A meddőségi kivizsgálások egyik legfontosabb pillére a kismedencei anatómiai viszonyok kiderítése. A kismedencei szervek – úgy mint a méh, petevezetők és petefészkek – egészséges volta alapfeltétele a spontán teherbe esésnek, hiszen ezek a petesejt illetve hímivarsejt találkozásának színterei. Ezen szervek funkcióját feltétlenül látnunk kell abban az esetben, ha a páciens meddőségi kivizsgálásra kerül, ezért a méh üreg és a petevezető állapotának feltárása elengedhetetlen. Ha mégis rangsorolni szeretnénk a szerveket jelentőségük szempontjából, első helyre a méh üregét, mint virtuális teret tehetjük. Ez az a szervünk, amelyiknek biztosan egészségesnek kell lennie akkor, amikor a terhesség bekövetkezik. Minden más szerv funkciója a reproduktív kezelések során pótolható. Amennyiben a petefészek működésben észlelünk zavart – pl. nem megfelelő a hormon működés vagy nem érik petesejt – ezeket korrigálni tudjuk gyógyszeresen. Ha a páciensnél lezárt petevezetőket diagnosztizálunk, kezünkben van a lombik eljárás, azonban ha a méh üregét myoma, polip, fejlődési rendellenesség, vagy – korábbi gyulladás okozta – összenövés torzítja, a terhesség csak nagyon kis valószínűséggel tud bekövetkezni. Ezen gondolatoknak megfelelően, a klasszikus értelemben vett petevezető átjárhatósági vizsgálat nem csak a petevezetőkről, hanem a méhüreg állapotának felméréséről is szól.
A petevezető átjárhatósági vizsgálatok alapvetően azon az elven működnek, hogy a méhnyakon keresztül kontrasztanyagot juttatnak a méh üregébe, majd a reproduktív szerveket kitöltő anyagot valamilyen képalkotó módszerrel vizualizálják, s így alkotnak véleményt a szervek állapotáról. Napjaink szakmai gyakorlatában ezt háromféle eljárással végezhetjük el: a mindenki által közismert röntgen eljárással (HSG:hysterosalpingográfia); a kevésbé közismert bár sokkal kisebb megterheléssel járó, ultrahang segítségével végzett, ún. HYCOSY eljárással; illetve a rendkívül nagy megterheléssel járó, műtéti beavatkozást igénylő, ún kromopertubációs eljárással. A meddőségi kivizsgálások során, amennyiben csak a méh üreg és a petevezetők diagnosztikáját tervezzük, túl nagy megterheléssel jár ezt első választandó lépésként operatív úton tisztázni. Az ultrahangos (HYCOSY=Hystero-contrast-sonography) eljárással járóbeteg rendelés keretében kb. három perces vizsgálati időt igénybe véve, minimális fájdalomérzet mellett, ultrahangot használva tárjuk fel a méh üregét és a petevezetők átjárhatóságát. Az eljárás lényege, hogy a hüvelyen keresztül egy vékony katétert vezetünk a méhbe, melyen át olyan anyaggal töltjük fel a méh üregét, amely ultrahang által jól látható. Az eljárás során így jól diagnosztizálhatóak a méh üregét torzító elváltozások (myoma, polip, fejlődési rendellenesség, összenövés). A méh üreg feltöltése mellett az is látható, hogy az egyik, másik, vagy mindkét petevezetőn keresztül van-e kontrasztanyag kiáramlás, tehát átjárhatóak-e a petevezetők.
Amennyiben a két kisebb megterhelésű eljárást vetjük össze – HYCOSY kontra HSG-, úgy az ultrahangos eljárás minden tekintetben kedvezőbbnek tűnik. Képalkotás céljából mindenképpen előnyösebb ultrahangot használni röntgensugár helyett, mivel a röntgen sugár – bár alacsony dózisról van szó – a petefészkeket és a méhet éri. Az ultrahangos eljárásra fordított idő (beavatkozás 2-3 perc, pihenés 30 perc) sokkal kedvezőbb a röntgenes eljáráshoz szükséges idővel szemben (vizsgálat 15-20 perc, kórházi tartózkodás 6-8 óra). A HYCOSY eljárással szemben – amely során egy vékony katétert vezetünk a méhbe – a HSG módszer technológiája jóval kellemetlenebb: egy fém eszközt (Schultze eszköz) kell a méhszájra erősíteni, mely sokkal fájdalmasabb a páciens számára, mint a katéter felvezetés. A röntgenes eljárás során vannak olyan myoma és polip elhelyezkedési lehetőségek, melyek nem kerülnek felismerésre, ezért álnegatív leletet adunk ki. Az eljárások szövődményei között kell említenünk a kialakuló kismedencei gyulladást, mely azonban gondos előkészítés útján elkerülhető.
Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy megfelelő gyakorlat mellett az ultrahangos HYCOSY átjárhatósági vizsgálat jár a legtöbb előnnyel és legkisebb megterheléssel a páciensek számára. Ennek ellenére az eljárás országosan nem elterjedt, kevés helyen elérhető.
Dr. Fülöp István