Tinik és szelfik
Általánosságban igaz az, hogy a gyerekeket már egészen kicsi koruktól kezdve fontos nevelni a közösségi média alapszabályaira. Ahogy anno a mostani negyvenes generációnak már gyerekként elmondták a szülők, hogy azonnal szóljanak, ha cukros bácsit látnak, vagy hogy ne nyissanak ajtót idegeneknek. Ezek az alapszabályok most is vannak persze, csak éppen szülőként ezeket fontos kiterjeszteni az online jelenlétre. A cukros bácsik zaklatók formájában felbukkanhatnak, ahogy az osztálytársak is nemcsak szemtől szemben, hanem online is zaklathatnak. A gyerekekkel tehát már abban a korban érdemes elkezdeni beszélgetni a közösségi média előnyeiről és hátrányairól, amikor először szeretnének saját mobiltelefont vagy tabletet.
Hogyan tudnék hatni a kamaszlányomra, hogy legalább privát accountot csináljon Instagramon, ha már felteszi a szelfiket magáról?
Mit lehet mondani szülőként a kamasznak, aki a közösségi oldalról szerzi a pozitív visszajelzéseket és maga alá esik, ha nem lájkolják elegen a képeit?
Akármilyen is egy szülő, szigorúbb vagy megengedőbb, a magánélet tiszteletben tartása a legfontosabb: számít a gyerekeknek, hogy érezzék, van rendelkezési joguk az Instagram-fiókjuk felett. Bizonyos kereteket betartva. A gyerekek, ahogy a való életben is mindent, az online térben is mindent a szülőktől tanulnak. Ha édesanya és édesapa Instagram-fiókja pozitív példával szolgál, ha a képeken úgy modellkedik, ahogy a lánygyerekektől is elvárják, akkor máris sokat tettek azért, hogy a megtanítsák a megfelelő viselkedést az online térben. Ha azonban maga a szülő is azért tesz ki önmagáról képeket az Instagramra, hogy tetszésnyilvánítást kapjon, akkor a gyerekek is könnyen megtanulják, hogy a fotók közzététele az önérvényesítés és az önbizalomnövelés egyik formája lehet.
Azoknál a gyerekeknél, akiknél a szülők észreveszik, hogy magukba zuhannak a kevés like-tól, érdemes odafigyelni. Az empátia a legelső, amit szülőként tehetünk, például azzal a mondattal kezdjük, hogy megértem, hogy szomorú vagy, hogy csalódtál, amiért nem kaptál több like-ot. Ezek után hagyjuk, hogy beszéljen az érzéseiről, hogy mit él át, ne nevessük ki, hanem legyünk mellette. Elemezzük vele a problémát, tegyünk fel nyitott kérdéseket, például, hogy miért gondolja azt, hogy őt senki nem szereti vagy csak kevesen? Ismer-e más osztálytársat, aki szintén kevés like-ot kapott? Majd elmondhatjuk azt, hogy ha máshogyan látjuk, mint ahogy ő. ‘Nem gondolom ezt, szerintem ez nem igazán igaz.’ Ilyenekkel bátoríthatjuk, hogy ő saját maga küzdjön meg az érzéseivel és ezzel a nehézséggel. Szülőként ez a legnehezebb talán, hogy ne helyette oldjuk meg a gondot, hanem mellette legyünk, támogassuk.
A lányom és a fiam is sok filtert használ a képein, ez mit jelent? Ilyenek szeretnének lenni igazából?
Mit okoz a gyerek lelkében, ha mindig ezeket a filterezett képeket nézi, amik ömlenek rá Instán?
A lányom és a barátnője azzal játszanak, hogy agyonfilterezett szelfiket küldözgetnek magukról, csak remélem, hogy máshova nem küldik őket, vagy, hogy nem hiszik el, hogy ez a normális. De megtiltani nem tudom nekik, nyilván nagyon tetszik nekik, hogy teljesen máshogy festenek ezeken a fotókon, mint valójában. De meddig normális ez? Vagy ne aggódjak, úgyis kinövik?
Hogyan segíthetek a gyerekemnek, hogy ne az influenszerekhez hasonlítsa magát folyton? Szerintem csak emiatt elégedetlen a külsejével.
A privát vagy nem privát Instagram-fiókokkal kapcsolatban is vannak kérdések több szülőben is. Erre iránymutatást az Instagram használatának leírása adhat: 16 éves korig elvileg minden gyereknek privát profiljának kellene lennie. 16 év felett pedig megegyezés kérdése, ha a szülő szeretné, hogy privát maradjon, akkor hatalmánál fogva megteheti. Ha pedig a gyerek erre nemet mond, akkor érdemes alkut kötni, hogy csak ismerősöket jelölhet be és csak ismerősöket követhet, vagy hogy milyen képeket tehet ki és miket nem. Amennyiben az alkut a gyerek felrúgja, annak muszáj, hogy következményei legyenek: ahogy felnőttként is lesznek következményei, ha nem tartja be a szabályokat például a munkahelyen. Szülőként innentől fogva tiszteletben kell tartani a gyerek magánéletét, tehát ne klónozzuk a telefonját, ne nézegessük minden kimenő és bejövő üzenetét az Instagramon. Időnként nézzünk rá, havonta egyszer-kétszer maximum, és érdemes bízni a gyerekekben, ez elősegítheti a későbbi szülő-gyerek kapcsolatot is.
Az agyonfilterezett képek és az egészséges testkép is jelentős problémakör az Instagramon. Tény, hogy minél több nagyon csinos, nagyon szép, tökéletes életet élő lányt követnek a fiatalok, a sérülékenyebbek hajlamosak lehetnek arra, hogy követendő példaként tekintsenek rájuk. Nem jelenthető ki azonban az, hogy azok a gyerekek, akik sok filtert használnak, maguk is ilyenek szeretnének lenni. Az egészséges testkép, az önelfogadás és az Instagram kapcsolata olyan téma, ami rengeteg kutatást igényelne. Amit biztosan tudni, hogy a lányok jóval nagyobb hányada gondolja azt magáról, hogy nem elég csinos, mint ahányan gondolták a közösségi média korszaka előtt. Előfordulhat, hogy akár már 18-19 éves korára valakinél étkezési zavart diagnosztizálnak, pontosan amiatt, mert bármit is tett addig magával, nem hasonlított azokra a modellekre, fitneszgurukra, akiket követett. Az Instagram elhiteti a gyerekekkel, hogy számít, mit vásárolnak, mit esznek, hogyan élik a mindennapjaikat.
A szülők feladata hatalmas e téren: önbizalmat kell építeni a gyerekekben, hogy képesek legyenek megküzdeni mindazzal, amit az Instagramon látnak. Édesanyák feladata dicsérni a lányokat, megvásárolni azokat a ruhákat, cipőket, amikben a lányok jól érezhetik magukat. A teljesítménnyel kapcsolatban is ez a helyzet, ha van olyan sport vagy hobbi, nyelvek esetleg, amikben nagyon jó a gyerek, azt érdemes előtérbe helyezni. A sikerélményből legyen több a való életben, ami kompenzálhatja mindazt, amit kap az Instagramon. A kritikus időszak egyértelműen a 14-18 éves kor, célszerű ezt úgy megoldani, hogy csak ismerősöket kövessen a gyerek az Instagramon, és így kikerülhetők a topmodellek, Kim Kardashianék.
Egészéges testkép az Instagramot nézve?!
A lányom 11 éves, egészen kicsi kora óta szereti a kozmetikumokat, rúzsokat, szemfestékeket. Sosem támogattam igazán, hogy ilyesmivel játsszon, de a családtól kapott egy gyerek sminkkészletet, 7 évesen. Mostanra odáig jutottunk, hogy azért könyörög, hogy megkaphassa az első saját szempillafestékét és rúzsát. Túlzásnak érzem, vajon igazam van, hogy még korainak tartom a sminkelést?
Lili 13 éves, nemrég jött meg neki az első menstruációja és elkezdett nőiesedni, én boldog vagyok, mert azt látom, hogy kislányból gyönyörű fiatal lánnyá érik, ő viszont utálja. Ha éppen megvan neki, akkor még suliba is alig akar elmenni, csupa bő zsákot hord, kapucnis óriás pulcsit, mintha zavarná, hogy más, mint egy éve és szégyelli magát. Kérem, segítsen, hogy ez normális, mit tehetek, hogy jobb legyen neki? Azt látom, hogy az apró menstruációs bakik miatt is szorong és szorong attól, hogy ez az egész végigköveti az életét.
Azt látva, hogy az agyonrajongott hírességek mit csinálnak a képeken és hogyan néznek ki, sok fiatal lány gondolja azt, hogy hasonlóan kellene magát sminkelni vagy hogy hasonlóan kellene csücsöríteni. Utánzással tanulunk már gyerekkorunktól kezdve, és ez nem változik meg a kamaszkorban sem, a lányok közül sokan elkezdik utánozni az influenszereket. Azonban ez csak a külsőségeket jelenti, a sminket, az öltözködést. Az egyik kérdésben egy aggódó anyuka azt kérdezi, lehet-e a 11 éves lányának sminkkészlete például. Erre a válasz elvileg a nagybetűs nem, hiszen a szervezet még növésben van, nem biztos, hogy jót tenne a bőrének vagy a hormonháztartásának, ha sminkeszközöket tenne rá. A másik oldalon viszont ott van az a kérdés, hogy így hogy lesz az édesanya jó fej, érthető, ha nem szeretné, hogy a lányával haragban legyenek. Ebben a kérdésben is érdemes lenne alkut kötni, és esetleg abban segíteni a lánynak, hogy édesanya elviszi magával a kozmetikushoz például. Így együtt kitalálhatnak valamit, ami nem bántja a gyerek szervezetét, nem napi rendszerességű, mégis valami felnőtteset is kap a gyerek.
A test változásait nem minden gyerek viseli jól, a menstruáció és a hormonális változások a fiúsabb lányokat zavarhatják, pláne, ha valami olyasmit sportol, amiben egyértelműen látszik, hogy nőttek a mellei. Aggódó édesanya írt a témában egy kérdést, a kislányát zavarja, hogy nőnek a mellei. A változásokról fontos lenne a kislánnyal beszélni, lehetséges, hogy a szorongását valami más okozza: korábban érték negatív megjegyzések, fiúk ugratták, esetleg szexuális zaklatásban volt része. Ezt a beszélgetést is mindenképpen a megértéssel kellene kezdeni, átbeszélve a menstruációval járó összes problémát, és azt is, hogy ez minden nővel a világon megesik.
Kérem, segítsen, hogy hogyan legyek jó fej anya és kellően racionális egyben. Sári, mint minden 14 éves lány, imádja a sztárokat, énekeseket, van egy nagyon vékony, sportos lány (direkt nem írok nevet), akinek imádja TikTokját és az instagramját, folyamatosan arról beszél, hogy ő milyen tehetséges, milyen szép. Sári duci, sem az apja, sem pedig én nem vagyunk nádszálvékonyak, azt vettem észre, hogy a lányomat elkezdte zavarni, hogy nem csontsovány. Ha megdicsérem, hogy milyen szép, akkor azzal vág vissza, hogy anya, nem jó a szemed. Ha más mond neki valami kedveset, akkor pedig elvörösödik és szemlesütve arrébb megy. Sportol, jól eszik, de ő ilyen alkat, hogyan segítsek neki abban, hogy megbarátkozzon a testével?
Azoknak a lányoknak a legnehezebb megbirkózni a hormonális változásokkal, akik alkatilag megváltoznak: híznak, és egyre inkább látható, milyen testalkatot örököltek. Tizennégy éves kislányként még van ideje nőni, így a jelenlegi testalkata nem a végleges. Célszerű elmondani a kislánynak, hogy minden női test másmilyen, vannak már olyan oldalak, ahol rengetegféle női testet lehet látni. Minden női test gyönyörű, nemcsak az, amelyik dupla nullás méretű. Azt is mondjuk el neki, hogy belőle egyetlenegy van a Földön, nincs még egy olyan, mint ő, és nem is lesz soha. Hogy a tökéletes test azt jelenti, hogy egészséges, erős. Ahogyan azokból az influenszerekből is csak egyetlenegy van, akiket követ. Megmutathatja neki édesanya azt, hogy az öltözködéssel hogyan hozhatja ki magából a legtöbbet: az előnytelenebb területeket takarják el, ami nagyon szép, azt emeljék ki. Dicsérjék rendszeresen őt, és ha lehet, töltsön a kislány több időt a barátaival, a hobbijával, mint amennyi időt szán a közösségi médiára. Arról is érdemes kérdezgetni, mit szeret a kislány önmagán, melyik a kedvenc testrésze. Az is kérdés, hogy mit látott eddig édesanyából: mennyiszer diétázott, hízott vagy fogyott. Ez is hatással lehet a még növésben lévő kislányra, hogyan áll a saját testéhez. Amennyiben egy évnél tovább is eltart ez az állapot, ha étkezési zavarral társul, lehetséges, hogy az iskolai pszichológus tud majd segíteni az édesanyának. Ilyen helyzetben ne féljünk szülőként segítséget kérni, hiszen a gyerekek mentális jólléte a tét.
A netes zaklató lehet a volt fiúja is
Hogyan védhetném meg a kamasz gyereket a netes szatíroktól? Ellenőrizzem a telefonját, kikkel beszélget?
A lányom belekeveredett egy olyan online kapcsolatba, ahol félmeztelen képeket követel tőle a fiú, mit lehet ezzel tenni? Nem tilthatom le az internetről a 17 éves gyereket, tehetetlennek érzem magam.
A bullying kiterjedt a Facebookra és Instagramra is, a cyberbullying pedig még veszélyesebb a gyerekekre, nézve mint a verekedés szemtől szemben. A zaklatás is ilyen, ha például valaki félmeztelen képeket követel, és azzal tartja sakkban, hogy valamilyen információt megoszt az egész világgal, az súlyos eset. A zaklatóval érdemes közölni, hogy amit tesz az bűncselekménynek minősül, érdemes utánaolvasni ennek az NMHH oldalán. Amennyiben tovább folytatja, úgy muszáj lenne jogi segítséget kérni, és adott esetben az iskola vezetését is beavatni abba, ami történik. A gyerekeket nem szabad a teljes tiltással büntetni, pláne azért is nem, mert legközelebb nem fog szólni, ha hasonló történne vele. Inkább a bizalmat építsük tovább, legyünk megértőek és támogassuk. Tudni kell azt is, hogy a zaklatás, legyen az akár online, szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény. Ezt a gyerekkel is értessük meg, hogy aki ilyeneket tesz, az a bűnös, nem pedig ő maga. A szégyenérzet miatt hosszú távon lehet ennek következménye a gyerekben, éppen emiatt fontos, hogy szülőként oda tegyük a felelősséget, ahova az való, a bűnös vállára.
Sem az internetes zaklatóktól, sem pedig a szatíroktól nem lehet megvédeni a gyerekeket. Szülőként annyit tehetünk, hogy felvilágosítjuk a gyerekeket már egészen kicsi koruktól fogva, hogy vannak jó és rossz emberek, akik lehetnek akár ismerősök is. Ha a gyerekekben kialakítjuk azt, hogy képesek legyenek nemet mondani, hogy van döntési joguk a testük felett, akkor el fogják tudni kerülni ezeket a helyzeteket. Azt is fontos nekik elmondani, hogy amit az internetre kitesznek, az akár 100 év után is visszakereshető lesz, és az egész életükre hatással lehet az is, ha olyan fotót küldenek a szerelmüknek tiniként, amin melltartóban állnak és az arcuk is rajta van. A szakítás utáni bosszúknál ezeket a képeket sajnos sok fiú felhasználja, hatalmas kárt okozva ezzel a lányoknak. A szatírokat, zaklatókat minden közösségi oldalon lehet blokkolni és jelenteni, érdemes ezeket a lehetőségeket is végigbeszélni a gyerekekkel.