Egy személyiségjegy, ami hajlamosabbá tesz a nyitott kapcsolatra

K.G. | 2023. Augusztus 10.
Hogyan kérdőjelezik meg a nyitott kapcsolatok a monogámia szabályait? A pszichológusok szerint a jelenlegi társadalmi norma még nincs veszélyben.

Annak ellenére, hogy a nyugati kultúrában változik a szexualitáshoz való hozzáállás, a monogámia továbbra is a romantikus kapcsolatok alapvető formája marad. Azért szerencsére már nem társadalmi elvárás, hogy a házasságig várjanak a párok a szexuális élet megkezdésével, és sokkal elnézőbbek vagyunk a válással szemben is, mint akár 50 évvel ezelőtt. Az viszont még erősen tartja magát, hogy egyszerre csak egy partnerünk legyen, még akkor is, ha a nyitott kapcsolat egyre népszerűbbnek tűnik a párok körében.

A nyitott kapcsolatot még tabu övezi, mintha valami perverzió lenne, úgy ítélkezik felette a többség, holott ez nem egyenlő a hűtlenséggel. Vannak elkötelezett kapcsolatban élők, akik a partnerük engedélyével szexelnek a kapcsolaton kívül, és bár mindkét fél beleegyezésével történik ez, mégis megcsalásként tekint rá a környezet, ami miatt gyakran titkolózni kényszerülnek a nyitott kapcsolatban élők. Sokat segített a helyzetükön, hogy az utóbbi években egyre több híresség is vállalta a nagyközönség előtt, hogy nyitott kapcsolatban él, amivel elindult a társadalmi tabuk ledöntése.

A Chapman Egyetem pszichológusa, Amy Moors szerint az emberekben számos tévhit él a nyitott kapcsolatról. A Current Directions in Psychological Science című folyóiratban nemrég megjelent cikkében tényekkel igyekszik érveket hozni ezekkel hiedelmekkel szemben.

Nem is olyan szokatlan

Az első tévhit az, hogy a nyitott kapcsolat ritka, pedig valójában annyira gyakori, hogy jó eséllyel ismerünk valakit, aki ilyen kapcsolatban él vagy élt, de az ezzel járó megbélyegzés miatt lehet, hogy ezt az információt nem osztotta meg a környezetével. A tanulmányok szerint körülbelül minden ötödik személynek volt már nyított kapcsolata, ami ugyanannyi, mint ahányan macskát tartanak – írja Moors.

A második tévhit az, hogy csak egy bizonyos típusú ember akar nyitott kapcsolatban élni. A kutatások azonban kevés olyan demográfiai vagy személyiségjellemzőt találtak, amely megbízhatóan megkülönbözteti a monogám és a nyitott kapcsolatban élőket. Minden korosztály, faj, vallás és iskolai végzettségű ember hasonló arányban vesz részt a nyitott kapcsolatban, azonban valamivel gyakoribb a szexuális kisebbségek és azok körében, akikben magas a „nyitottság az új tapasztalatokra” néven ismert személyiségjegy.

Részlet a Csak szexre kellesz című filmből (Forrás: IMDb)

Nem „megoldás” egy problémás kapcsolatra

A harmadik tévhit az, hogy az emberek azért próbálkoznak a nyitott kapcsolattal, hogy megoldják az egykori monogám kapcsolatuk problémáit. Valóban motiváció lehet, hogy utolsó utáni erőfeszítésként megnyitják a problémás kapcsolatot a párok, hogy mentsék, ami menthető. Ha azonban az elsődleges kapcsolat konfliktusait nem fejtik fel, akkor elég valószínű, hogy a másodlagos kapcsolatok is problémásak lesznek.

A szakember szerint azért sem működhet a párkapcsolati viszályok megoldására a nyitott kapcsolat, mert erős kommunkációs együttműködésre van szükség hozzá, ami nyilván hiányzik egy tönkrement kapcsolatból. A nyitott kapcsolatban élőkkel történt felmérések alapján a leggyakoribb okok inkább a közösségépítéshez és a szexualitás felfedezéséhez kapcsolódnak.

Nem ártalmas, kivéve a társadalmi megbélyegzést

Az is tévhit a szakember szerint, hogy a nyitott kapcsolatban élőknek szabados, nem biztonságos a szexuális élete, mert több szexpartnerük van, mint a szigorúan monogám kapcsolatban élőknek. Ez azonban nem így van, sőt, pont a több szexpartner miatt tudatosabban odafigyelnek a nyitott kapcsolatban élők a biztonságos szexre. Inkább a hűtlenkedő, félrelépős monogámok hajlamosabbak a nem biztonságos szexre a felmérések szerint – mutat rá Moors.

A nyitott kapcsolat nem való mindenkinek, de vannak olyanok, akiknek jól működik, különösen azoknak, akik erős kommunikációs és kapcsolati készségekkel rendelkeznek. Nem ártanak senkinek, ám a társadalmi elvárás a monogámiával kapcsolatban még olyan erősen tartja magát, hogy kiközösítés, hátrányos megkülönböztetés is érheti a nyitott kapcsolatban élőket, ha nyíltan felvállalják az életmódjukat. Pedig nem fenyegetik a monogámia uralmát – hiszen a valóságban az emberek csekély része alkalmas a nyitott kapcsolatra -, csupán megkérdőjelezik azt a beidegződést, hogy egyetlen lelki társat kell találni, aki minden érzelmi és szexuális szükségletünket kielégíti – ami önmagában óriási terhet jelenthet egy párkapcsolatban.

Exit mobile version