Otthonszülés: “Ahol élet van, ott halál is van – ez az élet rendje!”

És hogy miért a félsz, és minek szól ez a közveszélyes bűnözőnek szóló óvatosság? Boszorkányüldözés, vagy a társadalom tényleges megóvása? Kérdések, amelyekre az otthonszülők egyértelműen tudják a választ. A közvéleményt pedig erősen megosztják.

Cikkem szereplői függetlenek Geréb Ágnes személyétől, illetve az ő úttörőmunkáját segítő szervezőktől, aktivistáktól, vagy azoktól, akik az érte, vagyis inkább a háborítatlan szülésért folytatott demonstrációsorozatot szervezték. Utóbbiak közül ugyanis egy sem vállalta, hogy, ahogy ők fogalmaztak: beledobják ebbe a „mocsokba” életük legcsodálatosabb élményét, s kitegyék azoknak a rágalmaknak, amelyek a fórumokon rájuk zúdulnak. Az íráshoz komoly toborzómunka kellett, önként jelentkezőket vártam, akik szívesen megosztják velünk saját történetüket. Olyanokat is, akiknek kórházban ért végül véget a világra segítés.

– Az első gyermekem kórházban született. Utána tudtam, hogy a következőt nem így akarom. Nem, mint egy gép, akit irányítanak, és folyamatosan megmondják, mikor, mit tegyek. Nem úgy, hogy automatikusan a hátamra fektetnek, mikor nekem az nem jó. Hogy folyamatosan jönnek és belém nyúlnak, fájdalmasan vizsgálnak, csak azért, hogy lássák, hol tartunk. A testem ugyanis pontosan tudja, mi a dolga. Földi Anikó egy veszprémi panellakásban hozta világra második babáját. Meggyőződése, hogy Emma egy életre meghatározó élményét már egészen másként kapta meg, mint Hanna, az elsőszülött kislánya. – Mikor megtudtam, hogy újra várandós vagyok, keresni kezdtük a lehetőséget. Tudtuk, hogy a bábaságot, mint szakmát a törvény nem ismeri el, de azt is, hogy van már hely, ahol szakszerű segítséget kaphatunk.” Így találták meg a Napvilág Születésházat, ahová párjával Anikó egy héten át minden nap eljárt. „Felkészítettek bennünket, nem az otthonszülésre, önmagában a szülésre. Olyan ismeretanyagot kapnak itt egy kisbabát várók, aminek töredéke sem jut el egy „klasszikus” várandós kismamához. Megtudtuk, mi miért van, hogy mikor mi történik az ember testében és a fejlődő kis élettel. A 36. héten elvégezték a szükséges vizsgálatokat. Fel voltunk készülve a nagy napra – emlékszik Anikó, aki tudta, ha komplikáció van, azonnal be kell menni a kórházba.

– A bábát este 8-9 körül hívtuk, Emma hajnali fél 5-kor született. Ő ott guggolt végig, órákon át kísérte figyelemmel a természet rendjét, figyelt és nem nyúlt, szólt közbe. Nem akarta kirobbantani a babát. Nem csinált gátmetszést. Abban a pillanatban, hogy ebbe a folyamatba beavatkozunk, már megzavarjuk a menetet, felborul a rend. Amikor Emma nyaka körül elakadt a köldökzsinór, a bába azt mondta, engedjem őt vissza, most pihen, pihenjek én is. Pániknak, ijedtségnek nyomát nem láttam. Én is nyugodt maradtam. Egyszer csak szólt, hogy nyomjak. És Emma kibújt, ő pedig a zsinórral együtt a hasamra tette. Húsz percet itt pihegett, majd a párom elválasztott minket – meséli Anikó.

– Nekünk soha, senki nem mondta, hogy szüljünk otthon. Sőt, a kórházakról sem hallottunk egyetlen rossz szót. Megdöbbent az a rengeteg negatív előítélet, a szitkok, hogy gyilkosok vagyunk, felelőtlenek, miközben nem is tudják az emberek, miről szól ez az egész. Fél információk és a kirobbantott botrányok alapján ítélnek, s mi hiába próbáljuk megértetni velük, egyszerűen nincs fülük, hogy meghallják, amiket mondunk. Hogy ez a mi kényelmünk? Hiszen ez épp arról szól, hogy a nő megérezze azt a belső erőt, ami megadatott neki, hogy életet adhasson. Amit érzéstelenítőkkel, tágítókkal nem élhet át. Én sosem venném a bátorságot, hogy bárkit is az otthonszülésre buzdítsak, ez mindenkinél belül kell, hogy eldőljön – teszi hozzá Anikó, egyike azoknak, akik végül megosztották velünk élményeiket.

Bujdás Ágnes sem biztatna senkit, ahogy vele sem tették ezt soha. Ő 12 hetesen döntött úgy, csakis otthon szeretne szülni, amikor elment a felkészítésre, már egészen biztos volt a döntésében, úgy érezte: ennél a figyelemnél, törődésnél, amit itt kapott, nagyobb biztonságot semmi sem adhat neki. – Mindvégig csak azt hallottuk, ott szüljünk, ahol a leginkább biztonságban érezzük magunkat. Nagyobb garanciát, mint egy nőgyógyász, illetve szülésznő, aki két gyermekét kórházban, kettőt otthon szült, és sok évtizedes tapasztalata van mindkét területen, pszichológus és homeopata, nemzetközileg elismert szakember, nem jelenthetett nekem semmi. Ráadásul az a tény, hogy kórházról soha egy rossz mondat Geréb Ágnes szájából nem hangzott el, még inkább hitelessé tette a dolgot – mondja Ágnes. Ők nagyon tudatosan készültek, a kórház öt percre volt tőlük, ahova szintén előre bementek, konzultációra. – Hosszú volt a vajúdás, másfél nap. Ágnes és egy dúla végig ott voltak velünk, néha aludtak. Türelmesen vártak, s folyamatosan nézték a baba szívhangját. Négy centinél viszont jobban egyszerűen nem tágultam. Akkor jött a pillanat, mikor Ágnes azt mondta: muszáj beadni az injekciót, be kell mennem a kórházba. A Szent Istvánba, mert ott fogadnak – emlékszik a három hónapja történtekre a kismama.

Hajnali négykor érkeztek, viszont az ügyeletes orvost nem ébresztették föl. Reggel 8 órára kapta meg végre az injekciót. Közben Ágnes végig ott volt, néha bejöttek, tőle kérdezték, minden rendben van-e. Délutánra megszületett a kisfiú. Ők ketten rendbe tették, majd délután a dúla kocsijával ment haza a család. Majd a gyerekorvos, akivel szintén előre megbeszélték, tetőtől talpig végigvizsgálta a babát, ahogy Geréb Ágnesék kérték, minden nap. Ja, és mindezért egyetlen fillért sem fogadtak el tőlük.
Ma Magyarországon pár százan választják a szülés korábban legtermészetesebb formáját. Az anyák évezredekig kizárólag otthonukban szültek, esetleg bábák segítségével. Jó ideig fel sem merült, hogy ehhez jogi keretek kellenének. Amióta ezt a törvénykezők felismerték, szinte hajtóvadászat folyik a szülés ősi formája ellen. Aki mégis ezt választja, azt mondja: ha kórházba kerül, ott valami „más” is történni fog. Minimum gátmetszés, érzéstelenítés, veszélyes beavatkozás. Az otthonszülés ellenzői viszont épp a kórházon kívüli világrahozatalt gondolják veszélyeztetésnek.

Mi osztja meg a közvéleményt immár évtizedek óta?

Jogszabály nem tiltja az otthonszülést, csak a közreműködő egészségügyi személyzetet büntetik, mondván: veszélyeztetik a csecsemő és az édesanya életét. A szülők maguk választhatják meg a szülés helyszínét, de semmi sem szabályozza ennek feltételeit. A közreműködő szakemberek, bábák pedig szabálysértést követnek el. A helyzet abszurditását jelzi az is, hogy ugyan az egészségügyi eljárások engedélyezésére hivatott ÁNTSZ – jogszabály hiányában – a kérdéssel nem foglalkozik, a tevékenységnek helyet biztosító alapítványt bünteti, az otthonszüléseket pedig hivatalosan nyilvántartásba veszi.

Geréb Ágnes 22 éve küzd azért, hogy az otthonszülők szabályozott keretek között, segítséggel hozhassák világra gyermeküket. Az orvostudományi egyetemet végzett szülész-nőgyógyász 2000-ben egy általa vezetett szülés után fellépő csecsemőhalál miatt vált ismertté. 2007-ben több, hivatásával összefüggő szabálysértés miatt 3 évre eltiltották hivatásának gyakorlásától. Az eltiltás óta azonban már többször előállították. Legutóbb október 6-án a XII. kerületi Napvilág Születésházból kommandósok vitték el három társával. Az ott tartózkodó egyik kismamánál meginduló szülés közben komplikációk léptek fel, a mentősök élesztették újra az újszülöttet. Őrizetbe vették, s foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt büntetőeljárást indított ellene a BRFK. Ezt megelőzően Solymáron „érték tetten”: a kismamát kórházba kellett szállítani. Ekkor azonban már több ügyben is keresték az épp bábaként munkálkodó Geréb felelősségét. Májusban oxigénhiányos újszülötthöz riasztották a mentőket a II. kerületben. A csecsemőt, akinek születésekor Geréb Ágnes is a helyszínen tartózkodott, életveszélyes állapotban egy gyermekklinikára szállították – anyját is kórházba vitték volna, ám ő ezt megtagadta. A rendőrség feljelentés-kiegészítést rendelt el, hogy tisztázzák, terhel-e valakit büntetőjogi felelősség a szülés során kialakult komplikációk kapcsán.

Eseteit folyamatosan, már összevontan tárgyalják. Egyebek mellett halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetéssel vádolják. Magyarországon még sohasem vádoltak orvost azzal, hogy annak ellenére végzett el egy beavatkozást, hogy tudta, halált okozhat. A szakértők a tárgyalásokon súlyos vádakkal illetik Geréb Ágnest. Például azzal, hogy nincs ÁNTSZ-engedélye születésházának, nem kötött biztosítást a szülészeti tevékenységére, sőt: egy szülés levezetésekor nem biztosította az újszülött újraélesztéséhez szükséges eszközöket.

A tárgyalások demonstrációsorozattal

Ezrek vonulnak rendszeresen utcára azt követelve, hogy rendezzék a háborítatlan szülés lehetőségét. Még Mikola István vetette fel egészségügyi miniszterként az otthonszülés szabályozásának szükségességét. De belevágni csak Horváth Ágnes mert, 2008 júliusára ígérték a törvénytervezetet. Az újabb minisztercsere ismét egy asztal fiókjába „száműzhette” a terveket. Egy éve ugyan törvénybe került, hogy a kormány rendeletben megalkotja az intézeten kívüli szülés szabályait és feltételeit, ám a szülés alternatívája ma sem szabályozott. Az ügyet nehezíti a nőgyógyászati szakma ellenállása, akárcsak az otthonszülés éppen csak fel nem szentelt apostola, Geréb Ágnes a folyamatokra „fittyet hányó” elszántsága is.

Most Ékes Ilona fideszes képviselő állt az ügy mellé, aki a tüntetéseken bejelentette: a tárca e hónap végén egyeztetést tervez az otthonszülés szabályairól az érintettekkel. Azt is mondta, hogy nagy tisztelettel adózik Geréb Ágnes munkája előtt, s meg is látogatta a Gyorskocsi utcában. – Nem ismerem a törvényi helyeket, ami alapján őt az ügyészség előzetesbe helyezte, azt gondolom, hogy (…) a független magyar bíróság munkájába nem szólhatok bele – fogalmazott. A politikus szerint “ma olyan embereket hurcolnak meg, akik az élet mellett állnak ki”. Úgy véli, joga van az anyának visszautasítani azokat a vizsgálatokat, amelyek veszélyeztethetik a magzat egészségét.

Tiltani vagy törvényileg szabályozni?

Egyébként nem Geréb Ágnes az egyetlen, aki orvosként segít és szeretné a helyzet rendezését. Az Orvosok a Szabad és Biztonságos Születésért Társaság tagjai szerint szabályozás híján zaklatják a szülőket, bábákat, szülésznőket, orvosokat. Úgy tűnik, hogy egy rendőrállamban élünk, ahol az ÁNTSZ behívja az egészségesen születettek szülőit is vallomástételre, és a hatóság letartóztatja azokat, akik segédkeztek. A szülésről/születésről hasonlóan gondolkodó orvosok azt tapasztalják, a napvilágra kerülő információk ellentmondásosak, sokszor megtévesztőek.

– Orvosként nehéz azt elképzelni, hogy a születésházban lezajlott szülés után a spontán légzés és megfelelő keringés nélküli újszülöttet életmentő beavatkozások nélkül gyakorlatilag magára hagyták volna az egészségügyi végzettségű szakemberek, és a bábatáskában lévő felnőtt- és csecsemő-újraélesztéshez szükséges eszközök sem kerültek volna elő – fogalmaz például dr. Szebik Imre orvos-bioetikus. – Köztudott, hogy dr. Geréb Ágnest szülész-nőgyógyász szakorvosi tevékenységétől eltiltották. Erre fel is hívja az őt megkereső várandósok figyelmét. Megszerezte a szülésznői szakképesítést is, és szülésznőként (bábaként) kísérte a szüléseket. A kórházi ellátást igénylő szövődmények esetén kihívott mentők előtt sem titkolta soha személyazonosságát. Vajon miért vélelmezik, hogy most kívánna eltüntetni bizonyítékokat, az évek során zajló büntetőperek árnyékában élve most kezdene konspirációba bárkivel is? Az otthonszüléseknél, ahogy a világ számos országában, működik a folyamat, szülésznő, azaz bába kíséri a szülést, figyel a szövődmények esetleges kialakulására, segítséget hív szükség esetén. Sem szakorvos, sem mentőautó nincs a helyszínen. Ezt a modellt kívánják alkalmazni az otthonszülés mellett álló civilek, orvosok és szakemberek, amikor a hazai szabályozást sürgetik két évtizede – teszi hozzá. A társaság állásfoglalása kitér arra, hogy nemzetközi szakirodalmi adatok bizonyítják, hogy ha a várandósság kis kockázatú, a tervezett, bábával kísért otthonszülés ugyanolyan biztonságos, mint a szakorvosi felügyelettel zajló kórházi szülés. A születés körüli halálozás gyakoriságában sincs különbség. A kórházban azonban a műszeres beavatkozások és a szövődmények előfordulása statisztikailag jelentősen nagyobb. A szenzációra éhes médiában azonban eltorzított arányban lehet hallani az otthonszülés során kialakult szövődményekről. Ezek nyilvánosságra hozatala – szemben a kórházi belső jelentésekkel, amelyek publicitást nem kap(hat)nak – pedig nemcsak etikátlan és jogtalan, de félrevezető is, mert azt a téves benyomást alakítja ki, mintha az otthonszülés gyakrabban járna problémákkal.

Hogy ezek után ki, hogyan gondolja, hol érezné nagyobb biztonságban gyermeke világra jövetelét, döntse el mindenki maga. A kérdés, s amiért évről évre, ma már több ezren is utcára vonulnak, az épp ennek a lehetősége. A szabad döntésé.