„Vettem egy mély levegőt, és megcsináltam” – Veszélyeztetett terhességgel is lehet boldog a babavárás

„Egyértelműen magas kockázatú a terhesség, de nagy fegyelemmel és odafigyeléssel hatalmas ajándék lesz a jutalom”

Bianka 35 éves, Budapesten él ikergyermekeivel, Noel és Norina háromévesek. Családjuk az ikrek nevelőapukájával lett teljes: Bianka 2021-ben ismerte meg második férjét, tavaly házasodtak össze.  Ahogy Bianka meséli, korán kiderült a kivizsgálásokból, hogy a volt férjével nem sikerülhetett természetes úton a babavállalás, így egyből lombikra készültek. Bianka életmódváltással és pszichológus segítségével kezdett neki a felkészülésnek, sok akadályt kellett leküzdeniük, mind mentális, mind párkapcsolati, mind testi szempontból. Öt és fél év kőkemény küzdelem után az első lombik eredményei az ikrek.

„2019-ben szinte fel sem tudtam fogni az ultrahangon látott két kis babszemet, és hogy mennyire szerencsés vagyok. Először nem is mertem teljesen átadni magam annak, hogy végre én is anya leszek. A nőgyógyászom már az első alkalommal elmondta, hogy egyértelműen magas kockázatú a terhesség, de nagy fegyelemmel és odafigyeléssel hatalmas ajándék lesz a jutalom. Végig tartottam a diétát, szedtem a vitaminokat, és ugyan a sporttól el kellett búcsúznom, de sétálni óvatosan szabadott. Szerencsére minden rendben zajlott, egy kisebb vesepangás miatti pár napos kórházi tartózkodáson kívül. Nem volt egyszerű a gyerekkorom, így már a terhességet megelőzően is pszichológus segített a mentális felkészülésben, amit folytattam a terhesség alatt is. A fizikai rész a tűpontosan tartott IR (inzulinrezisztencia) diéta és a vitaminok szedése volt. Talán a legnehezebb a vegetáriánus életmód felfüggesztése volt, de ennek szükségességéről mind a lombikos, mind a szülész-nőgyógyász egyetértett, így vettem egy mély levegőt, és megcsináltam.”

Bianka már idejében felkészült a babák érkezésére, főleg, hogy az ikrek gyakran érkeznek korábban. Noel és Norina azonban egészen a 39. hétig, a programcsászár napjáig kitartottak, és teljesen egészségesen születtek. Sajnos szülés közben Biankánál felmerült némi komplikáció, nem teljesen hatott a spinális (gerincvelői) érzéstelenítés: amikor tesztelték, akkor még rendben volt, de mikor a kisfiát emelték ki, már minden fájdalmat érzett. Mivel a műtét után nagyon erősen vérzett, így még egyszer visszatolták a műtőbe.

„A szülés számomra kicsit ködbe veszett érzés volt, sokáig nem is emlékeztem mindenre. Sajnos csak utólag derült ki, hogy PTSD (poszttraumás stressz) és szülés utáni depresszió alakult ki az átélt komplikációk hatására, de ezt is sikeresen kezeltük a pszichológusommal. Testileg nagyon nehéz volt a felépülés, sokáig fájt a hegem is, illetve öt és fél ujjnyira szétnyílt a hasizmom. Mindezek ellenére egy csodának gondolom az egészet, és bármikor újra megtenném. Imádom őket, és azt is, hogy ikrek: elképesztően mély szeretet van köztünk. A terhességi rosszullétek – annyira meglepődtem, hogy az nem csak reggel van -, a növekedő pocak, az egyre nehezebb mozgás, az álomkór, ez mind jókedvre derített: ebből tudtam, hogy minden rendben van. Szülés közben, amikor kiemelték a kisfiamat, azt gondoltam: „Hé, ilyen egy gyerekes anyukának lenni!”, majd 

„A 32. héten derült ki, hogy kevés a magzatvíz”

Móni és családja egy kicsi családi farmot működtet vidéken. Móni végzi a farm adminisztratív ügyeit, így egész nap otthon lehet. Gyönyörű helyen laknak, tiszta, egészséges környezet veszi őket körül. Mozaikcsaládban élnek együtt: mindkét szülő saját gyermeke is a farmon lakik. Móni harmincegy éves volt, mikor úgy döntöttek, jöhet a közös gyermek.

„Soha nem volt semmilyen komolyabb betegségem, mindenki elég strapabíró a családban. A farm életéből adódóan akkor is rengeteget vagyunk friss levegőn, ha épp máshoz lenne kedvünk. Mindenkinek megvan a maga dolga, még a gyerekek is besegítenek. Ellátjuk a lovakat, termesztünk egy kis saját zöldséget, tele vagyunk őshonos gyümölcsfákkal, szinte mindent ezekből az alapanyagokból készítünk. Amikor a párommal elhatároztuk, hogy közösen is vállalunk egy babát, szinte azonnal összejött. A terhesség első fele hibátlan volt: bár aludni az első perctől kezdve nem tudtam, nem fájt semmim, minden laborom megfelelő volt, nem is lehettem volna boldogabb.”

Móni terhessége alatt is dolgozott, nem csak az irodai munkát végezte el, de a ház és a lovak körül is mindent megcsinált, ami napközben adódott. Fittnek és egészségesnek érezte magát, a 32. heti vizsgálaton mégis kiderült, hogy valami nincs rendben.

„Ki-bevezettem a lovakat az istállóból, ha esett, ha fújt, szénát, zabot tettem eléjük, elláttam a gyermekeinket, jöttünk-mentünk, kirándultunk, dolgoztunk, mint mindenki más egy átlagos terhesség alatt. Soha nem gondoltam volna, hogy valami nem lesz rendben, így az aktuális vizsgálatra is a szokásos kellemes izgalommal mentem. A 32. héten derült ki, hogy kevés a magzatvíz és a baba emiatt egy kissé elmaradt a növekedésben. Faggattam az orvosom, hogy én tehetek-e róla, bár el sem tudtam képzelni, mit mulaszthattam el. Egészségesen éltem, mozogtam, fitt voltam, vitamint szedtem, friss alapanyagokból főztem, és mégis ilyen történt velem. Először sokkolt a hír, nem csak amiatt, hogy baj van, hanem azért is, hogy esetleg a terhesség többi hetét ágyban kell töltenem. Az orvosom megnyugtatott, és bár veszélyeztetett terhesnek minősített és kímélő életmódra kellett váltanom, ugyanúgy élhettem boldog, viszonylag fitt életet, mint addig. Azt mondta, ha veszélyessé válik a helyzet, legfeljebb előrehozott császárral megszülöm a babát. Végül nem volt rá szükség: bár a kislányom kisebb méretekkel született, mint az átlag, de teljesen egészséges volt, és egészen a 39. hétig bírta odabent.”

„Grammra ki kellett számolnom, hogy mennyi tésztát ehetek” 

Klaudia már terhességei előtt is tisztában volt inzulinrezisztenciájával. Ugyan kezelte orvos, de saját bevallása szerint korábban nem vette túl komolyan a szükséges diétát. A babavárás azonban arra intette, hogy változtasson a hozzáállásán. Korábban már két babát elvesztett, ami nagyon megviselte, így mindent meg akart tenni annak érdekében, hogy következő terhességei problémamentesek legyenek. Az előzmények miatt már az első terhességét is veszélyeztetettnek minősítették, és bár hiába nem volt baj a babával, az orvos javaslatára az első négy hónapot ágyban töltötte. A második terhessége is veszélyeztetett terhesség volt, mivel ún. terhességi cukorbetegség alakult ki nála, így kénytelen volt komoly diétába kezdeni.

„Az első terhességnél folyamatosan ellenőrizték a cukromat, de mindig rendben volt. A második babánál azonban már a kilencedik héten kiderült, hogy terhességi cukorbetegség alakult ki nálam. Kőkemény diéta következett, és kéthetente laborban mérték a cukrom. 160 grammos szénhidrát diétához kellett tartanom magam, be volt osztva szigorúan, hogy három óránként mit kell ennem. Kellett egy pár hét, amíg agyban ráálltam, hiszen ha reggel megkívántam egy tejeskávét, a tej miatt azt sem ihattam. Még a tésztát is grammra ki kellett számolnom. De muszáj volt komolyan venni, hogy ne legyen baja a babának. Csakis olyan fagyizóban ehettem, ahol egész pontosan ki volt írva, mennyi szénhidrát van egy gombócban. Mindenhova vittem a cukormérőt, annyiszor kellett mérnem, hogy úgy néztem ki, mint egy tűpárna.”

Klaudia szerint ebben a különösen kívánós időszakban nem volt kellemes mindenről lemondani, de sokkal jobban féltette a gyermekét, nehogy valami baja legyen. Úgy gondolja, így is képes volt boldogan és egészségesen megélni a terhességét, sőt, állapotának még előnye is volt.

„Az első pár hétben nagyon gyorsan kezdtem fogyni, mert még a 160 grammot sem mertem minden nap megenni, így a 15. hétre már hat kilót fogytam. Túlsúllyal kezdtem a terhességet, így, amikor komolyan belekezdtem a kötelező diétába, sokkal jobban kezdtem érezni magam, sokkal jobb lett a vitalitásom is. Amennyi kilóval terhes lettem, ahhoz képest 

Biztos valaki kreatívabb nálam, nekem sajnos egy kicsit egysíkúvá vált az étkezésem: egyszerűbb volt azokat fogyasztani, amiről már tudtam, hogy hány gramm szénhidrátot tartalmaz, így nagyon oda kellett figyelnem a megfelelő vitamin- és ásványianyag-bevitel pótlására. Bár a szülés után szinte azonnal visszaállt a cukrom, a szoptatás alatt is tartottam a diétát. Annyit engedtem meg magamnak, hogy a szülés utáni pár nap alatt minden olyat ettem, ami után addig csak vágyakoztam.”

A cikk létrejöttét a Richter Gedeon Nyrt. támogatta.