Nyolc mókás minitesztet állítottunk össze, hogy kipróbálja, a megfelelő mondatokat választaná-e a különböző helyzetekben.
A technikát is ellesheti belőlük!
A szó elszáll? Dehogy! Ne képzeljük, hogy szavaink egyszerű, egyre halkuló levegőrezgések! Mind nyomot hagynak, súlyuk van.
Ezt támasztja alá a téma neves kutatója, a californiai Mental Research munkatársa, Paul Watzlawick. Szerinte a kommunikációnak döntő hatása van a személyes kapcsolatokra és személyes viselkedésünkre. Egyes szavak csábítani képesek, vonzóvá tesznek bennünket mások szemében, mások eltávolítanak, sőt kapcsolatokat rombolhatnak szét.
„A beszéd a legbiztosabb módja a félreértésnek” – idézhetnénk, és valóban, eredményesen közölni a mondandónkat a munkahelyen, a párkapcsolatban vagy a gyerekeinkkel nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik. A helyes szavakat és beszéden túli eszközöket: a hangsúlyt, hangszínt, testtartást, mozdulatokat kell választani, hogy világos üzenet érjen célba. Minden helyzetben képes az oda illő kifejezéseket használni? Tegye magát próbára a pszichoterapeuta tesztjén!
| MUNKAHELYEN Sürgős ügyek és panaszkodás |
Meg kell beszélnie egy problémát a főnökével.
Hogyan kérne tőle időpontot?
- Egy percét rabolom csak, tanácsot szeretnék kérni…
- Nem akarom zavarni, de szükségem lenne a véleményére pár irodai problémával kapcsolatban…
- Jó reggelt, beszélni szeretnék önnel egy munkahelyi ügyről, és meg kellene egyeznünk a lehetséges megoldásról.
célra vezet:
Igen, a győztes mondat a harmadik. Nem tartalmaz kifogásokat, ügyetlen szabadkozásokat. Csak pozitív kifejezések vannak benne, komolyságot és a vezető tiszteletét, mégis magabiztosságot és határozottságot sugall.
Az első mondatban a rabolni ige használata a nagy hiba, hiszen a bizalmaskodás sokat ront az ügy komolyságán.
A kettes válasz is kellemetlen érzést kelt, hiszen rögtön az elején elhangzik a „zavarni” szó, amitől a megszólított azonnal nyűgnek érzi majd a megbeszélést.
Hogyan mondaná meg bébiszitternek vagy a bejárónőnek, hogy elégedetlen a munkájával?
- Marika, muszáj elmondanom, nem teszik nekem, ahogy a fiaimmal viselkedik.
- Marika, muszáj beszélnünk és megoldást találnunk arra, hogy a gyerekekből a legjobbat hozzuk ki.
- Marika, változtasson a szókincsén: ez így tovább nem mehet!
célra vezet:
A legjobb a második mondat.
Az első mondatban lévő közvetlen kritika annyira támadó, hogy megsértheti a megszólítottat, aki ezután biztos, hogy tiltakozni fog, meg se hallja majd, miről van szó. Hasonló a helyzet a harmadik esetben is, ami mélyen bántó és némileg neveletlen is.
Nem érdemes ilyen formában közölni a kritikát, ha a továbbiakban is alkalmazni kívánja a bébiszittert.
Mindkét mondatnak ugyanaz lesz eredménye:
A megalázott Marika megsértődik, és semmi nem ösztönzi arra, hogy változtasson. A legfontosabb: a kritikának mindig tiszteletben kell tartania a másik ember önbecsülését. A megfelelő módon a második mondattal közölheti a problémáját. Ebből kitűnik, hogy lehetséges megoldásokat keres a helyzetre anélkül, hogy veszekedést szítana, és azt sugallja, hogy fontos és értékes segítőt lát a bébiszitterben.
| PÁRKAPCSOLAT Édes és keserű szavak |
Kedvesével beszélgetne este otthon egy fárasztó nap után, ön csak mondja, ő viszont nem figyel.
Mivel keltené fel az érdeklődését?
- Beszélnem kellene veled, abbahagynád, kérlek, az olvasást?
- Figyelsz te rám egyáltalán?
- Mit csinálsz? Olvasol, miközben hozzád beszélek?
célra vezet:
Az első mondattal kedvesen felhívja párja figyelmét, hogy mondandója van, így utat nyit a pozitív válasznak.
A második mondat bizonytalanságot sugall, mintha nem érezné jogosnak, hogy kifejezze az érzéseit. Ráadásul ez a kérdés még bizonyos agresszivitást is rejt. Gondoljon arra, hogy a párja nem az ellensége, ez a hangvétel nem könnyíti meg a beszélgetést.
A harmadik mondatot nyugodtan törölje a szótárából. Tipikus álkérdés: nem célja, hogy információhoz jusson vele, sokkal inkább az, hogy elvonja a másik figyelmét attól, amit éppen csinál (és lehet, hogy különösen érdekli). Pont az ellenkező hatást éri el vele, felidegesíti a partnerét, és megadja a kezdőrúgást egy kiadós veszekedéshez.
Társaságban vannak a párjával; hogy szólítják egymást?
- Picinyem, angyalkám, nyuszikám.
- Minden mondat, melyben hozzá fordul, „kedvesem”-mel, „szerelmem”-mel kezdődik.
- Egyszerűen a keresztnevükön.
célra vezet:
A harmadik megoldás az igazi. Ha ki szeretné fejezni szeretetét, vagy vonzó szeretne lenni a partnere szemében, forduljon a gesztusok nyelvéhez: simítsa meg a haját, míg beszél hozzá (a szakértők szerint ez a mozdulat vágykeltő hatású!), vagy nézzen rá különösen kedvesen.
Az első válasz becenevei a gyereknyelvhez tartoznak,és kettesben meghitten is hangzanak, ám mások előtt erőltetettnek és túlzottnak bizonyulnak.
A második válasz megszólításait (szerelmem, kedvesem) óvatosan használjuk! Ha megállás nélkül mondogatjuk ezeket a nagy súlyú szavakat, banálissá koptatjuk őket, és azt az érzést keltjük, mintha nem tudnánk másképp megszólítani a párunkat.
| BARÁTOK KÖZT Apró kritikák |
Egyik ismerősük szokása, hogy állandóan elkésik a találkozókról. Hogy mondja meg neki?
- Késtél, mint általában, és mindig nekem kell rád várnom!
- Gondoltál már arra, hogy a késésed kényelmetlen lehet annak, aki vár rád?
- Te aztán sosem érkezel pontosan!
célra vezet:
Ebben a helyzetben a második mondattal lehet tökéletesen kezelni a helyzetet.
Az első és a harmadik bíráló és támadó.
A soha és mindig szavak végletesek, ráadásul az ilyen mindennapos apróságok esetében túlzóak. Más szavakkal: amikor panaszkodunk valakinek a viselkedésére, álljunk ellen a kísértésnek, hogy azt szokásaként állítsuk be, vagy – ami még rosszabb – különös ismertető jeleként tüntessük föl. Ha így teszünk, veszekedést provokálhatunk.
A második mondattal azonban világosan rámutat a problémára (késés), ugyanakkor kézzel fogható következményt is felvázol:rossz fényben tűnsz fel mások előtt, akik várnak rád.
- Holnap elmennék hozzád.
- Holnap szeretnék egy ajándékot vinni neked.
- Szeretnék veled holnap találkozni, ráérsz?
célra vezet:
A helyes mondat a harmadik. Az első kettő bizonytalanságról árulkodhat. A barátnő kételkedhet, és azt hiheti, hogy felkereshetné, de nem biztos, hogy megteszi. Ezen kívül az első és második mondat nem teremt bizalmas légkört: a beszélő mintha maga akarna dönteni, ami túl hízelgő a másikra nézve. Sokkal jobb a harmadik megoldást választani: ez feltételezi, hogy közösen döntenek a randevúról, ahogy az egyenlő felek közt egyébként szokás.
| GYEREKEINK Dicséretek és szemrehányások |
A gyerek rossz jeggyel állított haza az iskolából. Mit mond neki?
- Ez a felelet most rosszul sikerült, de biztos vagyok benne, hogy legközelebb jobb lesz, tudom, hogy rendesen tanulsz.
- Elég! Mindig rossz jegyeket hozol, folyton csalódom!
- Ennél többet kell tanulnod. Csak a te érdekedben mondom!
célra vezet:
A helyes megfogalmazás az első. Csökkenti a gyerek bűntudatát, és hálát ébreszt a szívében: anya megért engem.
Tisztán megkülönbözteti az egyszeri viselkedést, melyet kritikával illet, a személyiségtől, melyet viszont tisztel és nagyra tart. A második válasz két súlyos kifejezést tartalmaz. Az első (mindig rossz jegyeket hozol) a reménytelenség és a bizonytalanság érzetét kelti, a második (csalódom) pedig azt feltételezi, hogy a gyereknek mindenek előtt a szülő reményeit kell valóra váltania. Ez azzal a kockázattal járhat, hogy alkalmatlannak érzi magát, ha bármennyit is tesz, mégsem elégedettek vele. A harmadik egy kicsit zsarolásnak hangzik, így tehertétel lehet a szeretetre épülő kapcsolaton.
Gyermeke egy csodás rajzot készít, és boldogan mutatja meg. Mivel dicsérné?
- Egy igazi zseni vagy, ez valódi mestermű!
- Te vagy a világ legügyesebb gyermeke, nincs még egy hozzád fogható!
- Ügyes vagy! Látom, sokat dolgoztál a rajzon, nagyon tetszik, amilyen kedvvel és figyelemmel foglalkoztál vele.
célra vezet:
A legjobb a harmadik mondat: a kicsiket dicsérni kell, ám mindig építő jelleggel. Fontosabb az erőfeszítést és a befektetett munkát kiemelni, mint a veleszületett tulajdonságot.
Az első és második válasz ezzel szemben steril, üres dicséret, hiszen nem ösztönzik a kicsit a fejlődésre, hanem hamis információt ad, azt sugallja, hogy már most olyan tehetséges, hogy a mindig mindenre elég lesz. Mivel otthon hozzászoknak ahhoz, hogy ők különlegesek és „jobbak”, nehezükre eshet a kortársaikkal barátkozni, nagy csalódásokat élhetnek meg, és minden kis hibát tragédiának értelmezhetnek, legkésőbb akkor, amikor iskolába kerülnek.
| 6 CSAPDAMONDAT, MELYEKET MEGTANULHATUNK KIKERÜLNI |
Egyes közkeletű kifejezések bizonytalanságra utalnak, mások agresszivitást vagy elégedetlenséget lepleznek. Próbáljon ki helyettük hatásos, igaz mondatokat!
Már éppen hívni akartalak.
Ezerszer mondtuk, legtöbbször bocsánatkérésként. Bizonyos szavakkal leplezzük a kedvezőtlen megítéléstől való félelmünket. Kérdezze meg magától, honnan származhat ez az érzés: talán tényleg elhanyagolja a kapcsolatukat, talán nem, de oka biztos van. Akárhogy is, felejtse el a magyarázkodást, kezdje rögtön a beszélgetést!
Most nincs időm.
Ha valaki megkéri egy szívességre, és nem fűlik hozzá a foga, jobb egyszerűen nemet mondani és megmagyarázni röviden, miért. Az időhúzás hatása kettős: ön szorong, mert nem mondta meg az igazat, a másik pedig csalódik.
Most mire gondolsz?
Együttérzést, empátiát sugall, ha időnként megkérdezzük. Ha azonban folyton ismételjük, a másik idegesítő kekeckedésnek vélheti. Jobb egyenesen rákérdezni: „Van valami gondod?”
Igazam van, ugye?
Ez a kérdés bizonytalanságra utalhat, mintha úgy érezné, nincs joga véleményt nyilvánítani a többiek jóváhagyása nélkül. Tisztább, ha így fejezi ki magát: „Én ezt gondolom… és te?
Nem foglak untatni.
Ezt mindenképpen felejtsük el. Amikor így fejezi ki magát, belül ott a gyanú, hogy amit mondani készül, bizony elég érdektelen lesz. Inkább fogalmazzon így: „Mondani szeretnék valamit, volna most egy kis időd?”
Azért mondom, mert a barátod vagyok.
Klasszikusan így vezetjük be, ha kellemetlen dolgot akarunk közölni, és nem tudjuk, hogy kezdjük. Ha a barátságra hivatkozunk, reméljük, hogy megédesítjük a pirulát, és megvédjük magunkat a másik reakcióitól. Az ilyen üzenet azonban kétélű: ha valami nem működik, jobb világosan beszélni anélkül, hogy a baráti viszony mögé rejtőznénk.
|
• Memóriavédő ételek |