A család ügyvédhez fordult, mert szerintük a kórház hibázott. Ezért kártérítést szeretnének kapni, peren kívül megegyezésben bíznak, reményeik szerint 40-50 millió forinttal kárpótolják majd őket. A kisbaba makkegészséges, egyelőre a család viszont nem viszi haza. Az asszonyt szerdán temették el.
A hír, amely a múlt héten bejárta az egész magyar sajtót. Hibázó orvosokról olvastunk, akik a közvélemény felháborodására ma is praktizálnak, jóllehet sem a halál pontos okáról nem tudunk egyelőre, sem arról, hogy hibázott-e valójában bárki a tragikus kimenetelű szülésnél. Jelenleg is külső, független szakértők vizsgálják az ügyet. Annyi azonban biztos: ilyen tragédia bekövetkezhet akkor is, ha mindenki a lehető legnagyobb gondossággal végezte a dolgát. Sajnos évente a 95 ezer szülésből és a több tízezer ki nem viselt terhességből 5-10 kismama nem éli túl a várandósságát. Ezek között már nemcsak közvetlenül a szülés, de a méhen kívüli terhesség vagy a vetélés miatti tragédiák is szerepelnek; az esetek felét nem a kisbaba világrajövetele körüli történések, hanem egészen más kísérő betegségek okozzák.
Bizonyos esetekben tehetetlen az orvostudomány
Dr. Siklós Pál szülész-nőgyógyász 34 éve praktizál. Ő azt mondja: azóta ugyan a halálesetek száma évről évre változik, hol több, hol kevesebb, de összességében nem csökken. Legfeljebb a kialakuló szövődmények súlyosságát sikerül az egyre hatékonyabb gyógyszerekkel és új ismeretekkel enyhíteni. A szakember szerint ugyan nyilván nagyon sok múlik a gyógyítók szaktudásán, tapasztalatán, gyakorlatán, de bizonyos esetekkel szemben tehetetlen az orvostudomány.
| HELLP-szindróma: A betegség tulajdonképpen a terhességi mérgezés egy igen súlyos formája, amikor az alaptüneteken (magas vérnyomás, fehérjeürítés a vizeletben) túl, jelentkeznek a májanyagcsere súlyos problémái, az alacsony vérlemezkeszám és a vérsejtek szétesése. Előfordulása szerencsére elég ritka, a szülések 0,5 százalékában jelentkezik, azonban ez egy életveszélyes kórkép, mind az anyára, mind a babára nézve. A terhesség 17. hetétől kezdve a szülést követő hatodik napig bármikor előfordulhat. Nagyobb a betegség kialakulásának kockázata a késői először szülőknél (30 év felett), az ikerterheseknél, bizonyos vesebetegségekben és autoimmun betegségekben szenvedők esetében. A leggyakrabban először szülőknél alakul ki. Következményei:
DIC diagnózis (disszeminált intravaszkuláris koaguláció): |
– A terhességgel összefüggő haláleseteknek több oka is lehet, ami közvetlenül a várandóssághoz, szüléshez köthető. Az egyik legnehezebben kezelhető, még a legintenzívebb ellátás ellenére is életveszélyes szövődmény a terhességi mérgezés, amely még a kisbaba világrajövetele után is felléphet. Ezen belül is különböző súlyosságúak és típusúak vannak, legrettegettebb közülük az úgynevezett HELLP szindróma, amely lényegében az anya egész szervezetére kiterjed – mondja a szakember.
– Kutatások folynak ma is a kialakulás okairól, feltételezik az anya immunrendszerének válaszreakcióját, bizonyos anyagok káros felhalmozódását, vagy azt is, hogy esetleg a méhlepényből szabadulhatnak fel olyan, speciális anyagok, amelyek az anya szervezetének súlyos károsodásához vezetnek. A pontos okokat viszont egyelőre nem ismerjük. Vannak olyan típusú fertőzések, amelyek például a vetélés, vagy annak egy speciális fajtája, az úgynevezett „kriminális”, vagyis erőszakkal előidézett abortuszok során alakulnak ki. A művi beavatkozások során is kialakulhatnak súlyos, szeptikus állapotok, vagy a császármetszések következményként, műtéti fertőzésként. Itt egyébként, tekintettel a hüvelyi szülésnél drasztikusabb beavatkozásra, kétszeres az anyai halálozás előfordulása, ami azért össz számát tekintve még így is ritka.
Ezeknek a fertőzéseknek egyébként a súlyosabb szövődményei lehetnek még a meddőség, méhgyulladás, vagy van, amikor csak a méheltávolítással menthető meg a kismama élete. Egy-egy ilyen komoly beavatkozás sajnos szinte évente előfordul. A fertőzés ugyanis sokszor az anya halálát okozhatja, s nemegyszer okozza is – sorolja Siklós doktor. – És vannak a különböző vérzéses szövődmények is, amelyek egyike jelen esetben a kecskeméti kismama halálát is okozta.
Végzetessé válhat a vérveszteség
– Várandósság alatt eleve változnak a véralvadási „viszonyok”, nagyobb mennyiségű vér kering az érrendszerben, miután a magzatot is el kell hogy lássa, ráadásul a vér hígabb a megszokottnál. A szülésnél mindig számolunk egy komolyabb, mintegy 200-300 milliliter vérvesztéssel, császármetszésnél ennek duplájával, erre fel is van készülve mindig az orvos. Ezek mellett különböző nem várt sérüléseknél azonban ennél is nagyobb lehet a vérveszteség, például méhsérülésnél vagy a méhlepény eltávozása után. Képzeljük el, hogy ott ilyenkor egy óriási nyílt sebfelszín keletkezik, amin a lepény megtapadt. Azon keresztül biztosította a szervezet a baba vérellátását. Tehát itt az ezt tápláló rengeteg nagy ér szabaddá válik. Ha a méh annak rendje szerint összehúzódik, ezek az erek szépen bealvadnak. A baj akkor van, ha a méh valami miatt már erre nem képes, például mert „kimerült”, elernyed,nem tud tartósan összehúzódni, így ezek az erek nem zárulnak össze. Ilyenkor folyamatosan figyeljük az anyukát, gyógyszerekkel próbáljuk segíteni a méhösszehúzódást, közben kapja a vérpótlást, vérátömlesztést. Ha mindez nem segít, végső esetben sajnos el kell távolítani a szervet, a tátongó seb vérzését másként nem tudjuk elállítani, enélkül pedig végzetessé válhat a vérveszteség – mondja a szakember, aki szerint az intenzív osztályon ilyen esetben három dolog nehezítheti a kismama ellátását. Az egyik, ha nincs elegendő vér, ami szerinte szinte elképzelhetetlen. A másik, hogy például leszakad egy érlekötés, ahonnan újabb, nagyobb mennyiségű vérveszteség alakul ki. Vagy a véralvadási zavar, az úgynevezett DIC, amikor a keringésből elfogynak az alvadáshoz szükséges anyagok, ilyen esetben pedig kialakul a diffúz, vagyis több helyen jelentkező vérzés.
A szülések 60 százaléka zajlik le zavartalanul
Azt, hogy pontosan mi tekinthető szövődménynek, a szakemberek szerint nehezen definiálható, hiszen már egy gátrepedés is vehető annak. Mindenesetre ma a szülések 25-30 százalékában végeznek császármetszést, és még egy tíz százaléknál lép fel valamilyen komplikáció, kerül elő például a vákuum vagy a fogó. Vagyis a kisbabák világrajövetelének körülbelül 60 százaléka zajlik le zavartalanul. Néhány jelentősebb komplikációra hajlamosító tényező: egyrészt a genetikai, fizikai adottság, ikerterhesség, kísérő betegségek, az életkor, illetve a nagyméretű magzat.