Az öngondoskodás útján
Tudatos és fegyelmezett megtakarítónak bizonyult például J, aki nem csak előrelátóan félretesz, hanem igyekszik a költségeit is lefaragni mégpedig ott, ahol igencsak jól meg lehet fogni a pénzt: az étkezésen.
“Én úgy spórolok, hogy minden hónapban 50 ezer forintot lekötök a fizetésemből, ha esik, ha fúj, ezt az összeget össze kell szednem. Sokat dob a spórolásban, hogy elkezdtem magamra főzni, így míg korábban 1500 Ft-ba került egy napi kajám, addig ma megfőzök kb. ugyanennyi pénzből és két napra van élelmem.”
A fiók fiaskó
Hagyományos, jól bevált népi módszert alkalmazott N. a takarékoskodásban, azonban nála kis híján visszafelé sült el a kapanyél. Csak a szerencsén múlt, hogy félretett pénze nem tűnt el nyomtalanul egy illetéktelen személy zsebében, de végül is a történet kedvező végkifejlettel zárult. Tanulságos esetét ajánljuk mindenki figyelmébe!
“Sokáig úgy spóroltam, hogy amikor kézhez kaptam a havi pénzemet, akkor kiszámoltam, mennyi kell a havi kiadásokra, a többit pedig eldugtam a fiók mélyére. Ennek az vetett véget, hogy betörtek hozzánk múlt karácsony után, amíg a rokonokat látogattuk, és mikor beléptem az ajtón, megláttam, hogy fel van túrva, és szét van borogatva A FIÓK. Azokat a másodperceket nem kívánom senkinek, mindenesetre óriási szerencsém volt, mivel a félretett pénzemet a nagyon béna betörő nem találta meg. Azóta nem tartok ekkora összegetek a lakásban, a kisebeket is alaposan álcázom, és másnak is ezt javaslom.”
A pénz nem boldogít
Olyan is akadt, akit a pénzügyek teljesen hidegen hagynak. Ilyen szerencsések például E. is, aki nem koptatja feleslegesen az idegeit materiális problémákkal. Lakonikus tömörséggel csupán ennyit fűzött a témához: “Nekem erről nincs véleményem, bocs.”
Hízik a malacpersely
Gondos aprólékossággal a “sok kicsi sokra megy” bölcsességet alkalmazza pénzügyeiben A. is, aki nem csak takarékos, de igen dicséretes környezetbarát felfogással is él:
“Én az aprót, értsd a 100-asokat, 200-asokat szoktam bedobni egy konzervdobozba, tök sok ezres összejön belőle. Aztán még spórolás, hogy jó időben csak biciklivel járok, van kocsim, de csak a városon kívül használom”
A kis fogyasztású feleség
Férfikollégánk (T) több frontot is nyitott az elguruló forintok elleni harcban és vannak már részsikerei is:
“Úgy spórolok, hogy különféle helyekre dugdosok el készpénzt, amiről megfeledkezem, és később megtalálom. Úgy is szoktam félretenni, hogy kölcsönadok megbízható ismerősöknek, akiktől visszakérem, ha megszorulok. Egyszer majdnem nyitottam lakástakarék kasszát is. Sok benzinpénzt megtakarít, hogy gyalog vagy kismotorral járok, ahova csak lehet és nem kocsival. Sosem veszek fel hitelt és nem veszek új autót sem, járműből csak megbízható japán, kis teljesítményű és fogyasztású régi, megkímélt darabot választok. Ezzel eddig már nagyon sok pénzt megtakarítottam.
Ha vásárolok valamilyen tartós cikket, igyekszem magas minőségű árút venni, mert bár drágábbak, sokkal tovább tartanak, így végső soron olcsóbbak is. Pl. műszaki cikkeknél, de ruházatnál is igaz ez. Sokat spórolok még a feleségemen is, aki keveset eszik és plázázni sem szeret. Évi 400.000 forintot spórol a háztartás azzal, hogy a cigarettát nem dobozban vásároljuk, hanem dohányt veszünk és sodorjuk. Ja, és mindig csak 50 százalékra tekerem fel a villanybojlert, ez éves szinten 30 ezres megtakarítást jelent körülbelül. Sokkal többet is tudnánk spórolni egy kis odafigyeléssel, és bár dolgozunk rajta, a takarékossági projekt még egyelőre nem működik 100 százalékos hatékonysággal.”