| Érdekel hogyan tudod megőrizni testi-lelki egészséged? Nézz körül a Nők Lapja Egészség Oldalán! KATT IDE! |
Régebben az orvosok könnyen nyúltak sebészkés után, nem volt ritka, hogy a biztonság kedvéért vagy éppen megelőzésként egész szerveket eltávolítottak. Ám az utóbbi pár évben nagyot változott a világ. A mai műszerpark mellett a diagnózis pontosabb, könnyebb elkülöníteni a veszélyes, rosszindulatú betegségeket azoktól, amelyek jó eséllyel gyógyulnak, vagy nem rontják az életminőséget. Egyre többször fordul elő, hogy az orvos gyógyszeres, fizioterápiás kezelést vagy lézeres beavatkozást javasol vágás helyett.
A „ki vele, mert beteg” álláspont idejét múlta – ma már Magyarországon sem ritkaság, hogy az orvos a beteg szerv megtartására és gyógyítására törekszik, már ha van rá lehetősége, és a beteg is partner ebben. Ám ez a szemlélet és a kíméletes műtéti technika nem egyformán jelenik meg az ország különböző intézményeiben. Ezért ha van rá lehetőségünk, műtét előtt érdemes utánajárni, hol szavaznak a kíméletesebb beavatkozásra.
Mandula: vigye el a cica?
A mandulaműtét utáni ébredés az egyik legrosszabb élmény. A fájdalom hosszú napokig megmarad, korlátozott a nyelés, az ivás, az evés, ráadásul sokféle szövődménnyel járhat.
A bevérzés a legveszélyesebb, mert a torokban keletkező vérzést nagyon nehéz elállítani. De a legkínosabb, hogy a mandula bizony visszanőhet. Újra és újra. Néhány évtizede még egyértelmű álláspont volt, hogy a mandulát jobb gyerekkorban eltávolítani, és elég volt néhány torokgyulladás, hogy valaki sebészkés alatt találja magát.
Szerencsére ma már nem olyan egyértelmű, hogy a mandulákat ki kell dobni. A mandula ugyanis nem fölösleges szerv. Nagyon fontos szerepe van az egészség megőrzésében, az immunrendszer tökéletes működésében.
A garatot nyirokgyűrű veszi körbe, amely segít a fertőzések legyőzésében, ennek része a mandula is. Amikor megduzzad, az csak annyit jelent, hogy jól működik: a nyiroksejtek és a nyirokfolyadék odaáramlik, s így nagyobb lesz maga a szerv is. Pusztán azért, mert nagyobb a szokásosnál, nem szabad eltávolítani.
| Ki vele! Valóban indokolt a műtét, ha hónapról hónapra visszatér a gyulladás, évente legalább öt-hat alkalommal, vagy ha tályog alakul ki a mandulán. Felnőtteknél, ha kimutathatóan sztreptokokkusz okozza a gyulladást, a műtétet nem odázzák sokáig, mert ebben a korban akár veseelégtelenség, ízületi panaszok vagy szívizomgyulladás is lehet a szövődmény. |
Sajgó térddel
Porcleválás helyett ma már jobban szeretik az orvosok, ha a meniszkuszsérülés kifejezést használjuk. A porc ugyanis a legtöbb esetben nem válik le teljesen.
A meniszkusz nevű porc a combcsont és a sípcsont között helyezkedik el a térdízület belsejében, síelők, kosárlabdázók, parkettázók ezrei számolhatnak be arról a rettenetes fájdalomról, amit ennek elszakadása okoz. Ez legtöbbször olyankor történik meg, ha a talp a földre tapad, ám a test elfordul. MR-vizsgálattal lehet kimutatni a sérülés mértékét.
| Meg kell nyitni! Míg régebben a teljes meniszkuszt kioperálták sérülés esetén, ma már csak a sérült rész eltávolítását tartják szükségesnek. Fontos, hogy a leszakadt darabka ne ékelődjön be az ízületi felszínek közé, ne károsítsa a csontvégen található üvegporcot. Ebben az esetben csak két, pár centis nyílást ejtenek a térden, és artroszkópiás eljárással, csőtükör segítségével tekintenek be az ízületbe. Így pontosan felmérik a károsodást, majd a leszakadt meniszkuszdarabot a másik metszésen bejuttatott manipulátor segítségével eltávolítják, de az ép rész a helyén marad. |
Anyajegy: mind veszélyes?
Az anyajegy a bőr jóindulatú elváltozása. Van, amelyik már egyéves kor előtt kialakul, de az is normális, ha felnőttkorban újak jelentkeznek. Eleinte laposak, az idő múlásával mindinkább kiemelkedhetnek a bőrfelszínről.
Alapvetően nem veszélyes, ha anyajegyek pöttyözik a bőrt, viszonylag ritkán idéznek elő festékes bőrdaganatot, a melanómáknak alig egyharmada fejlődik ki anyajegyekből. Sajnos azonban ebből az következik, hogy az anyajegyek számának növekedésével nő a melanóma kockázata is. Megalapozatlan az a hiedelem, hogy az anyajegy annál veszélyesebb, minél sötétebb és kiemelkedőbb. Valójában inkább a laposakból vagy éppen kiemelkedőkből indulhat ki rosszindulatú elváltozás. Akármennyi anyajegyed is van, az elővigyázatosság fontos dolog. Érdemes minden évben bőrgyógyászati szűrővizsgálatra menni, ahol speciális nagyítóval, úgynevezett dermatoszkóppal szemléli meg az orvos a bőrt. De ha az anyajegy szabályos kerek, vagy ovális, ha a pigment egyenletesen oszlik el benne, nem kell hozzányúlni.
| Le vele! Ha egy anyajegy formája vagy mérete hirtelen megváltozik, töredezett lesz a széle, udvara alakul ki, érdemes mielőbb szakemberhez fordulni. Figyelj a színére is: ha több mint három színből áll (a feketétől a rózsaszínig, a bézstől a pirosig), meg kell vizsgáltatni! Gyanús, ha anélkül, hogy megsérült volna, vérezni, váladékozni kezd. Ha szükség van rá, a pár percig tartó kimetszés után az orvos varrással egyesíti a sebszéleket. Az eltávolított részt az orvos minden alkalommal szövettani vizsgálatra küldi, így néhány hét után mindenképp kiderül, hogy ártalmatlan anyajegyről vagy melanómáról van-e szó. |
Polipok a méhnyálkahártyán
A polip a méhüreg belső borításán keletkező, kicsi, benyúló félszigetszerű kinövés. Általában jóindulatú, az is előfordulhat, hogy nem okoz gondot, és csak ultrahangvizsgálat vagy méhtükrözés során derül rá fény.
Komolyabban kell venni, ha a méhnyakon keletkezik, így a rendszeres évi nőgyógyászati vizsgálat során, a méhszáj megtekintésekor fedezi fel az orvos. Bár a kinövés általában jóindulatú, ez nem azt jelenti, hogy ártalmatlan. Fiatalkorban meddőséget és rendszertelen, cikluson kívüli vérzéseket vagy akár vérszegénységhez vezető, erős menstruációt is okozhat.
| Ki kell venni, meg kell vizsgálni! Mivel a méhüregi polip kis százalékban ugyan, de rosszindulatú is lehet, minden esetben el kell távolítani, és szövettani vizsgálatot kell végezni. Ha sok kicsi polipot találnak, méhkiürítést – köznyelven „gyógykaparást” – végeznek, altatásban. Egyes intézményekben, ahol erre lehetőség van, hiszteroszkópiát alkalmaznak. Ez egy olyan kímélő műtéti technika, melynek során a méhnyakon át endoszkópot, minikamerát vezetnek a méh üregébe, a méh belsejét képernyőn megszemlélik, és az endoszkóp mellett bevezetett műszerrel távolítják el a polipokat. Többnyire elég egy beavatkozás, a polipok nem szoktak újra megjelenni, és ha nincs rosszindulatú elváltozás, nem távolítják el a méhet. |
Vakbél: nem elég a jegelés
A vakbél a vékony- és vastagbél találkozásánál elhelyezkedő, „vakon” végződő tasak, ebből ágazik ki egy szűk keresztmetszetű nyúlvány, a féregnyúlvány (appendix), melynek belső ürege összeköttetésben van a vakbél üregével.
Valójában helytelen az elnevezés, mert nem a vakbél, hanem a féregnyúlvány gyullad be. Ez a szervecske az immunrendszer része, de igazán fontos védőszerepe csak az élet első éveiben van, később a nyirokszövet lassan eltűnik a falából. Ha ebbe a keskeny csőbe olyan anyag jut, ami lezárja összeköttetését a vakbéllel, gyulladás jön létre, és elszaporodnak a természetesen jelen lévő baktériumok. A féregnyúlvány fala megduzzad, elzáródnak az erek, a szövetek bomlani kezdenek, majd, ha nem lép közbe az orvos, elhalnak. Ha az elhalt féregnyúlvány kilyukad (perforáció), a gennyes tartalom kijut a hasüregbe, a gyulladás szétterjed, ami nagyon súlyos állapothoz vezethet. Ez a folyamat sajnos akár órák alatt is lejátszódhat. A legjellegzetesebb tünetek az erős hasfájás, amely kisugárzik a hólyagba és ágyékba. De jellemző még a kemény és feszes has, hányinger, hányás, láz, hidegrázás, általános rosszullét és járási nehézségek.
| Műteni kell! Vannak olyan külföldi egészségügyi rendszerek, ahol diétával és jegeléssel próbálják elérni a szerv megtartását, de a hazai szakemberek tapasztalata az, hogy nem éri meg kockáztatni. Évente nagyjából tíz ember hal meg Magyarországon fel nem ismert vagy nem operált, csak gyógyszeresen kezelt féregnyúlvány-gyulladás következtében. A nem kezelt gyulladás, ha nincs is perforáció, hét-tíz nap után biztosan átterjed a környéki szövetekre, ekkor már nem lehet műteni, jobb eredményt ad az átmeneti antibiotikumos kezelés, majd a gyulladás lezajlása után végzett tervezett operáció. Vakbélműtétnél kis metszést ejtenek az alhas jobb oldalán, és a sebész eltávolítja a féregnyúlványt. Persze azért vaklárma is előfordul. Időnként műtét közben derül ki, hogy nem vakbélgyulladás okozza a tüneteket. A féregnyúlványt azonban ebben az esetben is kiveszik – jó okkal. Ha ugyanis a tipikus „vakbeles” heget viselő páciens később vakbélgyulladásra utaló tünetekkel kerülne orvoshoz, az joggal feltételezhetné, hogy betege nem szenvedhet vakbélgyulladásban, hiszen a heg arra utal, hogy már túl van a műtéten. A diagnózis pontosítására nyugaton már terjed a laparoszkópos módszer, melynek során 5-10 perc alatt körülnéznek a hasüregben. Ilyenkor, ha a betegnek nincs féregnyúlvány-gyulladása, akkor az egészséges szervet nem veszik ki, mivel nem marad tipikus műtéti heg. De ha mégis beigazolódik a diagnózis, ez a kicsi rés arra is elég, hogy eltávolítsák a féregnyúlványt – nagyobb heg és a szervezetet érő megterhelés nélkül. Sajnos erre nálunk nagyon kevés helyen van lehetőség. |
Mentsük meg a méhet!
Ha a méhizomsejtek rendellenes szaporodásba kezdenek a méh falában, kötőszövetes izomdaganat képződhet. Ez a fibróma, mely általában nem rosszindulatú, de sok problémát okozhat.
A méh térfogata olyannyira megnőhet, hogy akadályozza a bélműködést, nyomhatja a hólyagot, emellett kellemetlen érzéssel járhat. Ha a mióma kisméretű, a páciens pedig a menopauza elején jár, nem kell feltétlenül hozzányúlni, a csökkenő hormontermelés hatására magától is csökkenhet a mérete.
| Jobb a méhmegtartó műtét Ha a mióma problémát okoz, ma a legkorszerűbb eljárás, ha szervmegtartó műtétet végeznek. Laparoszkópos technikával három kis metszést ejtenek a hasfalon, ezeken keresztül bejuttatva a kamerát és a műszereket megragadják a miómát, elhúzzák a méhfaltól, és átvágják az alapját, majd az itt keletkezet kis sebet összevarrják. Így a méh csak minimális mértékben sérül. Az utóbbi időkig csak a fiataloknál helyeztek hangsúlyt arra, hogy megőrizzék a méhet. Ma már bebizonyosodott, hogy a méh szalagjainak támasztó szerepük is van, tehát nemcsak lelki, hanem anatómiai okokból is érdemes a méhtest vagy legalább a méhnyak és a szalagok megtartására törekedni. |
Nem seb a méhszájseb!
A nőgyógyászati vizsgálat része, hogy az orvos nagyítóval (10-12-szeres nagyításban) megtekinti a méhszájat. Normális esetben ezt a területet világos rózsaszínű laphám borítja, míg a belül fekvő nyakcsatornát piros, vékony hengerhám. Előfordul, hogy a két hámtípus határvonala a méhnyak külső felszínére is kikúszik, emiatt a méhszájat pirosló hengerhám veszi körül, amit régen sebnek hittek.
Ez nem veszélyes, hanem inkább praktikus az orvos számára, mivel jól látja a kétféle hám találkozásának vonalát. Jellegzetesen ezen a határon alakulhat ki rosszindulatú elváltozás. Ha a határvonal szép, éles, a két szín jól elkülönül, nincs baj.
| Csak a gyulladással van gond Ha a „méhszájseb” be van gyulladva, és emiatt kórosan sok nyákot termel, akkor a megfelelő gyógyszeres kezelés után az orvos javasolhatja a gyulladt rész eltávolítását, amely helyi érzéstelenítésben leégetéssel vagy fagyasztással történik. Ha rosszindulatú elváltozásra gyanakszik, a felső réteget egy zöldséghámozóhoz hasonló elektromos eszközzel eltávolítja, és szövettani vizsgálatra küldi. |
Fogzás élethossziglan…
A bölcsességfogak is kinőhetnek észrevétlenül, de sajnos nem ritka, hogy rossz irányban állnak, és szinte az egész fogsort „megmozgatják.” A bölcsességfog valójában a harmadik őrlőfog az állkapocs végén, mely mind között a legnagyobb. Nem kell eltávolítani, ha akadálytalanul ki tud bújni, és nem dől rá a többire.
| Irány a szájsebész! Ha fogröntgen alapján bizonyosságot nyer, hogy a harmadik őrlőfog kibújása az előtte levő fogak föltorlódását, kereszteződését okozná, jobb eltávolítani, még mielőtt kinőne. Ha a fog áttörése már fájdalmat okoz, ha láthatóan ránő a többi fogra, illetve ha nem tör elő teljesen, célszerű megszabadulni tőle, mert különben veszélyezteti a többi fog épségét. |
| A Nők Lapja Egészség januári számából:
• Mivel etetnek menzán? |