Megmutatni: ilyen vagyok, ez maradt még bennem. Lássátok, így tudok szeretni. Magam sem értem, miért titkoltam, lepleztem mostanáig. Miért mértem oly szűken. Férfiszemérem? Szamárság! Lássátok, könnyeim is vannak. És nem áll meg félúton az ölelésre mozdult kar, születik szó, mosoly, gondolat.
Így lesz ez. Hacsak nem késő.
Késő? Már hogy volna! Hányszor látok a kertekben november, de még december táján is egy-egy árva szem almát a lombjukvesztett fákon, valahogy ott felejtették őket. Vagy ott hagyták, szánt szándékkal, a madaraknak. Meglehet, egyszerűen csak úgy találták, csúnyácskák, nem értek meg, nincs bennük annyi érték, amennyiért érdemes volna fölkapaszkodni a létrán.
Nem szeretnék ilyen sorsra jutni. Nem akarok. Csupasz ágak közt, akár az alma, várni a fagyra. Nézni, amint távolodik a létra, viszik a sufniba, s csak tavasszal kerül elő, a tavasz pedig messzi van. Ha egyáltalán…
De nem! Nem adom meg magam. Van még idő. Van még remény. Öregember nem vénember. Reggeli előtt tornázom majd. Van ez a néhány gyakorlat, ami az emlékeimben megmaradt.
A klottgatyás, atlétatrikós hajdani tornaórákról. Két könyök-, két karhúzogatás. Kaszálás, vízszintesen (jól utánanézek a lendülő kezemnek), függőlegesen (fiatalos lendülettel). Törzsdöntés (fölemelt fejjel, egyenes háttal), törzshajlítás (jó mélyen), váltakozva. És a többiek a karkörzéstől a fekvőtámaszig (régen harminc-negyven meg se kottyant).
Igen, elkezdem, minél hamarabb.
Ma még nem, de holnap. Vagy holnapután, legkésőbb.
Előbb, ugye, fejben össze kell rakni.
Egyáltalán, egész életmódomon változtatok. A táplálkozásomon mindenekelőtt. Rostok, vitaminok, sok zöldség, sok gyümölcs, kefir, tofu, busa, szénhidrát csak mértékkel, vacsora korán, nassolás sosem.
Ép testben ép lélek. Mozgás. Akvafitnesz. Úszás, Séták hosszan, levegőn. Nordic walking. Később, istenem, gólok, újra gólok! Hárompontos kosarak! Csont nélkül!
Persze csak ha már pompásan megy a reggeli gimnasztika. Amit a jövő héten kezdek.
És stresszoldás. Relaxáció. Autogén tréning. Esetleg jóga. Pozitív gondolkodás.
Agytorna. Rejtvényfejtés. Rejtvénykészítés. Nyelvtanulás. Mindentudás Egyeteme.
És ha mindez már jól megy, újra szerelem! Szerelmek. Sodróak, elementárisak. Élmények, melyekből regény születik majd. Mit regény! Regényciklus! Lefordítják tíz, nem: tizenöt nyelvre (szuahélira is)! Hőseim (velem együtt) megelevenednek a filmvásznon. Magam alakítom magamat, természetesen (Oscar-jelölés).
Na persze, első a reggeli gimnasztika. Amit a két hét múlva kezdek. Vagy a jövő hónapban.
Ha majd az megy, jöhet a többi is. Fokozatosan, ugyanakkor elsöprő lendülettel. Szép sorjában, szép anyák gyerekeket szülnek nekem. És nem csak itthon. Gauguin nyomdokain járok Tahitin, minden szempontból termékeny vendégprofesszorság vár a Harvardon. Díszdoktorság Oxfordban, akadémiai székfoglaló idehaza. Játszva elfújom a világgazdasági válság fekete fellegeit. Korszakos eredmények kötődnek a nevemhez a génkutatásban, az űrkutatásban, celeb leszek a dzsungelben, majd egy lendülettel Afrikában. A parkett képernyős ördöge. Győztes a Megasztárban.
De első a torna! Reggel.
Reggelente. Minél előbb.
Talán már jövőre.
|
Az augusztusi szám tartalmából: • Milyen a jó szex? Beszéljünk róla! |