A calicivírusokat ma már a legfontosabb kórokozóknak tartják a nem bakteriális eredetű, gyomor és bélrendszert érintő (gasztroenterális) járványokban. A fertőzés elsősorban a fertőzött széklettel szennyezett élelmiszer (zöldségek, bogyós gyümölcsök, stb.), a közvetlen és közvetett kontaktus (például az élelmiszert kezelő fertőzött személy, szennyezett felületek, stb.), valamint a víz révén terjed, de a vírus a hányadék párolgása útján a levegőben is terjedhet.
Humán calicivírus járvány gyakran fordul elő zárt közösségekben (óvoda, iskola, munkahely, gyermektábor, kórház, öregek otthona, stb.), ahová a vírus bekerülve gyorsan terjed és rövid idő alatt nagyszámú megbetegedést okozhat. A betegség általában pár nap alatt lezajlik, ám súlyosabb esetben tovább is eltarthat. Amennyiben a megfelelő folyadékpótlás nem történik meg a kiszáradás miatt veszélyeztetheti a beteg életét is.
A vírus jellemzői:
- a fertőzésnek rövid, 24-48 órás az átlagos inkubációs ideje,
- az esetek többségében a vezető klinikai tünet a hányás (előfordulási gyakorisága >50%),
- a betegség rövid, 12-60 órás lefolyású,
- a széklet rutin bakteriológiai vizsgálatával kórokozó nem mutatható ki.
A humán calicivírusok környezeti hatásoknak relatíve ellenállók, és már alacsony részecskeszámban is megbetegedést tudnak okozni. A fertőzést és a járványok kialakulását a vírus széklettel, illetve szájon át történő terjedése miatt a klasszikus higiénés rendszabályok betartásával, betartatásával és megfelelő fertőtlenítőszerek alkalmazásával lehet a leghatékonyabban megelőzni. A fertőzés megelőzésére vakcina nem áll rendelkezésre, csak tüneti kezelést alkalmazhatunk – ez megfelelő víz- és sóbevitelt jelent.
Forrás: Országos Epidermológiai Központ