Reggel 8 óra van, esik az eső, és várom a buszt a megállóban. Pár percre én is felnéztem a kis „buborékomból”, majd megpillantottam a rengeteg üres tekintetet. Vélhetően mindenki sietett a munkába, hogy aztán majd késő délután hazafelé újra lefussa ezeket a köröket. A munka után kezdődhet az állandó mosás, főzés és takarítás, majd másnap minden kezdődhet elölről.
Ahogy telik az idő, egyre inkább immunisak leszünk, pontosabban elfogadjuk, hogy az életünk nagy része vélhetően egy állandó mókuskerékből fog állni. Na de mi a helyzet azokkal a Z generációs munkavállalókkal, akik az egyetem után kikerülnek a munkaerőpiacra? Nem kérdés, hogy ezek a fiatalok teljesen más rendszerben szocializálódtak, ezáltal pedig olyan mentális kihívásokkal is szembesülniük kellett, amelyekkel a korábbi generáció tagjai még nem találkoztak.
Rengeteg kezeletlen stressz és szorongás
Kimberly Quinn pszichológus a Psychology Today-nek úgy nyilatkozott, hogy azok a fiatalok, akik napi 5 óránál több időt töltenek el az online térben, sokkal hajlamosabbak lesznek a boldogtalanságra, illetve a rossz közérzetre. Ide tartozik a depresszió, illetve az öngyilkossági kísérletek gondolata is.
Ez már önmagában is elegendő magyarázatként szolgálhat arra, hogy miért is rendelkeznek eltérő munkamorállal a többi generációhoz képest, azonban a szakember szerint ennél jóval többről van szó. A fiatalok nemcsak a digitális média hatásait szenvedik el, hanem egy állandóan változó, viharos politikai helyzetben nevelkedtek, folyamatos környezeti problémákkal, továbbá gazdasági visszaesésekkel találkoznak. Sokan pedig legnagyobb stresszfaktorként a pénzügyi bizonytalanságot emelték ki.
Egyre több beszámoló érkezik azzal kapcsolatban, hogy ezek a fiatalok nem szeretnek dolgozni, ezért inkább felmondanak, mintsem hogy huzamosabb ideig tartózkodjanak egy munkahelyen. Persze tény, hogy a különböző TikTok-trendeknek is köszönhetően sokkal hamarabb továbbállnak, ha nem érzik jól magukat egy adott helyen, azonban mindez egy sokkal komplexebb háttérrel rendelkezik. Quinn szerint sokan inkább csak kerülik a konfliktust, hogy enyhítsék a szorongásukat. Inkább felmondanak, mintsem hogy kiálljanak magukért a főnökükkel szemben.
Illusztráció: Getty Images
„A testem nem erre van kitalálva”
Egye több olyan videóval találkozok a közösségi oldalakon, ahol fiatal munkavállalók leginkább a 9-től délután 5 óráig tartó munkaidőt sérelmezik a leginkább.
Hogyan is képzeltem, hogy 9-től 5-ig fogok dolgozni minden egyes nap, amikor az elmúlt 4 évben nem csináltam semmit 8 órán keresztül?
– hangzik el Meredith Boyd videójában. A fiatal lány elmondása szerint ez az első teljes munkaidős állása, így rendkívül nehezen viselte, hogy a korábban megszokott nyári vakációk helyett napi 8 órát kellett az irodában töltenie, míg barátai vígan heverésztek a strandon.
„Egyszerűen nem arra találtak ki, hogy minden egyes nap ugyanazt csináljam” – meséli. Meredith azt is hozzátette, miszerint ijesztő belegondolni abba, hogy életének hátralévő része vélhetően így fog zajlani.
Tartja a mondás, hogy „ne azért élj, hogy dolgozz, hanem azért dolgozz, hogy élj!”. Ugyan igaz, miszerint részben az ipari forradalomnak, illetve fogyasztói társadalomnak köszönhetően manapság az emberek életét nagyrészt a munka teszi ki, hiszen ezzel kelünk, ezzel fekszünk, sokszor még abban az esetben is, ha szabadságot veszünk ki. Ennek ellenére a nyolcórás irodai munkát szinte össze sem lehet hasonlítani azoknak a helyzetével, akik még tovább tartó fizikai munkavégzésre kényszerülnek.
De akkor mégis mi lenne az ideális munkaidő?
Kutatások már kimutatták, hogy azokban az országokban, ahol átlagosan magasabb a munkaórák száma, sokkal alacsonyabb a produktivitás. A tudósok szerint az ideális napi munkaidő minden generáció számára körülbelül 6 óra lenne, aminek javarészt reggel kéne zajlania, mivel ilyenkor tudunk a legjobban koncentrálni. Ezt a rendszert például Svédországban már bevezették, és nem hiába, hiszen jelentős mértékű sikereket figyeltek meg az alkalmazása során. Mindamellett, hogy növeli a produktivitást, segíthet a munkavállalóknak abban, hogy fenntartsák a hivatásuk, illetve a magánéletük közötti egyensúlyt.
A feltörekvő generáció minden eddiginél magányosabb, ez pedig a munkamorálra is nagy hatással van
Bevallom őszintén, hogy rám is nagy hatással volt, az az időszak, amikor az egyetem után belecsöppentem a „valódi” életbe, és persze nem feltétlen pozitívan. Valóban igaz, hogy a hétköznapokban egy állandó mókuskerékbe kényszerülünk, a hétvégéket pedig javarészt azzal töltjük, hogy mindezt kipihenjük és lelkiekben felkészüljünk arra, hogy a következő héten minden kezdődik elölről. Számomra nem is a munkaidő időtartama jelentette a kihívást, hanem a szocializáció kérdése. Amíg egyetemre jár az ember, addig aktív társasági élettel rendelkezik. Együtt lendülünk át minden nehézségen, életünk legfontosabb mérföldkövein. Együtt készülünk a vizsgákra, megosztjuk egymással „sötét” gondolatainkat a nehéz időkben, és együtt állunk a dobogón, hogy átvegyük a jól megérdemelt diplománkat.
Ugyan már ebben az időszakban is aktívan dolgoztunk, viszont legalább kétnaponta találkoztunk. De mi a helyzet akkor, amikor mindez megváltozik? Az iskola után természetesen mindenkinek a főállású munkahelye lesz a prioritás, ezáltal kicsit a társasági életünk is megszűnni látszott. Csak hogy személyes példát is említsek, számomra a legnehezebb valóban az volt, hogy a megszokottnál jóval kevesebb időm lett találkozni a barátaimmal, ezáltal pedig elszigeteltnek és magányosnak éreztem magam.
Ryan Jenkins pszichológus szerint ugyan a magány minden generációt érint, azonban a kutatásai szerint a feltörekvő generáció körében mindez felerősödik. Véleménye szerint három főbb oka lehet annak, hogy a Z generáció a legmagányosabb. Ide tartozik a rájuk zúduló hatalmas információáradat, vagyis a túlstimuláció, továbbá a közösségi média, illetve a kötött munkaidő is.
Fotó: Getty Images
Meglepő, de sokkal nagyobb igényük lenne a személyes kommunikációra
Sokan azt gondolhatják – hiszen néhány kutatás is ezt említi –, hogy a Z generációs fiatalok jobban preferálják az otthoni vagy hibrid munkavégzést. Azonban egy pszichológiai kutatásban a résztvevők 72 százaléka szívesebben kommunikálna személyesen a munkahelyén, kicsivel több mint a fele pedig hetente igényelne részletes visszajelzést.
„Az irodában való tartózkodás nagyon hasznos volt, hiszen megtaláltam a saját utamat. Fontos volt szerepe volt, hogy olyan vezetővé váljak, amilyen most vagyok” – nyilatkozta a 24 éves Zehra Naqvi az Insidernek. Véleménye szerint az irodában való tartózkodás nagyban megkönnyíti a munkavégzését, továbbá a pályakezdőknek is nagy segítséget nyújthat, hiszen mentorok nélkül az iroda elveszíti a valódi célját.
A 22 éves Farber ezzel szintén egyetértett. Elmondása szerint a legfőbb problémát az jelenti, hogy a vezetők gyakran otthonról dolgoznak, ezáltal tanulási és fejlődési nehézségekbe ütköznek.
Vannak olyan dolgok, mint a Slack, de úgy gondolom, hogy túl sok szoftver próbálja megkönnyíteni az otthoni munkát.
Nem a munkaidő jelenti a problémát, hanem a motiváció hiánya
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legnagyobb problémát nem is munkaidő jelenti, hanem a motiválatlanság hiánya. De hogyan is legyenek a mai fiatalok motiváltak a jelenlegi gazdasági helyzet mellett? Sokaknak már csak egy kósza álmot jelent, hogy valaha is legyen saját lakásuk, vagy autójuk, hiszen sok esetben még az albérlet kifizetése is komoly fejtörést jelent. Nem csoda, hogy sokan érzik bizonytalannak, illetve kilátástalannak a jövőjüket. Ugyan mindennap letöltik a munkaidejüket, ennek ellenére könnyen érezhetik azt, hogy szinte hiába, és a hónap végén vannak, akik napról napra élnek.
Ezt a bizonytalanságot pedig a szociális kapcsolatok hiánya sem könnyíti meg. A közösségi média túlzott használatával növekedhet a depresszió előfordulásának esélye is, amit a home office sem könnyít meg.
Persze jó dolog az otthoni munkavégzés, azonban hiányozhatnak azok a társas kapcsolatok, interakciók, amik adott esetben nemcsak a karrierépítésben segítenek, hanem a lelki nehézségeken is átlendítenek.