Az irodalom telis tele van meleg témájú regényekkel, többet (sajnos nem eleget) olvashatunk magyar fordításban is. Nem célom most semmifajta áttekintést adni, kaotikus és szerteágazó lenne az egész, gondoljunk a téma kimeríthetetlenségére. (A leszbikus regények hatásának elemzése például egy másik tárcám tárgya lesz.) Ehelyett inkább azoknak szeretnék olvasnivalót ajánlani, akik először szembesülnek azzal, hogy másképp éreznek, mint ahogy az a környezetük szerint „normális” lenne.
| Kattints a képre, ha megrendelnéd! |
Tore Renberg norvég író (mellette zenész és kritikus) Szerettem másképp is című könyvét szívből ajánlom minden útkereső kamasznak és a kamaszok szüleinek is. A pszichológusok szerint a tinédzser kor végéig eldől, milyen lesz a gyermek nemi identitása – de addig hosszú és bonyolult, kételyekkel teli utat járnak végig egyesek. Főképp, ha ebben az érzékeny időszakban egyszerre csak észreveszik, hogy mások, mint a többiek. (A téma itthon is megjelent klasszikusa Roger Peyrefitte Különleges barátságok című regénye, egy fiúk közötti szomorú szerelem története.) A Szerettem másképp is hazájában már kultkönyv lett, két folytatással, itthon be kell érnünk az első résszel. Ám micsoda első rész! A tavalyi év nagy favoritja lett nálam. A kilencvenes években járunk, a főhős Jarle igazi nagy vagány, jó csajjal és csaját zenekarral, a Mathias Rust Banddel. A társaság bulizik, iszik, néha kábszereznek, ők a suli királyai. Ám egy napon új fiú érkezik, Yngve, aki merő ellentéte a zűrös és zajos Jarle-nek. És innen a srácok felülnek az érzelmi hullámvasútra, útjuk öncsalással, titkolózással és önemésztéssel teli. Finom lélekrajz jellemzi végig a könyvet, amiben (bár csaknem 400 oldalas), a cselekmény nem teng túl, a lényeg a két fiú egymásra találásán van. A végét nem árulom el, ha elkezdtük, úgyis hamar odaérünk: egyszerűen letehetetlen. A mű megérteti a megmagyarázhatatlant, és támasz lehet minden fiatalnak (és a szülőknek), hogy megértsék, mi zajlik hasonló esetben egy félig még gyerek ám félig már felnőtt fejében.
| Ha megrendelnéd, katt a képre! |
Hasonlóan erős lélektanilag kedvenc írónőmnek, Patricia Highsmithnek a Carol című regénye is, melyet a téma miatt a szerző álnéven jelentetett meg. Világirodalmi szempontból azért is különösen jelentős a könyv, mert az első olyan leszbikus szerelemről szóló regény (1952-ben jelent meg Amerikában, nálunk 2008-ban), melynek happy end-je van. A könyv hátlapján ott a die Welt-ből vett idézet: „Ez a könyv emberek ezreinek adott bátorságot ahhoz, hogy szexualitásuknak megfelelő életet éljenek… Ez mindig is bátor és eredeti tett volt, és az is marad.” Pedig a sorokon látszik, hogy Patricia nem akart bátor lenni: arról írt, ami maga is átélhetett és belülről tudott. Közismert, hogy a szerző a saját neméhez vonzódott, mi több, egyik interjújában feltette a drámai kérdést: „Egyáltalán nem értem, mit tud együtt csinálni egy férfi meg egy nő?!”. Talán ezért lehet ez a könyve ennyire lírai, ennyire finom és ennyire magától értetődő. Nagyon szeretem az első találkozás leírását, mikor Therese először megnézni a másik nőt, miután az kedvesen szól hozzá: „És hirtelen eltűnt az asszony csúfsága, mert vörösesbarna szeme gyengéd volt a szemüvege mögött, és érdeklődést mutatott Therese iránt. Therese érezte, hogy dobog a szíve, mintha életre kelt volna. Nézte, amint az asszony feláll az asztaltól, és nézte, amint alacsony, tömzsi alakja távolodik, amíg bele nem vész a korlát mögött várakozó tömegbe.” A könyv végig ilyen szép és elemelt, mintha egy vers lenne, lüktet és csillapodik, a lélekre hangolódik.
Mindkét könyv megmutatja a szerelem természetét, a hősökkel tartva megérthetjük: hogy bár a nemekből több, a szerelemből csak egyfajta van.