Nehéz az időpont-egyeztetés. Napközben a munkáé, este viszont a gyerekeké a főszerep. Este, mikor elcsendesedik a ház, Benedek és Bianka is ágyba került, Gabi akkor tud csak nyugodtan mesélni. Ezt persze nem panaszkodva mondja, neki így jó és természetes, épp eleget várt és tett azért, hogy ne teherként élje meg, hogy a gyerekek igazítják az életét.
Természetes úton reménytelen
„Tizennyolc éve, 1993-ban esküdtünk, s azonnal akartunk gyereket, ha lehet, jó sokat. Kis túlzással babaruhákkal indultam a nászútra, annyira biztos voltam benne, hogy azonnal összejön a kicsi. Tévedtem. Nem is sejtettem, hogy tízéves procedúra vár ránk, hogy teherbe essek. Attól kezdve ez a kérdés töltötte ki az életünket. A kezdeti sikertelen próbálkozások után szakemberekhez fordultunk – kezdi történetét Gelányi Gabriella. – Elindultunk az úton, elkezdődtek a kivizsgálások. Ahogy telt az idő, egyre inkább egyértelművé vált, hogy természetes úton reménytelen a gyermekvállalás, úgyhogy elindítottuk az örökbefogadási eljárást” – folytatja Gabi.
Megérkezik Benedek
„Másfél éve bent volt már a papírunk, amikor elmentünk nyaralni. Előtte felhívtuk az irodát, ahol semmi jóval nem kecsegtettek, csak annyit tudtak mondani, még sajnos valószínűleg sokat kell várnunk. Aztán ahogy hazaérkeztünk a nyaralásból, csörgött a telefon a munkahelyemen, hogy többen visszaléptek előttünk, és van egy pár napos kisfiú, aki örökbefogadó szülőkre vár. Azonnal hívtam a férjemet, hogy este lesz egy kis programunk, nevet kell adnunk a kisbabának, akit mi fogunk megkapni. Hihetetlen érzés volt, hogy egy újszülött kisfiú egyedül fekszik egy kórházban a kiságyában, és arra vár, hogy valaki a karjába vegye és megszeretgesse őt. Szívem szerint egyetlen percet sem vártam volna, azonnal rohantam volna, de hát végig kellett járni a hivatalos utat. Sok bonyodalomra számítottunk, végül minden simán ment.
Amikor végre a karomba vettem Benedeket, azonnal éreztem, hogy olyan, mintha a sajátom lenne. Minden etetésre bementem hozzá, és néhány nap alatt annyira összeszoktunk, hogy haza is engedtek minket. Egyszeriben kis családdá váltunk. Mindenki azonnal beleszeretett Bendibe, ő volt ráadásul az első unoka is a családban, de tényleg imádni való kis emberke volt az első pillanattól” – emlékszik Gabi, aki közben továbbra sem mondott le arról, hogy maga is teherbe essen.
„Erősen kapaszkodtam”
„Hat inszemináción, egy lombikon voltunk túl, mindent végigjártunk, rengeteg energiát fektettünk bele. A férjem már ha álmából felkeltik is tudja, hogyan adja be hasfal alá a hormoninjekciómat. Hogy egy hónapos procedúra után jön a tüszőérés, majd a leszívás, a beültetés… Végül intézetet váltottunk és dr. Vereczkey Attila segítségével sikerrel jártunk.
Utolsó alkalommal három petesejtet ültettek be, olyan erős volt a gyerek utáni vágy, hogy nem azzal foglalkoztam, mi lesz, ha esetleg három lesz. A három embrióból végül csak egy maradt meg, és megszülethetett a lányunk, Bianka. A két másik sejt magától elment a terhesség első három hetében. Bianka erről nem tudott, ezért is volt hihetetlen számunkra, amikor egyszer elmesélte, hogy emlékszik arra, milyen jó volt a hasamban, de volt két sejtecske, akik elmentek, pedig nyújtotta a kezét feléjük. Azt is elmesélte, hogy ő nagyon kapaszkodott, így tudott megmaradni. És Bianka valóban nagyon akart élni, hiszen súlyos szívrendellenességgel született.
Bendit is nagyon megviselte, hogy én a várandósságom 30. hetében kórházba kerültem, és a testvére megszületésig csak ott találkozhattunk, ráadásul Bianka születése után sem jöhettünk haza a betegsége miatt. Aztán a műtéti időszak alatt is nagyon aggódott a húgáért, féltette, és nem értette igazán, miért kell annyi mindenen átmennie egy ilyen pici babának” – meséli Gabi, aki soha semmilyen különbséget nem érzett a két gyerekkel kapcsolatban, hiszen – mint fogalmaz – ha Bendi nem is az ő hasában, de a szívükben született, az egész család úgy tekintett rá mindig is, mint elsőszülött fiukra.
Köszönjük a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézetnek a cikk elkészítéséhez nyújtott segítségét!