Volt egy vízfóbiás barátom. Folyton a csapvizet analizálta, mániája volt, hogy a vezetékből fémek és más szennyező anyagok oldódnak ki, amik mérgezik a szervezetét. Újabb és újabb rémtörténetekkel állt elő, hol ólommérgezést, hol impotenciát okozó vegyi anyagok jelenlétét vette biztosra, végül csapvizet már semmilyen formában nem fogyasztott. Jóllehet: Magyarországon is előírt gyakorisággal ellenőrzik a víz minőségét, ami az adatok alapján ország legnagyobb részén jó. Igaz, jó tudni, hogy vannak kritikus területek, illetve veszélyek, amelyekre oda kell figyelni.
“Vízbetegségektől” nem kell tartani
A klasszikus nyugat-európai „vízbetegségekkel” nálunk nem sok helyen lehet gond. A növényvédő szerek, hormon- és gyógyszermaradékok a szennyvizek útján a felszíni vizekből, elsősorban folyókból közvetlen vízkivétellel nyert ivóvizekbe tudnak belekerülni, ezt viszont nálunk a vízkészlet mintegy 5-6 százalékát érinti. Annak is a felét a Balaton vízéből nyerik, más részét az Észak-Magyarországi hegyvidéki víztározókból, így a maradék az, ahol ezekre a szennyeződésekre figyelni kell. Vizeink 30-40 százaléka úgynevezett parti-szűrésű, de itt is legfeljebb kúthiba esetén fordulhat elő szennyeződés, amit viszont jelez az ellenőrzőrendszer. További nagy rész karsztvizekből származik, itt a szélsőséges időjárás, a csapadék, az ár-, illetve belvizek jelenthetnek fertőzésveszélyt, ahogy például pár éve Miskolc környékén több ezer embert betegített meg az elszennyeződött ivóvízforrás. Az idei megelőzés, védekezés azonban már sikeres volt, dacára a kedvezőtlen időjárásnak. A fennmaradó vízkészlet mélyvízi kutakból kerül a fogyasztókhoz, itt viszont az úgynevezett geológiai – azaz természetes eredetű – vízszennyezők jelentenek kockázatot.
Az Arzén a legnagyobb “ellenség”
– Csapvíz és csapvíz között van különbség, nagyon nem mindegy ugyanis, melyik, milyen forrásból és milyen úton, vezetékes milyen állapotú vezetékrendszeren jut a vízmérő óráig, majd a fogyasztás helyére, a vízcsaphoz. A vízforrás adja meg, hol és hogyan kell gondoskodni a víz biztonságáról. Az Alföldön és a Dél Dunántúl egy részén (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú, Szabolcs, ill. Baranya megyében) az arzén és a bór szennyeződés, a karsztvízzel ellátott térségekben a fertőzés-veszély, a fővárosban és másutt, a régi városmagokban, elsősorban a régi, elhasznált vízvezetékek okozzák a gondokat – kezdi a vízhelyzet bemutatását dr. Borsányi Mátyás, az Országos Környezet egészségügyi Intézet Vízbiztonsági Osztályának vezetője. – A szennyezőanyagok közül a legsúlyosabb problémát a természetes eredetű arzén, és kisebb mértékben a bór előfordulás jelenti. Magyarországon a közelmúltban is egymilliónál több ember fogyasztott a jelenleg érvényes arzén-határértéknél nagyobb arzén tartalmú vizet, közülük minden ötödik olyat, amelyben az arzéntartalom a határérték három-ötszöröse volt.
Közegészségügyi szempontból különösen fontos tény, hogy az arzén az egyetlen olyan hazai ivóvízszennyező, amelyről a WHO által hivatkozott korábbi vizsgálatokkal egybehangzóan egy friss hazai kutatás is kimutatta: a határérték feletti mennyiség növeli a bőr- és tüdőrák, a nagyobb koncentrációk pedig még a hólyag- és veserák kialakulásának, illetve a koraszülés és spontán vetélés kockázatát. Az arzén eltávolítása megfelelő technológiával lehetséges, azonban ennek a rendszernek a kiépítése rendkívül költséges eljárás, míg a másik szennyező, a bór eltávolítás olyan drága, hogy vízkezelés helyett inkább új ivóvízforrást kell használni. Külön országos vízminőség javító pályázati program is indult, csakhogy az önkormányzatok ezidáig nem igen kapcsolódnak, nem vállalják még azt a mindössze 10-20 százalékos önrészt sem, amit biztosítaniuk kell a településük biztonságos, egészséges vízzel való ellátásához – mondja a szakértő.
És itt egy újabb figyelmeztetés
– Hazánkban azokon a területeken, ahol felszíni vízből, parti szűrési kutakból nyerik a szolgáltatók az ivóvizet, vagy kiterjedt távvezeték rendszerek vannak, illetve a szélsőséges időjárási, vízjárási körülmények között nagyobb mértékű biztonsági vízfertőtlenítésre van szükség – ide tartozik például a főváros és környéke, a Balaton térsége – a határértéket átlagosan nem, de esetenként meghaladhatják a mért adatok, mert első a járványveszély megelőzése – mondja a szakértő. A klórozás miatti kockázatok lényegesen megnövekednek ott, ahol nem a hatékony hálózati-víz fertőtlenítés érdekében, hanem a vízműben, pl. oxidálásra alkalmaznak túlklórozást, amely során sok szerves klórvegyület keletkezhet. Különösen kockázatos, ha a vízműben nem állnak rendelkezésre az eltávolításukra alkalmas szűrök is.
Vízszűrés otthon?
A funkciójával ellentétben sok esetben a házi víztisztító berendezések sem jelentik a fogyasztó feltétlen védelmét. Sőt! A nem megfelelően karbantartott, tisztított berendezés akár több kárt is okozhat, mint hasznot. Ahogy a szakemberek mondják: valódi “baktériumparadicsom” alakulhat, ráadásul a „csodaberendezések” egy része az amúgy szükséges kalciumot, magnéziumot is kivonja, a hátramaradó ionizált víz pedig korántsem egészséges, fogyasztása könnyen az ionháztartásunk felborulását okozhatja. Furcsa módon, az ezeket a berendezéseket forgalmazók egy része nem végeztette el a készülék amúgy kötelező egészségügyi minősítését sem, illetve nem, vagy félre tájékoztatja a karbantartásokra vonatkozó előírásokról a vásárlót.
Ólomprogram
Ugyan a hálózati víz tisztaságát a kijelölt helyeken, bizonyos rendszerességgel vizsgálják a Vízszolgáltató és az ÁNTSZ szakemberei, a vezetékből kikerülő víz minőségét – a lakásokban – nálunk egyáltalán nem divat ellenőriztetni. A vízátadási pontig a vízszolgáltatónak, azon túl tulajdonosnak kell gondoznia a rendszert. Ennek megfelelően érdemes utánajárni, hogy a településünkön, illetve a lakásunkban a konyhai csapon, ahol ételkészítéshez, ivásra vizet vételezünk, milyen a víz minősége. Az elöregedett vezetékekből kioldódó anyagok, illetve a kis fogyasztáskor kialakuló állóvíz esetenként kellemetlen íz- és szaghatást eredményezhetnek, sőt nem kizárt a vezetékből, szerelvényekből fémek beoldódása se. Sok esetben, csak a vízszolgáltatói szervízvezeték, még gyakrabban a múlt század közepe előtt épült házakban – a házi belső vezetékrendszerek cseréjével lesz hosszútávon a probléma megoldható. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy oldódik-e ki és ha igen, mennyi ólom a régi házak vízvezeték rendszeréből – mondja dr. Borsányi Mátyás, aki szerint, ha belegondolunk a vízminőség nagyon sokrétű kérdés.
Hogyan lesz a csapvíz biztonságosabb?
- Ha vagy reggelente, vagy több óra, esetleg nap távollét után hazaérsz, és inni szeretnél a csapból, előbb engedd ki a vizet, így elkerülheted, hogy a hálózatban megülő pangó, állott víz kerüljön a poharadba, ami olykor még kellemetlen ízű és szagú is lehet.
- Ha klórosnak érzed a csapvizet, mielőtt meginnád, pár percig hagyd kiszellőzni egy kancsóban, a pohárban.
- Ha kíváncsi vagy a lakóhelyeden lévő vezetékes víz minőségére, nézd meg a vízszolgáltató honlapján, vagy kérd el tőlük az adatokat, köteles tájékoztatást adni.
- Vizsgáltasd meg társasházad, családi házad vízvezetékrendszerét, s ha gyanú merül fel, kérj szakszerű mintavételi utasítást, mintavételi edényzetet és rendelj meg célzott vízminőségi vizsgálatot.
- Ha szükséges, a legközelebbi beruházásnál cseréljétek ki a vezetékeket.
- Szintetikus vízkőoldó helyett használj természetes anyagot. Az ecet vagy a citrom kiváló megoldás erre.