Napjaink újdonsága a szilikon alapú kontaktlencse, amely sokkal több oxigént enged a szemhez, mint elődei. Ilyen a CIBA Vision O2OPTIX is.
A kontaktlencsék története a XV-XVI. században kezdődött, amikor a tudósok, köztük a polihisztor Leonardo da Vinci megfogalmazták az optika alapelveit. Ezzel megteremtették a kontaktlencse-készítés elméleti hátterét. Persze ekkoriban még a szem elé helyezett csiszolt üveglencsékkel segítették a látást.
Az első, közvetlenül a szemfelszínnel érintkező lencsét a XVIII. században készítete Thomas Young angol fizikus és orvos. Ő saját rövidlátását próbálta meg korrigálni egy vízzel megtöltött, lencsében végződő fémtubussal, amit a szemére helyezett. Bár az 5 mm vastag szerkezet nem lehetett túl kényelmes, mégis a mai kontaktlencsék ősének tekinthetjük.
A XIX. század második felében készítették az első, üveg kontaktlencsékket. Ezek használata nehézkes volt, illesztésük sokszor nehézségekbe ütközött, ráadásul az opikájuk sem volt tökéletes. Később a szemgolyóról vett lenyomat alapján egyedi lencséket gyártottak. Az üvegből készült lencsék kemények, nagyon törékenyek és veszélyesek voltak.
Az újabb áttörést a szerves üveg, a metil polimetakrilán (PMMA) jelentette a kontaktlencse készítés történetében. Ez az anyag praktikusabb, kezelhetőbb lencséket tett lehetôvé. A következő nagy lépést a ’60-as évek elején a hidrogél alkalmazása jelentette. Ez száraz állapotban a szerves üveg tulajdonságaival rendelkezik, nedvesen lággyá és rugalmassá válik.
További információért klikkelj ide»