Útjára indítjuk Gyógyulástörténet-sorozatunkat, melyben olyan emberek szólalnak meg, akiknek sikerült kilábalniuk egy kilátástalan helyzetből, egy súlyos betegségből, egy tarthatatlan egészségügyi helyzetből. Történeteink az élet sokszor váratlan fordulópontjairól és a gyógyulásban való hitről, erőről és szólnak…. Ha Te is megosztanád gyógyulásod történetét, hogy mások is erőt meríthessenek tapasztalataidból, ide várjuk leveled. Írj nekünk!
Édesapám 49 éves. 2009. májusában diagnosztizáltak nála veserákot. Valami apró panasszal fordult orvoshoz, aki elküldte hasi ultrahangra. Az ultrahang térfoglaló folyamatot mutatott ki a bal veséjében. Soha semmilyen panasza nem volt, ami arra utalna, hogy valamilyen komolyabb betegsége van. A hír az egész családot sokkolta. Egyik legjobb barátnőm apukáját abban az időszakban műtötték vesedaganattal, így tudott ajánlani belgyógyászt és sebészorvost. A hasi ultrahang után három hétre kaptunk beutalót CT vizsgálatra. A feszült várakozástól édesapám 17 kg-ot fogyott. Elérkezett a CT napja, de az eredményre 1 hetet várni kellett. A család már az idegösszeroppanás szélén állt.
| A fotó csak illusztráció |
„Borzalmas emberi sorsokkal találkoztam”
A vizsgálat utáni 6. napon apukám bement a kórházba, hátha megjött a lelet. Megjött, a diagnózis az volt, amit már vártunk. Bal vesében lévő térfoglaló folyamat rosszindulatú daganat. A CT áttétre utaló jelet nem mutatott. Felvettük a belgyógyász-urológussal a kapcsolatot. Aki elmondta, hogy ilyen betegség esetén, amikor áttét nem igazolt, műtétet javasolják. Az egész bal veséjét eltávolítják. Elkezdődtek a műtét előtti kivizsgálások: megvizsgálták, hogy a bal veséjének kivétele esetén a jobb veséje át tudja-e venni az irányítást.
A műtét időpontját július közepére tűzték ki, előtte még két napig vizsgálták. Minden nap bejártunk hozzá. Borzalmas emberi sorsokkal találkoztam, sokszor velem egykorú 20 év körüli fiatalok feküdtek sokkal komolyabb problémákkal, mint édesapám. Elérkezett a műtét napja: a háromórás műtét során eltávolították az egész bal veséjét, mellékveséjét és a körülötte elhelyezkedő nyirokcsomókat. Ahhoz képest, hogy milyen komoly műtéten ment keresztül édesapám, meglepően jó állapotban volt. 5 napot töltött a kórházban, közben figyeljék a vesefunkcióját. De ezzel még nem volt vége! Még a műtét előtt csináltak röntgent, ami a tüdőn egy apró ismeretlen foltot ábrázolt. Újabb rettegés következett. Addigra már az egész család orvosi szinten tájékozott volt a vesedaganatokról. Rettegtünk, hogy ez egy távoli áttét első jele. 10 napra rá kapott mellkas CT időpontot.
„Kapott egy lehetőséget az élettől”
A műtét utáni 5. napon elhagyhatta a kórházat. A sebe szépen gyógyult és a jobb veséje tökéletesen átvette a másik vese szerepét. A CT napján kaptuk meg a szövettani eredményt is. A szövettan kimutatta, hogy a környező nyirokcsomókban és a mellékvesében nem találtak rákos sejteket. A rák nem tört ki a vesetokból és nem a legagresszívabb fajta. Eközben megtudtuk a CT lelet eredményét is. Negatív. A tüdőn látható apró folt egy tüdőgyulladásból fennmaradt heg. Sírtunk örömünkben. Kapott egy lehetőséget az élettől. talán időben kapták el.
Ezt követően édesapám egy kiváló onkológushoz került, aki szakemberként és emberként is segíti édesapámat. Életmódtanácsokkal, lelki segítséggel látja el. A műtét után 2 hónappal elkezdtük az interferonos kezelést. Mivel nem találtak áttétre utaló jelet, így ezzel az interferonnal próbálják meggátolni a lehetséges daganatképződést. Novemberben volt a műtét utáni első CT. Ismét jött a rettegéssel teli várakozás. Az eredmény ismét negatív. Újra megnyugodtunk. A novemberi CT előtt komoly prosztatagondokkal küszködött édesapám. Több PSA tesztet is csináltak, de szerencsére a CT lelet jóindulatú prosztata nagyobbodást mutatott, a magas PSA eredmény még a műtét alatti katéterezéstől volt.
Gyönyörű karácsonyunk volt. Az egész család átértékelte az életet. Összetartunk, minden apró dolognak örülünk. Édesanyám visszakapta a férjét, mi meg édesapánkat, akit talán a világon a legjobban szeretek. Idén március végén volt az utolsó CT vizsgálat. Ismét negatív. Áttétre utaló jelet nem találtak. Onkológusa elmondta, hogy ez a CT sorsdöntő volt, mert ha gyorsan terjedő rákról van szó, akkor már adott volna áttétet. Eközben a 6 hónapos interferonos kúra lejárt. Elég komoly mellékhatásokkal járt a kezelés: súlyos depresszióval, étvágytalansággal küzdött édesapám. Az orvos említette, hogy sokan hamar feladják az interferonos kezelést, mert nem bírják magukat injekciózni, nem veszik komolyan a kezelést vagy esetlegesen nagyon leromlik tőle a vérképük. Édesapám becsületesen csinálta. A vérképe végig tökéletes volt.
„Megfogadtam, hogy évente járok szűrésekre”
Most itt tartunk: talán kapott egy nagy pofont az élettől. Ha arra az ultrahangra nem megy el, akkor nagyon kevés esélye lett volna az 5 éves túlélésre. Az áttétes veserák kegyetlen. Életem legborzalmasabb egy éve volt, de rengeteget tanultam belőle. Az orvosa nagyon magas százalékot mondott az 5 éves túlélésre. Egy évvel később már nem így lett volna. Édesapám történetével szeretném mindenkinek felhívni arra a figyelmét, hogy a szűrővizsgálatokat soha ne hanyagolja el. A 21. századi onkológiai gyógyítás már igen magas szinten áll. Kulcspont az időben felismerés: a rák gyógyítható. Amikor édesapánál diagnosztizálták a veserákot, megfogadtam, hogy évente járok ultrahangra, tüdőszűrésre, vérvételre, vizeletvizsgálatra és nőgyógyászati szűrésre. Ez évente egy napot vesz el az életemből. Egy későn felfedezett betegség egy egész életet képes elvenni. Vérvétel az egyedüli amire nem járok. Édesapám esete és sok más kórházi történet annyira megrázott, hogy rendszeres véradó és őssejtdonor lettem. Őssejtdonációra többek közt azért jelentkeztem, mert egy nagyon jó barátom halt meg azon a nyáron rákban, amikor apukám lábadozott. 28 éves volt és csak egy őssejtdonáció tudott volna segíteni rajta. Egy ember életében a legnagyobb érték az egészsége. Erre sokan akkor jönnek rá, mikor az már veszélyben forog, vagy már elvesztette.