Régi sztereotípia a fejekben, hogy a németek olyan szigorú népek és a gyerekeiket is nagyon keményen fogják, pedig ez már rég nem igaz. Igazából a német a szülők nevelési stílusa sokkal inkább a szigorúság ellentettje, annyira, hogy náluk nincs szükség a szabadon nevelés mozgalmára, mert ők maguk megtestesítik a szabadon nevelést.
A nevelés alapja: függetlenség
A német szülők leginkább azt a végcél tartják szem előtt, hogy a gyerekből önálló, független, egészséges embert neveljenek. Így aztán náluk szó sem lehet például a helikopter nevelési stílusról, ami a gyerek minden lépését háromszor ellenőrzi és túlságosan védi minden hatástól.
1. Nem erőltetik a tanulást
A német óvodákban nem hangsúlyozzák a tudományos ismereteket, az iskolára való tantárgyi felkészítés nem létezik. Az óvónők lebeszélik arról a szülőket, hogy előre tanítsák például olvasni a gyerekeket azzal az indokkal, hogy ez egy különleges dolog, amit a gyerekek együtt tanulnak meg, amikor elkezdik az általános iskolát – ez a magyar óvodákra is jellemző szerencsére. Az óvoda a játék és a szociális tanulás ideje, a fő hangsúlyt hatéves korig a szabad, strukturálatlan játékra fektetik, de még az első osztályban sem erőltetik túlságosan a tananyagot.
Az első osztályban általában félnapos oktatás folyik, amelyet két szabadtéri, nagy szünet szakít meg. Ez a lazának tűnő megközelítés azonban egyáltalán nem jelent rossz minőségű oktatást: az Organization for Economic Co-operation and Development 2012-es felmérése szerint a német 15 évesek jóval a nemzetközi átlag felett teljesítenek az olvasás, a matematika és a természettudományok terén, míg a nagyobb nyomás alatt tanuló amerikai társaik lemaradnak.
A drezdai Szivárvány Iskola első osztályosai elfoglalják a helyüket (Fotó: Robert Michael/Picture Alliance via Getty Images)
2. A gyerekeket önállóságra nevelik
A német gyerekeket nem kísérgetik a szülők már alsó tagozatban sem az iskolába vagy a játszótérre, és nemcsak azok járnak egyedül általában, akik egy sarokra laknak a sulitól, hanem sokan azok közül is, akiknek tömegközlekedést kell használni, hogy eljussanak az iskolába. Természetesen a német szülők is aggódnak a gyerekek biztonsága miatt, de általában inkább arra koncentrálnak, hogy megtanítsák hamar a gyereket az önálló közlekedésre, és nem az emberrablókra fókuszálnak.
Úgy tűnik, a tények a németek oldalán állnak, az idegenek által elkövetett emberrablások ugyanis rendkívül ritkák – nem csak Németországban. Az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumának legutóbbi tanulmánya szerint egész Amerikában évente mindössze 115 ilyen eset történt.
A szülői felügyelet nélküli közlekedés, vagy ahogy a kutatók nevezik, az „önálló mobilitás” pedig jót tesz a gyerekeknek, növeli az önbizalmukat és felelősségvállalásra tanítja őket.
Ez a függetlenségre nevelés nemcsak az önálló közlekedésre terjed ki a német családokban, hanem a gyereknevelés minden területén megfigyelhető. Például a szülők azt is engedik, hogy a gyerekek felfedezzék a parkot, játszóteret anélkül, hogy árnyékként követnék őket, hogy nehogy elessenek, lezuhanjanak, homokot egyenek… és nem avatkoznak közbe minden apró játszótéri vitába a kicsik között sem.
Gyerekekre figyelmezteti az autósokat egy tábla az iskolakezdés napján Schleswig-Holsteinben (Fotó: Christian Charisius/dpa/Getty)
3. Nincs rossz idő, csak nem megfelelő ruházat
A német családokban egy fontos alaptétel az, hogy mindennap ki kell menni a szabadba. Egy mondás szerint „nincs rossz idő, csak nem megfelelő ruházat”. A szabadban töltött időre az óvodákban és iskolákban is odafigyelnek, a napi rutint a levegőzés köré szervezik. A játszótereken akkor is ott vannak a gyerekek, amikor hideg van, vagy esik az eső, mert a friss levegő nem maradhat ki a napból.
A babákat is kint altatják, olykor még a bolt vagy a kávézó előtt is otthagyják babakocsiban aludni, amiért itthon kapnának bőven ítélkező pillantásokat, Amerikában pedig egyes városokban még rendőrt is hívnának a szülőkre.
A friss levegő fontossága mélyen gyökerezik nemcsak Németországban, de egész Európában. Az Aranyfürtöcske és a három medve című angol mese egyik korábbi, az 1800-as években feljegyzett változatában például Aranyfürtöcske kiugrott az ablakon, amelyet kifejezetten azért hagytak nyitva, mert a medvék rendes medvék lévén, reggel mindig kinyitották a hálószobájuk ablakát, hogy szellőztessenek.
Gyerekek egy berlini játszótéren (Fotó: Sean Gallup/Getty Images)
A szabadban való tartózkodás értékét tükrözi, hogy még egy olyan nagyvárosban is rengeteg a szabadtéri játszóhely, mint Berlin, ahol 1850 nyilvános játszótér található, nem számítva a város erdeiben vagy a közfürdők mellett található játszótereket. Hasonlítsuk ezt össze a több mint kétszer annyi lakossal rendelkező New York 1700 szabadidős területével.
4. Természetes szülői attitűd
A németek nem prűdek, ha a gyereknevelésről van szó, például egyáltalán nem ritka, hogy nyilvánosan szoptatnak a nők, és ezért senki sem akarja kiküldeni őket egy étteremből, vagy nem kapnak ítélkező tekinteteket, bámulást, beszólást emiatt, mint itthon. Az egészségesebb életmódra nevelés is könnyebb a német szülők számára, mivel a bio- és reform élelmiszerek elérhető áron kaphatók, még a bio babatápszer sem dönti anyagi romlásba a kevesebb jövedelemmel rendelkező szülőket sem. Az iskolai ebéd pedig egy egészen új szintet képvisel a magyarhoz képest: friss és egészséges ételeket készítenek a diákoknak.
Az iskolakezdés ünnepe
A német hagyományok szerint az iskolakezdés egy nagy buli, és nem a szigorra készítik fel a gyerekeket – „Itt nem lehetsz izgága, ülni kell 45 percig!” –, hogy féljenek a sulitól, hanem édességgel, írószerekkel, játékokkal töltött, kartonból készült tölcséreket adnak nekik az iskolakezdés alkalmából. Bár a tölcsérek egyszerű ajándéknak tűnhetnek, de az elmúlt két évszázad során egyedülálló helyet vívtak ki maguknak a német kultúrában, mint egy mélyen szimbolikus gesztus, amelyet egyik generáció a másiknak ad át – és amely erőteljes kulturális és pszichológiai jelentést hordoz.
A tölcsérek hagyományát a háborúk és természeti katasztrófák ellenére is tartják a német szülők már az 1700-as évek óta. A szokás a kelet-németországi Szászországból származik, az egyik legkorábbi említése szerint egy szászországi lelkész fia 1781-ben, az első iskolai napon finomsággal töltött tölcsért kapott a tanítótól. Akkoriban a tölcsérek még egyszerű, mazsolával vagy más szárított gyümölccsel töltött kis papírzacskók voltak. Ma már akár 85 centi magasak is lehetnek, és autók, egyszarvúak vagy űrhajósok képeivel, villogó LED-lámpákkal vannak feldíszítve. De legyen szó akár egy zacskó mazsoláról, akár egy modern szupertölcsérről, a lényegi jelentés ugyanaz marad.
Egy mecklenburgi iskola első osztályos tanulója, kezében a tölcsérrel (Fotó: Jens Büttner/picture alliance via Getty Images)
„Az iskolai tölcsér hagyományos rítus – mondta el a BBC-nek Christiane Cantauw, a mindennapi kultúra kutatásával foglalkozó történész és folklórszakértő. – A gyermek maga mögött hagyja a korai éveket, és belép az iskolai évekbe, és ezt Németországban nagyon komolyan veszik. És a hagyomány ezt világossá teszi. Az iskolába való átmenet révén a gyermek egy kicsit leválik a családi egységről.
A tölcsér átadásával a család újradefiniálja a kapcsolatot a gyerekkel, és azt közvetíti, hogy »igen, most már iskolás vagy, de még mindig a családunk része vagy. Támogatunk és elkísérünk ezen az új úton, ahogyan korábban is tettük«.”
Gránátok és tölcsérek
A német szülők a két világháború alatt, a háború utáni városok romjain és az ország megosztottságának évtizedeiben is készítették rendületlenül az iskolakezdésre a tölcséreket. Jobb időkben fényűző finomságokkal töltötték meg ezeket, ínségesebb időkben pedig krumpli, vagy egyáltalán semmi sem került bele, és maga a tölcsér volt az ajándék. A tölcsérek az iskolakezdés és az élet új szakaszába való belépés szimbólumává váltak, melyek a felnőttekben erőteljes nosztalgikus érzéseket váltanak ki, de közben az ország viharos történelmét is tükrözik.
Az első világháború idején készült fotón egy kislány egyik kezében egy iskolai tölcsért, a másikban pedig egy gránát makettjét tartja, amelyre egy bátorságot és erőt kívánó üzenet van írva. A gyerekek fényképeket küldtek magukról az iskolai tölcsérrel az apjuknak a csatatéren. A náci korszakban néhány tölcséren pedig horogkeresztek voltak.
A második világháború után, amikor Németországot a Német Demokratikus Köztársaságra (röviden NDK, nem hivatalos elnevezéssel Kelet-Németország) és a Német Szövetségi Köztársaságra (NSZK, köznyelven: Nyugat-Németország) osztották, a tölcsérek esetében is szakadás keletkezett. Nyugat-Németországban a tölcsérek kerekek, keleten pedig szögletesebbek voltak. Évtizedekkel az újraegyesítés után is megmaradtak ezek a különbségek, a kelet- és nyugatnémet tölcsérek közötti egyéb finom különbségekkel együtt. A nyugatnémetek például inkább saját maguk készítik a tölcsért, míg a keletnémetek a boltban vásárolt változatokat részesítik előnyben. Ez összefüggésben lehet azzal is, hogy a megosztottság éveiben a keletnémet anyáknak gyorsabban vissza kellett térni a munkába, míg a nyugatnémet anyák inkább otthon maradtak a gyerekekkel – és ez a különbség a mai napig valamennyire fennáll.
1960 körül az iskolakezdés (Fotó: Leber/ullstein bild via Getty Images)
Fiú a tölcsérrel az iskola első napján, 1900-ban (Fotó: Bildagentur-online/Universal Images Group via Getty Images)
Iskolakezdő gyerekek az első napon 1929-ben (Fotó: ullstein bild/ullstein bild via Getty Images)
1954-ben az első nap az iskolában (Fotó: Kurt Schraudenbach/ullstein bild/ullstein bild via Getty Images)
Iskolakezdők büszkén viszik a tölcsért az első napon 1980-ban (Fotó: Wolfgang Eilmes/picture alliance/Getty Images)
A német gyerekek szeretnek iskolába járni
Orsolya Németországban él a családjával, az egészségügyben dolgozik, a fia általános iskolásként került a német oktatási rendszerbe, így az anya részletesen tudott mesélni arról, milyen ott az iskola. A beszámolója szerint az óvodai évek nehezek a szülőknek, kevés a hely az óvodában, bizonyos területeken már a gyerek megszületése előtt le kell jelenteni az óvodában, hogy majd kell nekik hely. Az anyáknak viszont annyiban jobb, mint nálunk, hogy nem megy ritkaságszámba a részmunkaidős állás szülés után. A nők sokszor részállásba vagy minijobba mennek vissza dolgozni, a minijob az heti 20 órás munkát jelent, de ez letudható egyben meg napi részletekben is.
„Az általános iskola már jobb – meséli Orsolya. – A Schulpflicht (iskolalátogatási kötelezettség) nagyon komoly dolog, ha nem megy a gyerek iskolába és a szülő nem tájékoztatja a tanárt, a rendőrség megy ki ellenőrizni, hogy hol a srác. Bírság is járhat rá. A kolléganőm egyszer csak az évzáró napján nem vitte be, és nyárra összehívták miattuk a Schulratot (iskolai tanácsot) és teljes grénum előtt hordták el mindenféle szar anyának, aki a gyereke oktatását nem veszi komolyan. Egy olyan nap miatt, amikor tanítás se volt már, és azt a bizonyos gyereket a párizsi Disney Worldbe vitte el.
A Schulpflicht miatt van az is, hogy a németek egyszerre indulnak meg az iskolai szünetek kezdetével nyaralni, mert máskülönben egész évben a sulihoz kell igazodjanak.
Egyébként ha iskolaidőben utazol a gyerekkel, a repülőtéren is kérik az iskola írásos engedélyét. Nyilván itt is vannak kiskapuk, megértő doktor bácsik és a többi, de ezzel is vigyázni kell, mert egy orvos ismerős kiírta a saját gyerekét, aki elmondta a barátnőjének, hogy nem beteg, hanem nyaralni mennek, az elmondta az anyjának vagy valaki másnak, és őt majdnem feljelentette a gimnázium okirat-hamisítás miatt.
Az iskola maga nagyon jó, mi egy alsószász település falusi iskolájába és egy gimnáziumába írattuk be a gyereket. A falusi iskolában a tanárnő külön foglalkozott a fiunkkal és angolul is elmagyarázta, amit nem értett. De aztán azt mondták, hogy sokkal előrébb jár a tananyagban, mint a falusi gyerekek, illetve a tanárnőt nagyon megterheli, hogy figyeljen a németül nem olyan jól beszélő gyerekre, és két hónap után áthelyeztették a közeli kisváros gimnáziumába. A fiam kedvence az iskolai kantin volt, ahogy hazaértünk, az első dolga volt a másnapi ebédjét megrendelni online.
A tananyagban itt is részben előrébb járt (például szorzótáblában), sokkal gyakorlatiasabb a német tananyag, mint a magyar volt.
Házi feladat csak valami egész minimális volt, persze végigolvastuk az aznapi részt a könyvben, hogy volt-e ismeretlen szó. Itt már volt mellé fejlesztőpedagógus, aki különböző órákról kivitte és németül tanult vele meg beszélgettek. Amennyire én tapasztalom, a német gyerekek szeretnek iskolába járni.
Az iskolák körülbelül úgy tagozódnak, mint Magyarországon, csak sokszor a Grundschule (1-4) és az Oberschule (5-8) is lehet külön, mert a Grundschulékat igyekeznek a gyereknek a legközelebbi helyen tartani, ezek falusi iskolák többnyire. A felső tagozatos iskolák inkább a nagyobb településeken vannak már.
Az egyik barátaink eléggé kinn laknak mindentől, egy tanyaközpont jellegű helyen, ahol nincs iskola, őket iskolabusz gyűjtötte be és vitte el az iskolába, most, hogy a nagyobbik lányuk már középiskolás, érte taxi jön és felvesznek útközben még két gyereket. Ez teljesen ingyen van a családoknak.
A középiskoláknál csak a gimnáziumban és a Fachschuléban kell Abiturt (érettségit) tenni, amitől sokan félnek, és igazából Németországban nem hal éhen egy ápolónő vagy egy szerelő sem, szóval aki nem szeret annyira tanulni, annak nem is muszáj.”
A kiégett szülőkre is gondol az állam
Németország talán az egyetlen olyan ország a világon, ahol a megfáradt, kiégéssel küzdő szülőknek négyévente jár egy háromhetes egészségügyi elvonulás. Ezt az orvos írja fel, és többnyire a biztosítás finanszírozza, ebben az étkezés, a gyermekfelügyelet és a terápiák mind benne vannak.
A legfontosabb, hogy az elvonulást nemcsak egészségügyi problémák kezelésére lehet igénybe venni, hanem megelőző intézkedésként is, hogy megakadályozzák, hogy a viszonylag enyhe problémák súlyosabbá váljanak.
Az elvonulások eredete távolinak tűnhet a modern szülői gondoktól. A második világháború után Elly Heuss-Knapp politikus, a német elnök felesége megalapította a Müttergenesungswerket, egy nonprofit szervezetet, amely mintegy 70 klinikát működtet, és elvonulásokat kínál Németország-szerte, hogy támogassa a kimerült anyákat. A korai résztvevők között voltak olyan anyák, akik a háború és az alultápláltság hatásaitól szenvedtek, miközben traumatizált gyermekeikről és férjeikről gondoskodtak. Napjainkban persze más problémákkal, pszichológiai gondokkal, a családi stressz egy másik fajtájával keresik fel a klinikákat. Ezek között kiemelt szerepet kap a szülői kiégés.
Képünk illusztráció (Fotó: Annette Riedl/picture alliance via Getty Images)
A szülő kiégése hat a gyerekre
A kutatások rávilágítottak a szülői kiégés – a szülői szereppel kapcsolatos elsöprő kimerültség, a gyerekektől való érzelmi eltávolodás és a szülői eredménytelenség érzése – mélyreható hatására. A kiégés nemcsak a szülőkre nézve megterhelő, hanem növeli a gyerek elhanyagolásának és a családon belüli erőszaknak a kockázatát is. A szülői depresszió növeli annak valószínűségét, hogy a gyermekek maguk is depressziósak lesznek, és összefüggésbe hozható viselkedési problémákkal.
Bár egy háromhetes elvonulás nem tudja varázsütésre megoldani ezeket a problémákat, ám nagy hatással lehet az anyákra és apákra – és még tartós előnyökkel is járhat. Amikor a szülők bejelentkeznek egy klinikára, felmérik őket, és személyre szabott tevékenységeket és terápiákat tartalmazó tervet kapnak, például relaxációval, testmozgással és egészségesebb életmóddal kapcsolatos foglalkozásokra járhatnak. A gyerekekre a klinikán vigyáznak, míg az étkezésről és a takarításról a személyzet gondoskodik. Délutánonként a szülők és a gyerekek együtt töltik az időt.
A kutatások kimutatták, hogy ez a program javította az anyák depressziós tüneteit, és csökkentette a gyermekek viselkedési problémáit is.
A hatások egy évvel később is mérhetőek voltak, úgy tűnik, hogy az elvonuláson részt vevő szülők a program után hosszú ideig sokkal nyugodtabban bánnak magukkal és gyermekeikkel. Összességében nézve, nem lehet olyan rossz német szülőnek és gyereknek lenni, érdemes lenne pár dolgot tanulni tőlük itthon is.