Akinél rákot diagnosztizálnak, annak természetesen az az első, hogy meggyógyuljon. Ám egy fiatal nő esetében még egy tragikus vonatkozással is számolni kell: talán sosem szülhet gyermeket. Ebbe nem mindenki törődik bele. A rákellenes világnapon arról mesélünk: sokuk számára igenis van remény.
Leila szőke hajú, csinos nő. Második kislányának egy éve adott életet. És bár most boldog, ezt a boldogságot nem adták ingyen. Olyan betegsége volt ugyanis, ami miatt mindenki úgy vélte: kizárt, hogy gyermeke szülessen. „Két évvel ezelőtt, nyáron döntöttem el, hogy újra kisbabát szeretnék – meséli Leila. – Mivel természetes úton egy korábbi elváltozás miatt nem foganhattam meg, tudtam, hogy csak a lombikmódszer lehet a megoldás. Ekkoriban történt, hogy napkiütések jelentek meg rajtam, úgyhogy elmentem bőrgyógyászhoz, de semmi komolyra nem gondoltam. Ő azonban észrevett egy furcsa alakú anyajegyet a lábamon, és azt javasolta, hogy menjek el kivizsgálásra. Még ezt is nyugodtan megtettem, ahogy mindenki, én is meg voltam győződve róla, hogy nagyon rossz dolog nem történhet velem. Mivel nagyon fehér a bőröm, mindig is vigyáztam rá, hogy árnyékban feküdjek. Megszédültem, amikor kiderült, hogy a dolog rosszindulatú: melanoma malignum, azaz bőrrák. Néhány hónapon belül megműtöttek, eltávolították a problémás részt, és a szövettan eredményei alapján kiderült, hogy egyes stádiumban voltam. Ezért az orvos azt mondta, hogy nyugodtan belevághatok a lombikbébiprogramba. Én azonban aggódtam, mert tudtam arról, hogy egy daganatos betegség után a terhesség fokozza a kiújulás kockázatát, ami a babát és a mamát is veszélyezteti. Nekem pedig akkor már volt egy kislányom, érte is felelősséggel tartoztam.”
Leila felkereste az ország egyik legjobb onkológiai központját, ám a neheze csak ekkor kezdődött. Az onkológus ugyanis kategorikusan kijelentette, hogy semmiképpen ne vállaljon kisbabát legalább három, de inkább öt évig. Csakhogy ő ekkor már harminchat éves volt, pontosan tudta, hogy egyre csökken az esélye a gyermekáldásra. A legjobban azonban az döbbentette meg, hogy miután az onkológusa megtudta, hogy az asszonynak született már egy kislánya, azt javasolta, mindenképpen álljon el a meddőségi programtól. Leila nem értette, hogy ha egyes stádiumú rákot diagnosztizáltak nála, amelyet időben eltávolítottak, akkor miért kellene lemondania a második babáról.
„Ez a hozzáállás annyira felkavart, hogy sírógörcsöt kaptam a rendelőben. Nem értem, hogy orvosszakmai szempontból miért fontos, hogy van-e már gyermekem, vagy nincs? Nem értettem, hogy miért kevésbé fontos egy második kisbaba, mint egy első. Nem azt vártam az orvostól, hogy adja áldását a döntésemre, mindössze azt tartottam volna etikusnak, ha alaposan utánanéz a kérdésnek, és az adatok tükrében megengedi, hogy mérlegeljek.”
| Dr. Vereczkey Attila |
Leila nem törődött bele az „ítéletbe”, kereste azt a specialistát, aki megérti a helyzetét, és a lehető legjobbat akarja elérni. „Egy külföldi szakértő és egy magyar belgyógyász is azt javasolta, hogy végeztessek el egy PET CT-vizsgálatot, és kéressem be a mitotikus rátát is, hogy ez alapján tudjanak szakvéleményt adni az esélyeimről. Mint kiderült, ezeket a vizsgálatokat azért nem is vetette fel az onkológusom, mivel nem finanszírozottak, azonban ezzel az esélyét sem adta meg annak, hogy máshogyan döntsek.”
Leila eredményei jók lettek, a szakvélemények engedélyezték a kezelést, így a meddőségi központban vállalták nála a beültetést. „A meddőségi specialista is részletesen felvilágosított, úgyhogy képes voltam felmérve a kockázatokat önállóan döntést hozni. Több szakember együttműködése eredményeképpen már elsőre megtapadt a magzat, és most már két gyönyörű kislány egészséges édesanyja vagyok!” – mondja Leila mosolyogva.
„Magyarországon annak ellenére kevés szó esik a rákos megbetegedésben szenvedő páciensek termékenységének megőrzéséről, hogy a statisztikák szerint ez az egyik vezető halálozási ok nálunk. Kilencből mindössze egy rákos megbetegedésben szenvedőt tájékoztatnak az ezt érintő lehetőségekről – mondja dr. Vereczkey Attila, a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet meddőségi és endoszkópos specialistája. Leila esete a „könnyebbek” közé tartozott, de egészen kilátástalan helyzetekben is létezik olykor másik út.
| Gyógyulás után
A rákos megbetegedések kezelése lehetséges gyógyszeres úton, sugárterápiával, illetve sebészeti beavatkozással. Az első két módszer nagymértékben károsíthatja az ivarsejteket és a petefészket, akár olyan mértékben, hogy a kezelést követően nem marad egészséges ivarsejt. A műtét sokszor együtt jár a reprodukciós folyamatokban részt vevő szervek – méh, petevezetők, petefészkek – eltávolításával, így sok esetben a páciens a gyógyulást követően azzal szembesül, hogy örökre elveszítette reprodukciós képességét, azaz saját gyermeke már nem lehet. Az esetleges választási lehetőségek közül ilyenkor az ivarsejt-adományozás, béranyaság vagy örökbefogadás jöhet szóba. |
Ha a termékenység elvesztésének veszélye fenyeget, érdemes elgondolkodni azon, hogy az érintett nő lefagyasztasson petesejteket, vagy akár embriót, petefészekszövetet. Az egyik leggyakrabban alkalmazott eljárás az embriófagyasztás. „Ez abban különbözik a hagyományos lombikeljárástól, hogy a petesejtleszívást, majd megtermékenyítést követően létrejött embriókat nem helyezzük fel az anyaméhbe, hanem mélyfagyasztva tároljuk mínusz 195 ۫fokon – mondja Vereczkey Attila –, és miután a páciens a rákos megbetegedéséből meggyógyult és gyermeket szeretne, akkor a mélyfagyasztott embriót felolvasztás után az anyaméhbe tudjuk helyezni.”
Ez a technológia rutinszerűen alkalmazható, főbb hátránya, hogy néhány hetes időkiesést okozhat a rákellenes kezelés megkezdésében, mert hormonális stimuláció is szükséges hozzá, valamint csak olyan nőknél alkalmazható, akik párkapcsolatban élnek, vagy elfogadják a spermadonorral való megtermékenyítést. További hátránya, hogy csak bizonyos számú embrió áll rendelkezésre. A petesejtfagyasztás az embriófagyasztással ellentétben nem igényel spermiumot, és a modern technológiával fagyasztott petesejtek ugyanakkora eséllyel vezetnek gyermekáldáshoz, mint az embriófagyasztás. Vereczkey Attila szerint az egyik legígéretesebb eljárás a petefészekszövet lefagyasztása, mivel ezzel a technikával minimálisra csökkenthető a késlekedés. „Egynapos sebészeti műtéti beavatkozás keretében elvégezhető, nagyszámú petesejt nyerhető és tárolható így, valamint kiskorú gyermekeknél is használható” – sorolja az előnyöket. A technológiát már több országban rutinszerűen alkalmazzák, és megközelítően 20-25 egészséges gyermek is született a segítségével. Az engedélyezési eljárás már nálunk is elkezdődött, vélhetően hamarosan nálunk is igényelhetik azok a nők, akik felgyógyulva a rákos megbetegedésből először, vagy akár ismét gyermeket vállalnának.