Kovács András Péter: „A legnagyobb kitartást a következő 40 év igényli”

Kun Gabi | 2024. Június 24.
Az egyik legfontosabb kompetencia a kitartás, amelynek Kovács András Péter lett a nagykövete az Edisonplatfom programjában.

A mai szülők nehezebb helyzetben vannak, mint régen, nincsenek egyértelmű utak a gyerekek előtt, sőt, olyan szakmák várnak rájuk felnőttkorukban, amelyek ma még nem is léteznek. Szülőként igyekszünk felkészíteni a gyerekeket, hogy majd sikeres és boldog felnőtté váljanak, de ez rendkívül nagy kihívás egy folyton változó világban. Szülő legyen a talpán, aki ezzel könnyedén meg tud küzdeni.

A kompetenciás tengeren is túl

„Már nem beszélünk 15-20 éves tervekről, hanem egy sokkal közelebbi időszakról – mondta el az nlc-nek egy korábbi interjúban Borsos Dorottya az Edisonplatform operatív vezetője. – Egy nagyon gyorsan digitalizálódó, gyorsan változó világban élünk, amiben bár fontos a lexikális tudás, azt feltétlenül ki kell egészíteni, mert a tananyagon kívül a gyerekeknek főként alkalmazkodókészségre, kitartásra, kíváncsiságra, együttműködésre, kritikus gondolkodásra, vagy épp problémamegoldásra is szükségük van – ezeket a kompetenciákat erősíteni kell bennük ahhoz, hogy lépést tudjanak tartani a fejlődéssel egy boldogabb jövő érdekében.”

Az Edisonplatform ezért indította el azt a videós programját A kompetenciás tengeren is túl címmel, amelyben 12 ismert és elismert szülő, a Kompetencia-nagykövetek igyekeznek segíteni a szülőknek. A 12 ember 12 kompetenciát mutat be, és felhívja arra a figyelmet, hogy a gyerekek fejlődésének szempontjából milyen kompetenciákra kell odafigyelni. A program keretén belül 12 videoüzenet készül a nagykövetekkel: az ismert szülők személyes tapasztalataikat, gondolataikat és dilemmáikat osztják meg a különböző kompetenciákkal kapcsolatban.

Kovács András Péter a kitartás nagykövete (Fotó: Edisonplatfom)

Kitartás!

Az nlc legutóbb Linczényi Márkó videóját mutatta be, amely a problémamegoldás kompetenciájáról szólt, most pedig Kovács András Péter Karinthy-gyűrűs humorista, író, a hazai stand-up comedy egyik képviselője és megalapozója nyilatkozott nekünk az általa választott kompetenciáról, a kitartásról. Miért olyan fontos KAP életében a kitartás és hogyan jelenik meg náluk a gyereknevelésben?

„Sok hosszú távú feladat volt az életemben, amelyek kitartást igényeltek, de némi jutalommal kecsegtettek: a diploma megszerzése, a humorista karrier beindítása, a házépítés, a gyerekek nevelése a korai években – mondta el Kovács András Péter. – Ezen küldetések teljesítésében a kitartáshoz óriási löketet adott, hogy van egy konkrét elérendő cél és a vele járó eredmény. De ma úgy érzem, az igazi kitartás azokhoz a dolgokhoz kell, amelyeknél már nem könnyíti meg a dolgomat a várt vagy remélt célbaérés. Hiszen számos tekintetben, akár a szakmában, akár a magánéletben már célba értem.

Ezzel a fajta kitartással csak most ismerkedem: úgy megmaradni jó humoristának, jó embernek, jó családtagnak még hosszú évtizedekig, hogy nem lesz már újabb vagy még nagyobb jutalom.

Mintha a maratonfutó a célban venné észre, hogy hiába futott be, tovább kell futni ebben a tempóban akkor is, ha a célt már elérte. Szóval azt hiszem, a legnagyobb kitartást a következő 40 év igényli.”

A humorista már 13 éve apa, amely adott neki egy kis rálátást arra, hogy a gyereknevelés mely részei tartogatnak olyan kihívásokat, amelyekhez komoly kitartásra van szükség. KAP tökéletesen megfogalmazta a szülői lét nagy dilemmáit pár mondatban.

„Szülői tapasztalataim csak az első tizenhárom évet ölelik fel, amelyekből a legnagyobb kitartás nekem ahhoz az időszakhoz kell, amíg a gyerkőcök el nem mentek óvodába – nyilatkozta Kovács András Péter. – Fizikailag és érzelmileg nagyon bele kell állni, és félretenni minden személyes ambíciót. Cserébe kiegyensúlyozott, stabil és kedves emberkéket kapunk, és bónuszként szép lassan visszakapjuk a saját életünket is, egy jobb verzióban. Az ikreim öt évesek voltak, a nagyobbik fiam hét, mikor egy utazás során a tengerparton hárman elszaladtak játszani, magunkra hagyva minket másfél órára, én pedig néztem őket, és nem hittem el, hogy egyikkel sem kell ott görnyednem a homok fölött. Abban a pillanatban éreztem, hogy a nehezén túlvagyok. És kicsit szomorkodom is, mert azóta egyedül kell homokoznom.”

 

Exit mobile version