Egy új kifejezés söpört végig a TikTok-on: dusty son, azaz poros fiú. A kifejezés mögött Payal Desai tanárnő és anya áll, aki a tiktokos „No Dusty Sons” című videósorozatában népszerűsítette ezt a szókapcsolatot. A 22 videós sorozatban Desai, aki a @payalforstyle néven posztol, a fiát tanítja beleegyezésre, bőrápolásra, tisztálkodásra és illemre, teszi ezt azért, hogy megmutassa, hogyan kellene a következő generációból rendes férfit faragni – ugyanis ez a fiúk gyerekkorában kezdődik és főleg a szülőkön múlik.
Az anya a videóiban elutasítja a mérgező maszkulinitást, és a fő vezérelve az, hogy megtanítsa a fiának, hogy a nem az nemet jelent, és olyan emberré neveli, aki mellett biztonságban éreznénk a saját gyerekeinket is.
Mi az a dusty son?
A „poros fiú” kifejezés Desai videóinak középpontjában áll. Bár nincs hivatalos definíciója, lényegében ez egy másik kifejezés a lustasággal kevert toxikus maszkulinitásra. A videókból kiderül, hogy a poros fiúkra jellemző például, hogy nem hajtják le a vécéülőkét (bunkóság, de nem életveszélyes) és véletlenül sem törölgetnek otthon port, azaz távol maradnak a házimunkától.
A dusty son magában foglalja azokat a férfiakat, akik a nőkre hagyatkoznak, hogy csomagoljanak szendvicset a családi kirándulásra, főzzenek nekik mindennap, és persze mossák ki az alsógatyájukat – hogy csak pár példát említsünk. Mindez a nők mentális terheit súlyosbítja tovább. Az igazán nagy probléma azonban az, hogy az ilyen férfiak nem veszik komolyan a beleegyezést, nem fogadják el, ha a feleségük, barátnőjük, partnerük nemet mond a szexuális (vagy bármilyen intim szférát érintő) közeledésre, ezzel veszélyeztetve a párjuk mentális és fizikai egészségét.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
A tisztelettudó fiúk nevelése
Ez a vita arról, hogy hogyan neveljük a fiainkat, rendkívül fontos, Desai tartalma pedig értéket hoz egy olyan platformra, mint a TikTok, ahol alaposan összefújja a szemetet a szél, és többször káros, mint nem. A dusty son arra hívja fel a szülők figyelmét, hogy mekkora felelősségük van abban, hogy a lányaink milyen férjekkel élnek majd együtt, és hogy a munkahelyeken hogyan bánnak majd velük a férfi kollégák. A szemléletváltás ott kezdődik, hogy azzal a bizonyos fiúval hogyan bánnak otthon a szülei, mennyire tanítják meg az érzelmei kezelésére és arra, hogy nem a miniszoknya felelős a füttyögésért és erőszakért.
De ha a hagyományos nemektől eltekintünk, akkor is a fiús anyák kezében van a kulcs ahhoz, hogy érző szívű, empatikus és nem mérgező férfiakat neveljenek a fiúkból, ahogy a lányos anyák kezében van az a kulcs, hogy rugalmas, erős és önálló nők váljanak a lányokból. És mindannyiunkon, szülőkön, tanárokon, felnőtteken múlik, hogy a következő generáció milyen lesz, mennyire harapódzik el az Andrew Tate-féle toxikus maszkulinitás, mert ha nem teszünk ellene, akkor nem vár túl szép jövő a gyerekeinkre az emberi kapcsolatokban.
Függetlenül a párkapcsolatoktól is érdemes megvizsgálni a kérdést, hiszen nők és férfiak együtt kell dolgozzanak, létezzenek, nem lehet megúszni a két nem közötti kapcsolódást bármilyen formában. Ahhoz, hogy a nő-férfi egyenjogúság valaha megvalósuljon, az kell, hogy felnőjön egy olyan generáció, akiknek a szülei már tudatosan figyelnek arra babakoruktól kezdve, hogy ne dusty son legyen a fiaikból.