Gyógyítottak a bőr alá ültetett cérnák

A fájdalom nagy úr, az elkeseredett ember pedig mindent kipróbál, hogy végleg megszabaduljon tőle. Így éreztem én is, amikor a havi szokásos kínlódás miatt alhasi görcseim annyira elviselhetetlenné váltak, hogy azon már a legdrágább nőgyógyász, a legerősebb gyógyszer sem tudott segíteni. A nyugati orvoslás cserbenhagyott, elkezdtem hát keresni, mint tehet értem a keleti. Dr. Le Thuy Oanh vietnami doktornőre egy ismerősön keresztül találtam rá.

A kis rendelő létezéséről és a cérnabeültetés módszeréről meglepően kevesen tudnak, pedig az apró doktornő kezei között csodák születnek: epilepsziások felejtik el a rohamokat, meddő nők esnek teherbe, túlsúlyosok adnak le súlyukból, depressziósok kezdik élvezni újra az életet, allergiások lélegeznek szabadabban, rákos betegek élete hosszabbodik meg, autisták tanulnak meg beszélni, és hányást okozó menstruációs görcsök tűnnek el végleg.

A sorstársak is gyógyulnak

A 16. kerületi apró rendelő ajtaját átlépve az európai ember szokatlan világban találja magát: gyógynövényillat hatja át a levegőt, a háttérben halk távol-keleti zene pulzál, halk vietnami csevegés hallatszik. Nem tipikus rendelői a hangulat, sokkal inkább valami misztikus hely ez, ahol az emberben valamiért remény ébred: itt talán segítenek.

A váróban egy fiatal édesapa kétéves kislányát szorongatja. A kislány réveteg tekintete elárulja, nem egészséges, az apuka mégis nevetve fogadja a doktornőt: „Végigaludtuk az éjszakát!” Majd a kicsi lányt beviszik a kezelőbe. Sírás nélkül tűri a kezelést. Szemben egy idősebb úr ül méltóságteljesen, mint megtudom, minden oka megvan rá, húsz kiló mínusznál tart. Aztán ott van egy aggódó szülőpár is; fiuknak sportbalesete volt, megsérült a gerince – a sportkarriernek sajnos lőttek, de a járása talán még megmentető. Az utolsó reményről árulkodnak azok a levelek is, amiket a váróban olvasok, olyan gyógyult emberek sorai ezek, akikről lemondtak az orvosok. 

Miközben várakozom, arra kérnek, kartonomra írjam fel valamennyi létező panaszom, betegségem, a kezelés során ugyanis nem egy tünet megszüntetése, hanem az egész test gyógyítása a cél. Az erős menstruációs görcs mellé így felkerül a munkahelyi stressz, a mínusz kettő dioptria, a rendszeres gyomorfájás, a fény- és laktózérzékenység, de odavésem az álmatlanságot, a gyakori derékfájást és a pattanásos bőrt is. 

A papírmunkát a vizsgálat követi

Ebben a rendelőben nem hallgatják meg a szívemet, nem kell sóhajtani, picit másképp megy a kórisme felállítása. A doktornő páratlan akcentussal arra kér, öltsem ki a nyelvem, amit aztán nagy figyelemmel tanulmányoz. A háziorvosom vizsgálati módszereihez szokott agyam a spatulát várja, amit mélyen a torokba szokás nyomni, de e helyett csak a doktornő figyelő tekintetét látom, aki kartonomra egy kis térképet skiccel fel a nyelvemről. Mint utóbb megtudom, nyelvem színe, a barázdák és a lepedékesség sokat elárulnak szervezetem állapotáról, működéséről.

A pulzust a csukló három pontján is mérik, innen tudják, milyen állapotban van a máj, hogy működik a szív vagy a vese. Fontos feltérképezni a szervezet állapotát, hiszen esetemben például nemcsak a menzesszel járó görcsök felszámolása a feladat, az csak tünet, melynek hátterében bonyolultabb okozati összefüggés húzódik. A doktornő elmagyarázza, ha egy funkció – például a vese- vagy a szívfunkció – gyógyulni kezd, az a többire is jótékonyan hat, a test öngyógyítása ezzel beindul.

Első szúrások

Mivel a cérnabeültetés során mégiscsak tűvel van dolga az embernek, hiszen a parányi cérnákat egy speciális tű segítségével juttatják a bőr alá, jó, ha tudja, hogyan kell lazítani. Mivel ez az európai embernek rendszerint nagyon nem megy, segít a cérnabeültetést megelőző lazító, közel 30 perces speciális masszázs. Ezután garantált a kábultság; jöhetnek a tűk.

A lábfejembe, majd a sípcsontom mellé és a térdem fölé kapom az első cérnákat, utána a hasam, az oldalam, a nyakam, az arcom követezik, majd átfordulok és a gerincem tövébe kapok még pár aprócska gyógyfonalat. Érzésre az egész olyan, mint egy erősebb szúnyogcsípés, a cérnákat azonban olyan gyorsan betűzik, hogy mire a fájdalomérzet az agyamig elér, márt túl is vagyok az egészen. Az ember tűtől való rettegése valójában ezerszer rosszabb, mint maga a kezelés.

Az egészen különös testélmény, egy eddig nem tapasztalt érzés valójában a kezelés után következik. Valami érezhetően beindul a szervezetemben: kicsit kábának érzem magam, de feltűnően békés vagyok, lecsillapodom és csak aludni vágyom. (A kezelés, bár reggel 8-kor volt, utána 8 órát aludtam egyhuzamban.) A cérnákat persze érzem a bőröm alatt, a hasamnál a nadrágot nem is tudom begombolni, s úgy ballagok ki a rendelőből, mint aki attól fél, hogy kiesnek a hősiesen megszerzett fonalai. Persze ahhoz is idő kell, hogy az ember megbarátkozzon a gondolattal, hogy egy kifordított sündisznóvá változott át, de fél nap után már kimondottan jóleső a tudat, hogy az emberben folyamatosan varázscérnák dolgoznak.

Az első kezelés óta fél év telt el, azóta hat cérnabeültetésen vagyok túl. Az első két menzesz alkalmával bár jelentkeztek a görcsök, kevesebb fájdalomcsillapító kellett, de a harmadik, negyedik kezelés után már erre sem volt szükség. A teljes gyógyuláshoz persze nekem is hozzá kellett tennem a magamét, vércsoportomnak megfelelő táplálkozásra váltottam, ami felgyorsította a folyamatokat. Mindennek köszönhetően nemcsak a menzesz okozta pokolnak van vége, de kiegyensúlyozott vagyok, a stresszt pedig nem engedem be az életembe.