, az év utolsó napját is főleg ezzel töltöttem.
Azután január elsején megráztam magam, és úgy döntöttem, nem hagyom, hogy elvesszen, aki vagyok, az a nő, aki ugyan már mélyen, de bennem él.
Elkezdtem nőiesebb ruhákat is hordani, arckezelésre járni, újra kapcsolódni a barátaimhoz, új embereket ismertem meg. A külsőségek mellett újra fordítok energiát a lelkemre is, és arra, hogy lágyabb, befogadóbb legyek, hogy NŐ legyek. Mert úgy hiszem, ez nem csak a külsőn múlik, az igazi nőiség belülről fakad. Számomra most ezt jelenti nőnek lenni.”

Varga Evelin 

Evelin kétgyermekes, GYOD-on lévő Anyuka. 22 éves lánya, Eszter koraszülöttként jött világra. Oxigénhiány okozta agyi bénulás következtében halmozottan sérült. Korábban adminisztrátorként dolgozott, majd Eszter lett a főállása. Mindemellett megpróbál teljes életet élni. Nyitott a spiritualitás felé, gyakorolja a pránanadit, reikit. Asztrozófiát tanul és érdeklődik a természetgyógyászat iránt. Szívesen rajzol, olvas. Férjével együtt úgy alakították ki életüket, hogy legyen idejük egymásra, amit kettesben töltenek. 

„Nekem mindig is fontos volt a saját nőiességem megélése, ami Eszti születése után háttérbe szorult. Nehéz időszak volt, befelé fordultam és csak a kislányom lebegett a szemem előtt. Szerencsére az egész család mellém állt, nem egyedül kell szembenéznem ezzel a súllyal.

A pránanadi segítségével olyan technikákat tanultam meg, amikkel saját magam belső világát, érzelmeit, lelki dolgait is könnyebben tudom kezelni, gyógyítani. Fokozatosan egyre több idő jut Eszti mellett magamra, ami nagyon fontos. Szükségem van »énidőre«, amikor fel tudok töltekezni, erőre kapni, hogy legyen energiám folytatni a feladatot, amit az Élettől/ Sorstól kaptam. Ez mindenkinek jó: a gyereknek, társnak, családnak, de legfőként önmagamnak.

Idővel magamra találtam, újra szeretek öltözködni, és amíg a család vigyáz Esztire, fodrászhoz, kozmetikushoz, körmöshöz tudok menni. Ez igazi jutalom egy-egy nehéz hét után. 

Ahogy nőtt Eszti, úgy lettünk ketten Nők a családban. Egy reggeli készülődés igazi nőcis program. Frizura, anya párfüm (ahogy ő mondja), csini ruha, napszemüveg. Eszter hercegnővel figyelünk arra, hogy csinosak legyünk. Jó érzés, ha megdicsér a nagyfiam, a barátnőim vagy a sorstárs anyukák, hogy milyen csinos vagyok. A legnagyobb öröm mégiscsak az, ha a párom dicsér és az anya mellett a NŐT is látja.” 

Kiss Zsuzsa

Zsuzsinak két gyermeke van. Közülük Dávid agyi fejlődési rendellenességgel született. Korábban (is) varrt és férjével közösen bútorboltot vezettek.

„Kicsit felforgatta az életünket, mikor megtudtuk, hogy kisfiam sérülten született. De dolgozunk azon, hogy minél könnyebb legyen! Így egy kicsit elhúzódik az álmok megvalósítása, de ha megvan a kitűzött cél, már »csak« dolgozni kell érte!.

Szerencsés vagyok, mert a kreativitásomban ki tudok teljesedni, a munkám egyben a hobbim is! Varrok. Mindent és bármit. Amit varrással meg lehet oldani, azt meg tudom csinálni. Másik hobbim a kertészkedés, imádom a növényeket, fákat, zöldségeket és a virágokat! Az álmom egy magaságyás, de a jövőben szeretnék egy picit nagyobban is gondolkozni! 

Számomra a nőiség a gyengéd, elsöprő erőt jelenti. Hogy nőként olyan dolgokat élhetek meg, ami néha nagyon magasban tart, néha pedig nagyon mélyen! Ezt nem adnám semmiért! Az pedig, hogy megadatott az anyaság, a csodával egyenlő számomra! A mindennapokban apró dolgok azok, amik egyensúlyban tartják bennem, hogy nem csak Anya, hanem Nő is vagyok, méghozzá nem is akármilyen! A gyermekeim és a barátaim nagyon sokat segítenek, hogy higgyek a nőerőmben! A lányom hatalmas kritikus. Amikor nagyon mélyen vagyok, a fiammal együtt ki tudnak rángatni ebből az állapotból és legtöbbször ekkor tudok igazi Nő is lenni. 

Egy kis szempillaspirál, egy kis szájfény, kedvenc ruha… és ha belenézek a tükörbe, azt látom »ez egy jó nap lesz, pozitív visszajelzésekkel«! Tudom, ha a nőiességemet is meg tudom élni, az a gyerekeimnek is jó, hiszen egy boldog anyukát kapnak! 

Ahogy telnek az évek, egyre tudatosabban odafigyelek magamra, hiszen még sokáig szeretném megélni az anyaságot és a Nőt az anya mögött!” 

Csiznier-Kovács Andrea

Andi eredetileg tanár, de az utóbbi években civil szervezetekben dolgozik. Jelenleg a Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület vezetője, küldetésük a központi idegrendszeri sérült gyerekek és családjaik támogatása, érdekképviselete. Fontos megemlíteni, hogy az egyesület 5 évig küzdött, hogy bevezessék a GYOD-ot, a gyermekek otthongondozási díját.

Andi és párja 6 gyermeket nevelnek, közülük ketten élnek súlyos fogyatékossággal. A 19 éves Máté teljes ellátásra szorul, a 11 éves Simi ultra ritka szindrómával született, rácáfolva orvosaira megtanult járni, kommunikálni. 

Teszik, amit tennünk kell, és amit a szívük diktál. Hiszi, hogy a gyerekek választották őket, ami büszkévé teszi. Általuk vált egyértelművé, mi fontos, mi értékes az életben: miért kell foggal-körömmel küzdeni és mit kell egy mosollyal elengedni. Néha gyötrelmesen nehéz például a tehetetlenség, de egy ölelésből, simogatásból vagy épp egy tekintetből újra erőt tud meríteni. Az anyaság mellett tudatosan döntött úgy, hogy munkát vállal. Így teljes az élete, így érzi jól magát. 

„Számomra két dolog jelképezi a nőiséget: a szoknya és a rúzs. Emlékszem, amikor a gyerekek kicsik voltak, már az is a nőiségem megélésének csúcspontjának számított, ha sikerült egy szoknyát felvennem. 

De a helyzet az, hogy amikor kacifántos gyermeket nevel az ember, akkor ez az időszak bizony kitolódik: a fejlesztések földön térdeplő, farmeros időszaka évtizedekig tart… A szoknya csak a nagyon ritka kimenők ruhadarabja. Még ma is. Rúzst pedig csak akkor tudok használni, ha nincs a közelemben egy gyerek sem, hogy ne maszatoljam össze az arcukat  Hat gyerekből legalább egy ritkán nincs a közelemben … Így hát a rúzs is »kime-nőcis« cucc.”

Harasztia Judit

Juditnak 3 gyermeke van, a legkisebb Dorottya 4 éves. Őt születésekor újra kellett éleszteni, aminek következtében középsúlyos oxigénhiányos állapotba került, sérült a központi idegrendszere.

Judit tanár, szakmai vezetőként dolgozik. Szabadidejében szívesen kertészkedik, biciklizik. 

„Azért, hogy NŐ lehessek a mindennapokban, igyekszem magamra odafigyelni, A gyerekeimnek sem mindegy, hogy mennyire kiegyensúlyozott anya van mellettük. Heti kétszer járok konditerembe reggel 5.45-re, amivel ki tudok kapcsolni. Szeretek kertészkedni, és ami megterem, azokat feldolgozom savanyúságnak, lekvárnak, szörpnek. Nagy álmom, hogy saját márkás házi termékeket tudjak majd kézműves piacokra előállítani. Félállásban még mindig tanítok, illetve szakmai vezető vagyok egy Gyerekházban.

Kikapcsolódni a barátnőimmel szoktam, amikor elmegyünk egy-egy koncertre vagy éppen körbetekerjük a Fertő-tavat. Ezek olyan programok, amik feltöltenek és adnak annyi energiát, hogy utána simán veszem a mindennapok akadályait. 

Érdekes, mert ezek a tevékenységeim csak azóta vannak, mióta sérült gyermekem született. Azóta jobban odafigyelek arra, hogy aktívan ki tudjak kapcsolódni és tényleg legyen énidőm.”

Szanyi Anikó

Anikó ápolónő. 4 gyermeke van. Két kisebb fiát egyedülálló édesanyaként neveli. A 10 éves Robi az autizmus jeleit mutatja, mentális problémái vannak. Évek óta anyaotthonban laknak, élethelyzetüket Robi betegsége tovább nehezíti. A munka és a gyerekek mellett a talpon maradás nagy kihívás számára. Kevés szabadidejében szeret sütni, olvasni, kötni. A gyerekekkel gyakran kirándul. 

„Nagy szeretetben élünk mi hárman. Igyekszem teljes erőmből, szívből, értékes, boldog, egészséges felnőtteket nevelni az én kis kincseimből. Segítségem, énidőm nincs. Meditáció, a gyerekek mosolya, ölelése és a munkám szeretete ad erőt. Mi hárman mindent kibírunk. Mindent, hisz mi vagyunk a család. Álmunk egy kis otthon ahol élhetnénk és ha megtalálnám a férfit, aki szeret…mint NŐT.”

Bodnár Petra

Petra kislányánál, Kingánál Rubinstein Taybi-szindrómát diagnosztizáltak.

Korábban az autók világában dolgozott szerviz asszisztens és munkafelvevő pozícióban. Pénzügyi-számviteli végzettség mellett svédmasszőri képesítést is szerzett, ezen a területen szeretné továbbképezni magát. Szabadidejében olvas, sétál, kirándul. 

„Pozitív, mosolygós személyiség vagyok, igyekszem mindenben megtalálni a jót. Mindig is duci kislány voltam, sosem szerettem nőies ruhákban járni. Aztán egyszer felvettem egy csinosabb darabot, egy kicsit kirívóbbat, egy magas sarkút és elindult a lavina (cipőből sosem elég!). Szerettem csinosan öltözni, attól függetlenül, hogy autók mellett dolgoztam. 

Kinga 2017-ben született, egy vesével és később kiderült Rubinstein Taybi-szindrómával. Egyáltalán nem foglalkoztam magammal, nem volt arra se idő, se energia. Most, hogy már nagyobb, oviba jár, egy picit próbálok arra is figyelni, hogy visszatalálják önmagamhoz, ahhoz aki voltam, aki vagyok, a saját stílusomhoz. 

Azt szokták mondani, hogy Nőnek születni kell. Erre Kinga az ékes példa, imád mindent, ami csillog, ami szép, ami nőies. Ketten vagyunk, szinte minden időnket együtt töltjük. Annak ellenére, hogy beszélni még nem tud, rengeteg dolgot tanulok tőle, leginkább magamról. Segít abban is, hogy általa jobban megismerjem önmagamat.”

Ádám-Pázmán Kata

Kata, kislánya születése előtt vendéglátásban dolgozott. Zselyke 5 éves, halmozottan sérült. Betegsége a mai napig sem ismert, egyenlőre diagnosztizálatlan. 

„Szinte mindig a kislányommal vagyok, aki 24 órás ellátást igényel. Édesapja dolgozik, nincs segítségem a mindennapokban. Hiányzik a Zselyke születése előtti szabadság, az énidő, amikor feltöltő, energetizáló programokat lehet csinálni. Amikor szép ruhába felöltözöm és hozzá magas sarkút viselek, attól igazán nőnek érzem magam. Szeretek így öltözni. Fodrász által frissen készített, dögös, nőcis frizurával, sminkben gyönyörűnek lenni. Nagyon NŐNEK érzem magam ilyenkor. Emellett a nőiséget jelenti számomra a belülről fakadó kifinomultság is. Fiatalon még vágytam a kívülről jövő megerősítésekre, de most már nem ez a fontos. Már belülről jön a kisugárzás!”

Szöveg, Csillag Zsuzsanna, Kerekesné Vincze Judit és a NŐK az anyák mögött
Fotók: Csillag Zsuzsanna