Öngyilkos akarok lenni!

Kun J. Viktória | 2010. Szeptember 10.
Évente átlagosan 30 ezren mondják ezt és kísérelik meg, hogy véget vessenek az életüknek. Sokáig vezettük az öngyilkosságok listáját, aztán a nyolcvanas évek óta csökkent a szám, de az utóbbi időben ismét emelkedik. Ezek mintegy tizede "sikeres" próbálkozás. Szakmai segítséget alig kapnak, a honlapokon az arra "buzdító" tanácsokból, vagy a társadalom megvetéséből viszont számukra már nincs hiány.
Öngyilkos akarok lenni!

– Évek óta meg akarok halni, csak nem megy. Nem megy, mert épeszű ember nem tesz ilyet. Pedig még épeszű vagyok. Sajnos. Nem bírok aludni, állandóan sírok, ráadásul bármikor rám jön. Nem bírok kijönni ebből a gödörből, mert tudom, ha kijövök csak egy másikba esek bele, akkor meg minek? Csak hát megtenni sincs bátorságom, mert gyávaságnak tartom. Talán ezért élek még. Viszont egyre erőteljesebben folytatok önpusztítást. Sokszor vagdosom magam. Már úgy érzem, isten ellenem van, vagy valami nagyobb erő tiltja meg, hogy boldog legyek. Én már nem tudom mit higgyek. De azt tudom, hogy rám itt nem vár más, csak magány, amitől mélységesen félek… És most kerültem oda, hogy bevállalom a gyávaságot. Csak szűnjön meg a szívfájdalmam. Ha valaki olvassa ezt, kérem. Könyörgöm. Segítsen. Akármivel. Jó vagy rossz szóval egyaránt. Már elvesztettem mindenem legbelül és képtelen vagyok bármit is értékelni. Úgy érzem mintha a lelkem már meghalt volna és csak egy üres test bolyong a hétköznapokban. Kétségbe estem….”– kért segítséget néhány hete András az egyik öngyilkos fórumon. Úgy tűnik, nem hatottak a tanácsok, a fórumozói próbálkozások. András tegnap el is köszönt. – Szeretném megköszönni mindenkinek aki próbált segíteni jó tanáccsal. Amiket csak bírtam megtartottam hátha segítenek. Bár nem sok eredményt tudok felmutatni így marad az én általam sem kedvelt megoldás. Pénteken indulok telelni, hát, ha minden jól alakul, nem kell a hazaérkezés utánra terveznem… Köszönöm tényleg mindenkinek. Minden jót kívánok – ez a fiú utolsó üzenete.

Erika eddig kétszer jutott odáig, hogy, ahogy ő fogalmaz „megszabadítani családját egy tehertől”. Volt, hogy szakadó esőben, a vonatsíneken kísértette a sorsot, de a családja rátalált. Amikor bevette a gyógyszereket, mindig észbe kapott. Neki mindig volt kihez fordulnia. – Interneten azonnal megkerestem az orvosomat, mondtam, hogy bennem vannak a gyógyszerek. Kőkeményen közölte: döntsem el, hogy élni akarok, vagy meghalni. Nagyon bántott, mégis rettegni kezdtem, hogy vajon megélem-e a másnapot – emlékszik vissza. Az asszony évtizedek óta szenved depresszióban. Sosem tudni, mikor jön el az az állapot, amikor az önvád, az állandó bűntudat és a fölöslegesség érzése odáig fajul, hogy a „legokosabb” megoldásnak a maga ellen fordulás tűnik. Erika azonban szerencsére már ismeri ezt a folyamatot, így tudja azt is, mikor nem szabad, hogy egyedül maradjon, de van is, akik vigyázzanak rá.

Már a génjeinkben is ott a hajlam?

Radó Iván, a Pszichiátria Érdekvédelmi Fórum elnöke szerint már maga a kifejezés is, amit használunk, hogy „sikeres” öngyilkossági kísérlet is rettenetes és magában hordozza a társadalom és a magyarok hozzáállását. Valóban: génjeinkben hordozzuk a hajlamot. Ő sokszor és sokféleképpen találkozott az öngyilkossággal. Amint mondja, nincs olyan, hogy komolytalan kísérlet. Még a legártalmatlanabb próbálkozást is nagyon komolyan kell venni, csakhogy a társadalom szinte teljesen „süket”, nem veszi a vészjelzéseket. „Biztosan van és nem egyszer olyan, amikor valaki nem akar élni, az esetek döntő többségében azonban leginkább átmeneti krízisről, figyelmeztetésről van szó. Bizonyos társadalmi csoportok például az önmaguk ellen való fordulást használják a konfliktusokra, válaszként. A „falcolást”, vagy a „benyelést”, vagyis a csukló szabdalását, illetve különböző tárgyak lenyelésével akarnak figyelmet „kicsiholni”. Az, hogy a forrás-, az idő- és a szakemberhiány mennyiben okolható ilyen tragédiákért, abban az érintettek véleménye is megoszlik. Tény azonban: az utóbbi években a magyar pszichiátria az átalakítások és a pénztelenség egyik legnagyobb vesztese, a rászorulók jelentős része el sem jut a szakemberekhez, aki pedig eljut, többnyire idő előtt kikerül az ellátásból.

Nincs fél óra a rendszerben

– Nonszensz, hogy ma például egy öngyilkossági kísérlet után az esetek döntő többségében nincs fél óra a “rendszerben”, hogy egy szakember elbeszélgessen a delikvenssel. Megmentik, aztán saját felelősségére kiengedik. Kimossák a gyomrát, ellátják a sebeit, az akkut bajt kezelik, a krízishelyzetet elhárítják, aztán rutinszerűen kitöltetnek vele egy papírt, aztán engedik isten hírével. Anélkül, hogy megkérdeznék, mi a baj? Pedig nyilvánvaló, hogyha valaki át tudta már lépni azt a határt, hogy a saját, vagy más életére tör, ott valami komoly gond van – mondja a szervezet vezetője, aki szerint a gond többrétű. – Itt az eredménye, hogy a társadalom is darabjaira hullott, senki senkire nem figyel, amikor a tragédiák helyszínén nyomoznak, mindig egy békés, kedves, nyugodt ember képét festik a szomszédok, pedig nyilván, ha törődnek vele, észlelni lehet az előjeleket. De ugyanúgy a szakmai odafigyelésnek is nyoma veszett, a szakma köszönőviszonyban sincsen sem a realitásokkal, sem a szükségletekkel, az emberek keze tökéletesen el van engedve.

Aki az öngyilkosságot fontolgatja, az olyan tudatállapotban van, amelyben úgy látja, hogy az összes többi lehetőséget kimerítette, és csak ez az egy út maradt számára, mert az életet elviselhetetlennek érzi. Biztos lehetsz benne, hogy a súlyos depresszió vagy a pszichotikus epizód során átélt szenvedések olyan nagyok, hogy az élet elviselhetetlennek tűnhet. Aki az öngyilkosságot fontolgatja, azt meg kell erősíteni abban a hitben, hogy van könnyebb út az öngyilkosságnál. Meg kell erősíteni abban a hitében, hogy a terápia és/vagy a gyógyszeres kezelés nagyban képes csökkenteni a kínt és a szorongást, és hogy a végeredmény sokkal pozitívabb lesz, mint a halál. Ha lát rá lehetőséget, akkor az öngyilkosságot fontolgatók túlnyomó többsége inkább életben marad és segítséghez folyamodik, hogy jobban érezze magát.

Szakemberek helyett honlapok, ahol viszont az öngyilkosságban segítenek

Megtudhatjuk, milyen érzés meghalni, s milyen módszerek a leghatásosabbak: ha tutira akar menni valaki. Elöljáróban a bevezető hivatalos része: kérlek, ne add át ezt a dokumentumot olyan személynek, akiről tudod, hogy ténylegesen öngyilkos hajlamú – ez esetben ugyanis könnyen börtönben találhatod magad figyelemre méltóan hosszú időre. Majd jön az „emberibb” mondat is: „Ne tedd ezt magaddal!!” A figyelmeztetés, a „törődés” sajátos formában. Egy segítséget kérő lány például a módszerek egész komoly tárházát kapta, segítségül: „Ha esetleg az érfelvágáshoz folyamodnál, akkor ne keresztbe hanem hosszában tedd meg, mert keresztbe csak szenvedsz. Például a comb belső részét vágd, másodpercek alatt annyi vért veszítesz, hogy mire folytatnád az ellenállást, belehalsz a vérveszteségbe.” „Ismereteim szerint a könnyen beszerezhető gázpisztoly is végzetes, ha azt közvetlenül a halántékodra feszíted. Még tippem: levegő pumpálása egy artériába; ez nagyon egyszerű és nagyszerű. Potom pénz beszerezni a gyógyszertárban a fecskendőt és a tűt – hangoznak a személyes „útmutatók”.

Persze van profi honlap is, ahol a mérgezéstől kezdve az öngyilkosság minden formája, a túlélési kockázatokkal egyetemben megtalálható. Részletes leírást adnak drogokról, vegyszerekről és a természetben található mérgező növényekről. Táblázatba foglalják, hogy az akasztásnál milyen magasról kell leugrani ahhoz, hogy eltörjön a nyak. „Használj hóhércsomót” – ajánlják, cinikusan. S hogy ez mennyire hatásos? A fővárosban gyógyszerrel megmérgezte magát egy asszony. Holtteste mellett megtalálták a honlap kinyomtatott oldalait. Egy papírra kézírással feljegyezte, hogy mire van szüksége, beütemezte a gyógyszerek felíratását is.

Sose mondd, hogy gyerünk, ugorj!

Több államban – például Floridában is – bűncselekménynek számít, ha valaki öngyilkosságra bátorít egy szuicid személyt. Ha az öngyilkossági kísérlet sikeres, az illetőt szándékos gyilkossággal is vádolhatják.
– Egy háziorvos egy 60 év körüli nőbetegnek írt fel gyógyszereket. Hangulata feszült, nyomott volt. A beteg panaszai mögött – mint kiderült – családi konfliktus állt. A kapott gyógyszert az asszony egyetlen mozdulattal bevette, öngyilkos akart lenni. Az életét sikerült megmenteni. Majd zárójelentésével ismét a háziorvosánál jelentkezett, aki így fogadta: – Ne az általam írt gyógyszereket szedje be, ha meg akar halni. A HÉV biztosabb. A beteg megfogadta a tanácsot- meséli egy közeli élményét Dr. Zonda Tamás, a Magyar Szuicidium-Prevenciós Társaság titkára, öngyilkosság-kutató. Szerinte sokkal inkább a környezet, illetve az egészségügyi ellátórendszer tehetne sokat a megelőzésért, a későbbi öngyilkosok jelentős része ugyanis azt megelőzően járt már orvosnál. A szakember szerint egyáltalán nem igaz, hogy pillanatnyi elmezavar okozza a tragédiákat, de tény, hogy mélyen elkeseredett és beszűkült lelkiállapotban vannak az elkövetők. Vannak direkt, illetve indirekt jelek, van, aki folyamatosan beszél is róla, kimondja szándékát, míg mások csak burkoltan teszik. A legnagyobb gond éppen az, hogy nem jelentkeznek az orvosnál és nem kérnek segítséget. Pedig egy-egy lelkiállapot-változás tökéletesen érzékelhető, és ha az illető nem is akarja, el kellene valahogyan vinni-rángatni szakemberekhez.

Árulkodó jelek – a tünetek, amelyek öngyilkos szándékra figyelmeztethetnek
  • Az öngyilkosságról való beszélgetés, kijelentések, mint a „Megölöm magam”, „Bárcsak halott volnék” vagy „Inkább meg se születtem volna”.
  • Öngyilkosság elkövetésére alkalmas eszközök beszerzése, például fegyvervásárlás vagy gyógyszerek felhalmozása.
  • Elfordulás a társasági kapcsolatoktól, magányba menekülés.
  • Hirtelen hangulatváltozások.
  • Túlságosan is foglalkoztatják a halál, a haldoklás vagy az erőszak kérdései.
  • Csapdába esettnek vagy reményvesztettnek érzi magát.
  • Megváltoznak a mindennapi szokásai.
  • Kockázatos vagy önpusztító dolgokat művel, drogozik vagy vakmerően vezet.
  • Úgy köszön el másoktól, mintha örökre búcsúzna.
  • Látványosan megváltozik a személyisége.


Négy éve nem csökken az öngyilkossági kedv

Az EU-ban már nem Magyarországon követik el a legtöbb öngyilkosságot. Nálunk jóval rosszabbul állnak a litvánok, de a második hely továbbra is a miénk. A 27 tagállamban 100 ezer emberből évente átlagosan kilencen lesznek öngyilkosok, Litvániában 28-an, nálunk 21-en. Átlagosan négyszer több az öngyilkos férfi, mint nő, és jóval többen vetnek véget önkezükkel életüknek az idősebbek között, mint fiatal korban. Különösen magas az öngyilkosok aránya 85 év felett, Magyarország, sajnos itt továbbra is listavezető, nálunk 100 ezer idős emberből 158 lesz öngyilkos.

Ma ugyan fele annyian választják az önkéntes halált, mint 20 évvel ezelőtt, de az utóbbi 4 évben a csökkenés megállt. Zonda Tamás szerint ez lehet egy ismét romló trend kezdete. Várunk riadtan. A várakozáson túl ugyanis érdemben nem történik semmi. Magyarországon az öngyilkosságok gócpontja az Alföld dél – délkeleti megyéiben található ahonnan észak és nyugat felé távolodva a gyakoriság csökken. Az öngyilkosságok módja szerint az országok között igen nagy különbség van abban, hogy melyik a legelterjedtebb mód az öngyilkosság végrehajtásában. Hazánkban és általában Közép-Európában az önakasztás vezet, nálunk mindig vezető helyet foglalt el ez az elkövetési mód. A férfiak inkább az aktív (önakasztás, mélybe, jármű elé ugrás), a nők a passzív módot (mérgezés) részesítik előnyben.

Valószínűsíthető okok

Magány, reménytelenség, és a társadalmi megbecsülés hiánya, szakemberek szerint ez az időskori öngyilkosságok elsődleges oka. A többi korosztálynál az alkohol, a lelki betegségek, a depresszió és a stressz a legfőbb kiváltó ok, az utóbbi években ezekhez társult a gazdasági válság, a munkahely elvesztése, és a szakadozó szociális háló. Az öngyilkosság okát nagy általánosságban az esetek kisebb hányadában az öngyilkos által hátrahagyott búcsúlevélből, de zömében az öngyilkos családjától, környezetétől nyert információ alapján állapíthatjuk meg. A megjelölt ok általában feltételezésen alapul, amelynek megbízhatósága sok esetben kérdéses, mivel tévedések, továbbá a kikérdezett személy nem minden esetben nyílt, őszinte válaszai, bizonyos esetekben pedig szándékos hamisítások egyaránt vezethetnek helytelen következtetésekre. Az öngyilkosságok okainak megállapítása általában 10-15%-ban nem sikerül, az ok rejtve marad.

Exit mobile version