Szexuálpszichológus: A pedofiltörvény miatt szinte megszűnt a szexuális felvilágosítás az iskolákban

Mennyire változtatta meg a pedofiltörvény a szexuális felvilágosítást az iskolákban?

Konkrétan megszűnt a felvilágosítás emiatt az iskolákban, az a része legalábbis, amit külső szakemberek tartottak, mint a SzexEd önkéntesei is. Nemrég volt a szexuális felvilágosításról egy workshopunk szülőknek és szakembereknek, ahol az Amnesty Internationallal a pedofiltörvény jogi részét is megnéztük. Eszerint csak az mehet szervezetként szexuális edukációt tartani, aki be van jegyezve a kormány által összeállított listában, és megfelel a feltételeknek. Viszont ez a lista még nem létezik. Hiába szeretnénk mi vagy bárki más tartani szexuális edukációt az intézményekben, ha még össze sem állították azt sem, hogy minek kéne megfelelni, mik az elvárások, az egész lóg a levegőben, és senki nem tud semmit már egy éve. 

Az maradt, hogy a pedagógusok, védőnők, iskolapszichológusok és iskolai szociális segítők tarthatnak felvilágosítást, beszélhetnek LMBTQ témáról is, de nem népszerűsíthetik. A törvény úgy fogalmaz: „9/A. § (1) A nevelési-oktatási intézmény saját pedagógus-munkakörben foglalkoztatott alkalmazottján és az intézményben iskola-egészségügyi szolgálatot ellátó szakemberen és az intézménnyel kötött együttműködési megállapodással rendelkező állami szerven kívül más személy vagy szervezet (…) csak akkor tarthat, ha jogszabályban kijelölt szerv nyilvántartásba vette.” A népszerűsítés nincs definiálva, a sötétben tapogatózunk, nem tudjuk, pontosan hogyan értelmezik, éppen ezért sokan félnek szexedukációt tartani. Ezzel szemben pedig a gyerekeknek joguk van a körülöttük lévő világról megfelelő tudást kapni, tehát ilyen értelemben a gyerekjogok is sérülnek. A témához tartozó hiteles információforrások hiányát tovább tetőzi az internet, ahol rengeteg félrevezető tartalommal találkoznak, például a pornóval is, ami nagy deficiteket okoz a gyerekekben.

Amikor kijártunk az iskolákba, mielőtt megszületett a törvény, nem csak egy klasszikus felvilágosítást tartottunk. A felvilágosítás szót nem is szeretem, mert nem arról van szó, hogy a gyerekek eddig teljes tudatlanságban éltek, mi pedig most minden hasznos információt átadunk a szexről, hanem ők már rengeteg dolgot tudnak, csak segíteni kell nekik kontextusba helyezni és tovább bővíteni. Minden alkalommal nagyon sok kérdés érkezett tőlük, ezért is nagyon sajnálom, hogy most nem jutunk el hozzájuk, pedig rendkívül hasznosak voltak eddig a foglalkozások, és nagyon élvezték a gyerekek.

A szülők az iskola nélkül is fordulhatnak a SzexEdhez, hogy segítséget kérjenek a gyerekek felvilágosításában?

Alapvetően van rá lehetőség, hogy iskolán kívül megkeressenek minket, de ilyen nem nagyon történt még. Pedig összefoghatnak a szülők, és felkérhetik a SzexEd önkénteseit, hogy tartsunk egy délutáni program keretén belül foglalkozást a gyerekeknek külső helyszínen. Én most magánúton azt tervezem, hogy igény szerint tartanék szülőknek segítő foglalkozást, vagy akár gyerekeknek is szexuális edukációt, mert másra nincs most lehetőség, nem tudunk nekik segíteni máshogy.

Milyen a hagyományos szexuális felvilágosítás az iskolákban?

Hiányos. A tanterv szerint kell beszélni a szexualitásról a gyerekeknek, de azt láttam, amikor iskolapszichológusként dolgoztam egy általános iskolában, hogy általában húzódoznak ettől a tanárok. Amikor felajánlottam, hogy szívesen tartanék az osztályban szexuális felvilágosítást, örültek, hogy nem nekik kell – és ez nem a tanárok hibája, hiszen nem szakemberek ebben a témában. Van, akinek nem is olyan a személyisége, hogy erről komfortosan beszéljen, illetve gyakran nincs meg az a háttértudás, ami a mai fiatalokhoz kell. Nagyon más elvárások alakulnak ki a tanárokkal szemben is azzal, hogy itt az internet, felgyorsult minden, és sokkal korábban kezdődik maga az érés.

A pedagógusképzésben ugyan van gyermekpszichológia, de szexuálpszichológia tudtommal nincs. Egyrészt se idő, se kapacitás erre, másrészt pedig ez a téma azoknak való, akik ebben jól érzik magukat. A biológiatanár megtanítja a nemi szervek funkcióját és beszél az anatómiai élettani működésről, de ezen túl nem várható el tőle, hogy mélyebben foglalkozzon a témával, mert nincs rá felkészítve. Ha pedig érzik a gyerekek a tanáron, hogy feszeng a témától, zavarban van, akkor könnyen még kellemetlenebb helyzetbe tudják hozni a keresztkérdéseikkel. Ez is egy különbség az erre specializálódott szakemberek és a tanárok között: nekünk a munkánkból adódóan nem kellemetlen a témáról beszélni.

Hogy néz ki egy informatív szexuális felvilágosítás a SzexEdnél?

Mindig próbáltuk nagyjából az adott suli kereteihez igazítani a foglalkozásokat, általában kétszer 45 percet sikerült elkérni a tanároktól. Erre az időre azért van szükség, mert a foglalkozások eleje mindig ismerkedés, megbeszéljük, miért vagyunk ott, a gyerekek mire számíthatnak, elmondjuk, hogy nyugodtan kérdezzenek, mert nincs rossz kérdés. A bemelegítő feladatok után következik a különböző témák interaktív feldolgozása. Nem az osztály elé kiállva, előadásszerűen mondjuk el, amit tudni kell, hanem az adott témák kis csapatokban való feldolgozása zajlik, amiket aztán közösen megbeszélünk.

Milyen konkrét témákat dolgoztok fel a gyerekekkel?

A pornót. Vagy a védekezést. Illetve azt is, hogy mit jelent a jó szex és a jó párkapcsolat. Nagy hangsúlyt fektetünk a szexualitáson túl a hozzá kötődő dolgokra is, mint például a nemet mondásra, ami rendkívül fontos téma. Erre szoktunk szituációs feladatot is alkalmazni, amiben megjelenítik a gyerekek, hogy hogyan mondjunk nemet egy helyzetben, hogy mennyire fontos, hogy mindenkinek joga van nemet mondani egy olyan szituációra, amibe nem szeretne belemenni. Ez a téma általában nagyon új nekik, azt, hogy képviselni saját magunkat, kiállni az igényeink mellett, valahogy nem kapják meg üzenetként a környezetüktől. Meg szoktuk tőlük mindig kérdezni, hogy hányan beszélgetnek otthon a szexről. Egy 20 fős osztályból, általában maximum kettő, vagy ha jó az arány, akkor három kezet látunk fenn. Ez elég szörnyű.

Amikor workshopokat tartottunk a témában, nagyon érdeklődőek voltak a szülők, és nagy igényük volt arra, hogy bővítsék az ismereteiket a szexuális neveléssel kapcsolatban, ami pedig már a születéssel elkezdődik. Általában az a tévhit, hogy a szexuális felvilágosítás gyorsan megvan, 45 vagy 90 percben beletöltöm kis tölcséren a gyerek fejébe az összes tudást, és letudtuk az egészet. Csakhogy ez nem így megy. Minden adott életkornak, korcsoportnak megvan az az információmennyiség és -minőség, amire szüksége van. Az ovisokat még nem az érdekli, hogyan legyenek jó szeretők, hanem az, hogy mi a különbség a fiúk meg a lányok között. Apró dolgok, de ez is már szexualitás és a szexuális edukáció része. Ahogy az is, hogy mit sugallunk arról, hogy milyen egy férfi vagy nő? Hogyan kell viselkedni egy férfinak? És hogyan viselkedik egy nő? Amire odakerülnek a gyerekek, hogy találkoznak a szexualitás témájával, már ezek a nemi szerepnek való megfelelési elvárások ott vannak a fejükben.

Aztán jön az iskola, ahol már az alsóban felmerül a szex témája.

Ezért is hiba, hogy általában a 14 éves korhatárt kötik össze a szexuális felvilágosítással, pedig a 14 éveseknél bőven jelen van már a petting és egymás testének felfedezése. Legtöbbször egyébként a hatodikosokhoz mentünk, úgy láttuk, hogy náluk volt a legnagyobb igény a téma mélyebb megismerésére. Egy hatodikos, 12-13 éves fiú például simán találkozott már pornóval, ismer neveket, pózokat, és ezekre irányulnak sokszor a kérdések is. Félelmetes látni, hogy a gyerekek mennyire nem kapnak megfelelő információt a szexualitással kapcsolatban, és nem tudom, hogy ha így marad, mi lesz ebből?

Marad az, hogy intézményi keretek helyett a kétségbeesett szülők próbálnak tudást átadni a maguk módján.

Ezt a kétségbeesést tetőzi a pedofiltörvény, mivel a szülők kötelességévé és feladatává teszi a szexuális edukációt, mindeközben pedig semmi segítséget nem kapnak ahhoz, hogy tudják, hogyan kell ezt jól csinálni.

Ahogyan a gyerek megfogalmazza, amilyen szavakat használ, amilyen kontextusba belerakja azt az egész szituációt, abból nagyon jól meg lehet állapítani, hogy milyen szinten kell válaszolni az ő adott kérdésére. Azért fontos, hogy visszakérdezzünk, mert általában sokkal többet látnak a szülők a szexualitásról szóló kérdések mögé, mint ami ott van. A gyereket egy kis kompetens lényként kell kezelni, aki a saját szintjén nagyon ügyesen helyre tudja tenni az információkat. Nem kell neki többet adni, mint amire kíváncsi, mert az káros is lehet, mindig csak annyit, amennyi épp érdekli, de azt nyugodtan el lehet neki mondani őszintén, mindig az adott életkornak megfelelő nyelvezeten.

Mit tegyen az a szülő, aki úgy érzi, nem képes arra, hogy szexuális témákról beszéljen a gyerekével?

Szülőként is mindig úgy kell ezekben a témákban részt venni, hogy komfortos legyen. A gyerek megérzi, ha a szülőnek ez nehéz, márpedig nem akarja a szülőjét nehéz helyzetbe hozni, nem szereti zavarban látni, főleg nem úgy, hogy ezt az állapotot ő idézte elő. Ezért legközelebb inkább nem fog kérdezni, mert emlékszik, hogy anya a múltkor leizzadt és kellemetlenül érezte magát. Ha tehát a szülőnek a szexualitás témája nem komfortos a gyerek előtt, akkor lehet keresni olyan oldalakat az interneten, amit megmutathat a gyereknek, és utána azt megbeszélni, hogy van-e még kérdése (például ilyen a yelon.hu). Vagy a gyerek életkorának megfelelő felvilágosító könyvet adni a kezébe. Ezekkel a szülő is fel tud készülni, más mondja ki helyette a mondatokat, amiket el akar kerülni, de mégis a szükséges tudást átadja a gyereknek. Persze itt vagyunk mi is, a szakemberek, nagyon szívesen segítünk a gyerekek felvilágosításában is, csak kevesen tudják, hogy a szexuálpszichológusok általában ezzel is foglalkoznak.

Fontos, hogy a szülőknek a szexedukáció ne egy óriási nyomás legyen, hanem tudják azt, hogy vannak eszközök, amikhez nyúlhatnak, van segítség, ahova fordulhatnak és a prevenció lenne a leginkább fontos. Azelőtt kell beszélni bizonyos témákról, mielőtt az érési folyamatban eljutnak oda a gyerekek. Például a lányokat fel kéne készíteni, hogy mi vár rájuk a menstruációval kapcsolatban, mert ha ezt nem tesszük meg, nagyon váratlanul érheti őket és ijedtséget okozhat, amikor már rég tudniuk kéne, hogy ez egy normál működés, amit igazából mi ruházunk fel tabusított formával.

Miért tabusítjuk a szexualitást?

Mert a mi szüleink, meg az ő szüleik sem tudtak erről beszélni. És mit viszünk tovább? Azokat a mintákat, amiket kapunk. Nagyon tudatosnak kell lenni ahhoz, hogy valaki szülőként eldöntse, hogy „Emlékszem, mennyire rossz volt, hogy anya egy szót se szólt a menstruációról, és nem tudtam vele beszélni. Én biztos, hogy nem leszek ilyen szülő, és már nyolcéves korában majd megkérdezem a lányomat, hogy mit tud a női testről, és hogy van-e igénye beszélgetni róla.” Nagyon nagy odafigyeléssel kell a szexualitás témájához közelíteni, mert ha nincs meg ez a tudatosság, akkor azt visszük tovább, amit kaptunk.

A szexuális felvilágosítás során ezeket a témaköröket is kellene tisztázni a gyerekekkel?

Igen, és azért is lenne ez rettenetesen fontos, mert a másik oldalon a pornó van, ami már eléri a kilencéveseket is általában, de van, hogy már az oviban hallani róla. Nagyon káros, órákat tudnék róla beszélni, de ha röviden össze kell foglalnom, akkor az a fals kép okozza a legtöbb problémát, amit a pornó a szexuális működésről és elvárásokról mutat. Az egyetemen az egyik kedves tanárom hangoztatta mindig, hogy a pornót férfiak készítik férfiaknak, ahogy a férfiak szeretnék, hogy élvezzék a szexet a nők. Ez nagyon jó megfogalmazás, mert tényleg így van.

Ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az aktus ne legyen fájdalmas. De a pornóban ezt kihagyják. Mit látunk? A férfiak orális kényeztetése megtörténik, aztán rögtön a behatolás következik. A gyerekek, fiúk és lányok ezt tanulják meg. Ebből aztán jöhet az a probléma, hogy a lányok azt hiszik, hogy így kéne működniük, és máris egy csomó frusztráció, gátlás születik meg bennük, hogy valami baj van velük, ha nem élvezik úgy a szexet, pedig mindent úgy csinálnak, ahogy látták a pornóban. Ezért inkább elviselik, hogy fáj, és belemennek mindenbe, amit akar tőlük a fiú.

A szülő pedig nem fog leülni beszélgetni az előjátékról, vagyis kevesen képesek erre valószínűleg.

Teljesen érthető módon nagyon nehezen tud erről beszélni a szülő a gyerekkel, közöttük van egy szülő-gyerek kapcsolatból fakadó gát. Van, akinek könnyebben megy a témáról való kommunikáció, akár a személyisége, akár a gondolkodása miatt, de tudatos odafigyeléssel meg lehet teremteni a gyerekek számára egy olyan légkört, amiben nem azt tanulják meg, hogy a szexualitás tabutéma, hanem, hogy erről is ugyanúgy lehet beszélgetni, mint bármi másról.

Lehet úgy hatékony az iskolai szexuális felvilágosítás, hogy megfelelünk a pedofiltörvénynek és kihagyjuk az LMBTQ témáit?

Gyakorlatban persze, megoldható, és így is jobb lenne, mint a semmi, mert akkor legalább információt kapnának a gyerekek, valamiféle új hozzáállás formálódhatna bennük arról, hogy milyen egy jó párkapcsolat, hogyan leszünk elégedettek a saját szexualitásunkkal, mi az az egyéjszakás kaland, hogyan védekezzünk, milyen lehetőségeink vannak. Legalább ezekről jó lenne akkor beszélgetni.

Ez ugyanúgy hozzátartozik a szexualitáshoz, mint bármi más. Nem vagyunk egyformák, és ezzel nincs semmi gond. Pont azzal hívják fel a figyelmet az LMBTQ témákra, hogy furán kezelik és nem bírják elfogadni, hanem tűzzel-vassal küzdenek az ellen, hogy nem mindenki ugyanolyan. Pedig ez csak az élet velejárója, vannak heteroszexuálisak, vannak homoszexuálisak, transzneműek és még sokan mások.

Hallottuk már azt is, hogy azért van szükség a pedofiltörvényre, mert sokkal több LMBTQ ember van most, mint régen, és biztos átnevelődtek a média hatására.

Ez egyszerűen nem igaz. Ha működő dolog lenne a médián keresztül látottak által történő átnevelés, akkor mindenki heteroszexuális lenne, hiszen még mindig ezek a típusú párkapcsolatok vannak többségben a filmekben, sorozatokban, közösségi médiában… Évekkel ezelőtt azonban az LMBTQ még komoly stigma volt, kevesen voltak olyan bátrak, hogy ezt felvállalják, nem is lehetett, hiszen az ember élete is tönkremehetett miatta. Manapság elindult egyfajta nyitás ilyen szempontból, rengeteg ember látja azt a világon, hogy semmit nem von le egy ember értékéből, ha LMBTQ személy. Ám azzal, hogy ezt a törvényt meghozták, a következő generációnak, a gyerekeknek is belenyomták az arcába, hogy ez valami annyira félelmetes dolog, hogy nem is beszélhetünk róla.