Valamit visz a víz

Magyarország vízellátás szempontjából a világ veszélyeztetett államai közé tartozik. Felszíni vizeink mintegy 95 százaléka ugyanis határainkon túlról érkezik. A 2000-es tiszai ciánszennyezés is jól illusztrálja kiszolgáltatottságunkat. Másrészt az éghajlatváltozás okozta szárazabbá válás miatt egyre kevesebb a csapadék és több a párolgás.
Az előrejelzések szerint ez a következő években csak tovább fokozódik – mondja komoran Jávor Benedek biológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem környezetjogi tanszékének oktatója, a „Lehet más a politika” nevű szervezet környezetvédelmi szóvivője. Úgy véli, hogy nagyon is vigyáznunk kellene vizeinkre, mert a legtöbben egyáltalán nem tartják észben: a víz igenis véges kincs, amit meg kell becsülni. 

Minden csepp számít

A szakember szerint a legnagyobb hiba az, hogy míg takarékoskodunk az árammal, a gázzal, a pénzzel, valahogy nincs benne a köztudatban, hogy a vízzel is hasonlóképpen kellene bánnunk. Tudatos fogyasztói döntéseket kellene hoznunk a közvetlen vízfelhasználásunkat és a közvetett szennyezéseinket illetőleg. Hiszen minél több vizet használunk, annál gyorsabb tempóban kell pótolni. A gyorsaság pedig a minőség romlására megy. Ha sietve végzik, egyre kevésbé lesz alapos például a parti szűrésű kutakban a természetes tisztulás. Kánikulai napokon mindenki érezheti, klórosabb ízű a víz, mert a gyengébb természetes szűrést csak erősebb klórozással lehet pótolni.

Aki igazán környezettudatos, annak feltűnik a luxus, hogy ivóvizet használunk a vécé öblítésére is. Nyugat-Európában ezért már egyáltalán nem számít meglepőnek, ha valaki visszaforgatja a vizet, és mondjuk a fürdővíz kerül a  vécétartályba. Onnan persze visszatér a folyóba, és némi tisztítás után a pohárba. Nagy kérdés tehát, hogy valójában mi van a vízben.

Átláthatatlan ügyek

Hidrogén és oxigén, mondaná az okos iskolás, de a nagyobbak már tudják, rengeteg szennyező anyagot hoz magával az ár, amelyeket lehetetlen tökéletesen kiszűrni. A kozmetikumokból, a mosogatószerekből és a gyógyszerekből mesterséges anyagok jutnak a folyókba, így pedig az ivóvízbe. A fogamzásgátló tablettát szedő nők százezreinek vizeletéből hormonok kerülnek a vízbe, a betegek vizeletével együtt pedig antibiotikum is jócskán ürül a folyóba. Ez a sok vegyi anyag nyilvánvalóan erősen hat a vízben élő szervezetekre, a táplálékláncra, és végső soron az emberre is.

Egy amerikai szerzőpáros Az ellopott jövő című könyvében kifejti, hogy ezek a károsító hatások legkorábban a következő nemzedék szaporodási képességét fogják érinteni, ahogyan például már megfigyelhető a békák szaporodásának megváltozása is. A magyarországi élő- és talajvizek gyógyszerszennyezettsége alapos kutatások hiányában jelenleg csak becsülhető. Annyi tudható, hogy Budapestnél a szennyvíz fele máig tisztítatlanul folyik a Dunába, ám a tervek szerint 2010-ben üzembe helyezik a Budapesti Központi Szennyvíztisztítót, így 95 százalékra fog növekedni a biológiailag tisztított szennyvíz aránya. 2005-től a Fővárosi Csatornázási Művek is részt vállal olyan kutatásokban, amelyek a fővárosban keletkező szennyvizek gyógyszermaradvány-tartalmát mérik fel, valamint vizsgálják a különböző szennyvíztisztítási fokozatokban leghatásosabban eltávolítható nyugtató-, antidepressszáns- és hormonmaradványokat. Ám ennek eredményei jelenleg nem publikusak.

Szakemberek szerint hazánkban nyolc-tíz év múlva használják majd a gyógyszermaradványokat teljesen eltávolító eszközöket. Addig isszuk, ami van. Magyarországról mindazonáltal elmondható, hogy nemzetközi viszonylatban is igen jó minőségű az ivóvize. A szakemberek szerint ezért felesleges csapvíz helyett ásványvizet vásárolni.

Palackozott pénz

Akik az ásványvíz mellett teszik le a voksukat, az egészségüket akarják védeni. Azt gondolják, hogy a pénzükért tisztább, biztonságosabb, egészségesebb terméket vásároltak. Az ásványvíz előnye, hogy sokkal több ásványi anyagot tartalmaz, de ez nem mindenkinek jó. Csontritkulás esetén például hasznos a magas kalciumtartalom, de például a vese- és epeköves beteg számára jobb lenne kerülni ezeket a termékeket, hiszen előidézhetik a kőképződést. A magas nátriumtartalom pedig kerülendő a magas vérnyomásban szenvedőknek.

Nem gondolnánk, de a palackozott víz voltaképp a vízpazarlás jelképe lehetne. Hiszen együvegnyi ásványvízhez tízliternyi csapvízre van szükség. A gyártás, hűtés, szállítás során ugyanis ennyi megy veszendőbe. Ráadásul a végeredmény, a pillepalack nem bomlik le. Jelenleg a gyűjtőkonténerek ellenére kevesebb mint tíz százaléka kerül újrahasznosításra. Paplanbélés, pulóver lesz belőle – Kínában. Az odaszállítás pedig nem kevés energiát emészt fel.
Az sem jár jobban, aki újratölti a palackot, mert a Washingtoni Egyetem kutatásaiból kiderült, hogy a palack anyagából a napfény hatására kioldódhat egy biszfenol-A (BPA) nevű vegyület, amely az ösztrogénhez hasonló módon fejti ki a hatását a szervezetben. Tehát megváltoztatja a hormonrendszert. A BPA-val összefüggésbe hozható az alacsony spermaszám és a prosztata- és mellrák növekvő kockázata.

Fogynak a készletek

A tudósok egyre határozottabban figyelmeztetnek: a jövő száraz és forró. A kék bolygó pedig nem oltja majd szomjunkat. Hiszen a Föld készletének 97 százaléka sós víz, és a maradék édesvíz nagy része is főleg jég és hó formájában található. A készletek fogyatkozása pedig a közeljövő egyik legnagyobb, világméretű veszélyforrásává válhat. Ezért mindenkit arra kérnek, hogy tegyen a víz védelmében. Mert nincs olyan messze az a jövő, amikor minden csepp számít!