„Szabad-e erőltetni az evést, ha a gyerek nem eszik? Mennyi a normális mennyiségű ennivaló egy 4-5 éves gyereknél? (No, persze édességből bármennyi menne.)”
Nem, nem szabad erőltetni! Sem evést, sem ivást, sem semmi mást. Minden „normális”, ami mellett a gyerek jól és harmonikusan fejlődik, a határok azonban, éppen úgy, mint felnőttkorban, elég tágak. Nagy a mi felelősségünk ebben a kérdésben, hiszen a táplálás helyes vezetésével biztos alapot adhatunk mi, szülők (vagy nagyszülők), gyermekeinknek az életbe induláshoz, de akaratlanul is veszélybe sodorhatjuk gyerekeinket olyan hibákkal, melyek közvetlenül az elkövetésükkor sokszor nem is okoznak érzékelhető vagy szemmel látható tüneteket. A későbbiekben jelentkező fejlődési zavarnál, étvágytalanság, válogatósság esetén, nevelési problémáknál, betegség esetén gyakran fel sem merül, hogy az észlelt nehézségek hátterében táplálási gond, helytelen táplálási mód is szerepelhet.
A kérdés az, szabad-e erőltetni, ha nem eszik. De vajon miért nem eszik, és vajon nem eszik-e tényleg, ha édességből bármennyi menne? Étvágytalanság-e ez valóban, vagy simán csak válogatósságról beszélhetünk, amit persze sokkal nehezebb kezelni?
| Az ideális súly Növekedési grafikonok, úgynevezett percentiles táblázatok segítségével megállapítható, hogy a gyerek jól fejlődik-e. Fejlődési elmaradást jelent, ha saját görbéjétől eltér a gyerek súlya vagy hossza. Ezek a görbék 10-25-50-75-90-es percentilt jelentenek, magyarul a 10-es azt jelenti, a gyerekek 10 százaléka ilyen kis súlyú, a 90-es azt jelenti, szintén a 10 százaléknak ilyen nagy a súlya. Az 50-es percentil az átlagos érték. Ezek csak tájékozódási pontok, a lényeg az, ha egy baba mondjuk 50-es értékkel születik, de később a fejlődése lelassul, és csak a 25-ös értéket éri el, érdemes utánanézni, hol a „hiba”. |
A hirtelen fellépő étvágytalanság gyakran fertőzés vagy betegség jele lehet, de természetesen a hosszabb ideje fennálló étvágytalanság hátterében akár krónikus betegség is megbújhat (vérszegénység, vesefertőzés stb.). Normális testsúly mellett is látunk rosszabb étvágyat, sőt az étvágy naponként, esetleg napszakonként is változó lehet, gyereknél ugyanúgy, mint felnőttkorban. Természetesen lényeges információ a gyerek testsúlya, de jó tudni: a normális testsúly nem mindig azonos az átlagossal. Vannak gyerekek, akiknek lényegesen kisebb, másoknak bőven nagyobb a testsúlyuk az átlagosnál, egyszerűen azért, mert eltérő az alkatuk és a testmagasságuk.
A testsúlygyarapodás mindig egyensúly kérdése. Vagy a felvétellel van baj, vagyis a gyerek keveset vagy/és nem jót, táplálót eszik, vagy az ürítés fokozott (csecsemők, kisgyerekek egy-egy hasmenéskor képesek sokat fogyni).
Mielőtt bármilyen étvágyjavítót, gyógyszert, homeopátiás szert adnánk, gondoljuk végig a következőket:
– Ne erőltessük a gyerek evését azzal, hogy a szájába kanalazzuk az ételt, ha nem akar enni, ne szidjuk, ne büntessük.
– Ne győzködjük a gyereket, hogy egyen többet, és ne is ígérjünk ajándékot arra az esetre, ha megenne valamit.
– Az evés élmény nemcsak felnőtt-, de gyerekkorban is. Ízek, színek, illatok, az étel állaga mind-mind a tapasztalás és asztal körüli kulináris öröm részei. Adjunk időt és lehetőséget a gyereknek ezek megélésére!
– Ha a családi asztal békés, boldog környezetet jelent, ha a gyerek látja, hogy mi is jó étvággyal eszünk, kedvet kaphat ő is. Kóstoltassunk meg vele dolgokat, és hagyjuk, hogy egyéni ízlésének megfelelően választhasson!
– Ne engedjük, hogy a gyerek sokból sokat válogathasson. Nem történik nagy baj, ha egy-egy étkezésnél kevesebbet eszik, a következő evéskor éhesebb lesz és többet fog kérni.
Természetesen állhat betegség is az étvágytalanság hátterében, aminek eldöntése orvos feladata, de tapasztalatom szerint több a „helytelen szokásból” szoktatásból eredő probléma, mint a valós fizikális eltérés.
| Neked is lenne kérdésed a doktornőhöz? Kattints, és tedd fel itt: www.gyarmatiandrea.hu. A válaszok közül egyet-egyet hetente kiválasztunk és oldalunkon közzéteszünk. |