A szájápolás mítoszainak legbájosabbika szerint a tejfogakért nem kár: ha szuvasak, sérültek vagy ápolatlanok, nem kell, hogy a szülőnek főjön a feje, hiszen úgyis nő 32 másik, majd ráér arra vigyázni a csemete. Talán ennek a mítosznak köszönhető, hogy a statisztikai adatok szerint is siralmas állapotok uralkodnak a magyar gyerekek szájában: minden második kétévesnek van szuvas tejfoga, a kiskamaszok maradandó fogainak pedig több mint a fele romlott. A két korosztálynál az említett problémák között bátran gyanakodhatunk összefüggésre: az időben el nem sajátított szájápolási műveletek és helyes szokásrendszer később bosszulja meg csak igazán magát. Ez a tény pedig rögtön más megvilágításba helyezi a korai fogápolás és kielégítő szájhigiéné kérdését, ami minden kétséget kizáróan a szülők felelőssége. És erre immár bizonyítékokat is hozott a tudomány.
A családi minta mindent eldönt
A Journal of Dental Research című szakmai folyóiratban tavaly ősszel érdekes kutatási eredmények láttak napvilágot: egy vizsgálat során 224 tizenévest és édesanyjukat kérdezték ki fog- és szájápolási szokásaikról, és a szülői tudatosság, illetve a kiskamaszok fogazatának állapota közti összefüggéseket vizsgálták. Az eredmények kijózanítóak voltak, és egyértelműen igazolták, hogy az anyai minta tökéletesen tetten érhető a gyermekek fogazatát nézve: azoknál a fiataloknál, akiknél az édesanya a kezdetektől fontosnak tartotta a rendszeres fogorvosi ellenőrzést és a preventív kezeléseket, a későbbiekben jóval kisebb mértékben fordult elő fogszuvasodás, fogíny- és fogágygyulladás, illetve csökkent a fogak meglazulásának, elvesztésének rizikója. A szakembereknek azt is sikerült igazolniuk, hogy mindebben a korai családi mintáknak is döntő szerep jutott: úgy tűnik, az első években a gondviselők minden szájhigiéniával kapcsolatos szokást megalapoztak – akár pozitív, akár negatív példáról legyen is szó –, amit aztán a gyerek tovább is vitt saját szokásrendszerében.
Anyukák: harcra fel!
Ezen a ponton a felelősségteljes szülőben rögtön felmerül a kérdés, hogy mikor és mit is kell tennie azért, hogy a lehető legjobb, ragadós példával szolgáljon gyermekeinek. Mint azt dr. Sommer András Péter fogszakorvos kérdésünkre elmondta, az egész történet a várandósság alatti odafigyeléssel indul. Ennek oka a terhesség alatti változásokban keresendő: a fogantatás utáni 9 hónap alatt az anya szájnyálkahártyája vérbővé válhat, így fokozottabb gyulladásos reakciót adhat a minimális plakkra is. Ezt nevezik terhességi gingivitisznek, melynek következtében a fogak kilazulhatnak, és akár fogvesztéssel is (illetve ebből kifolyólag koraszüléssel) kell számolni, ha az édesanya nem vesz tudomást a figyelmeztető jelekről. A megelőzés érdekében a tervezett terhesség előtt érdemes szakemberhez fordulnunk, fogainkat rendbe tetetnünk, a várandósság alatt pedig 2-3 alkalommal javasolt a fogászati ellenőrzés, a professzionális plakkeltávolítás, esetleg speciális szájöblítő használata.
A pelenkás törölgetéstől az első fogkeféig
A java azonban csak szülés után jön: sokan nem is sejtik, hogy már akkor ügyelni kell a csecsemő szájhigiénéjére, amikor a fogak még át se törték az ínyt. Ebben az időszakban a szakember a rendszeres törölgetéses módszert javasolja, amihez nincs is másra szükség, csak egy klasszikus textilpelenkára, gézdarabra vagy egy ujjra húzható, recés gumieszközre, melynek segítségével evés után áttörölgetjük az íny felszínét, később pedig az első fogacskákat. Az eljárással a későbbi fogmosásra szoktatjuk csemeténket, valamint enyhítjük a fogzási fájdalmakat.
| Tipp: A cumisüvegbe ne kerüljön cukrozott és savas innivaló, lehetőleg még az étkezésekhez kapcsolódóan sem! Éjszaka kizárólag víz, esetleg üres tea formájában pótoljuk a folyadékot, ugyanis a pangó nyálban így kedvező feltételeket teremtünk a szuvasodásra. Ha cumipártiak vagyunk, anatómiai vagy fogszabályzós típusú ajánlott, de jobb, ha rá sem szoktatjuk a babát. |
„A fogmosásra való tényleges, célzott szoktatás az ún. tanulófogkefékkel indul: ezek bébiméretű, vastag, kézre álló nyelű, színes, gumis eszközök, amelyek a simától a recésen át, a gumi kefesörtékig számtalan variációban elérhetők el, és segítségükkel a rászoktatás mellett valamelyest már tisztítani is lehet a fogakat” – magyarázza dr. Sommer András Péter, aki hozzáteszi, igazi fogkefét akkor lehet a kicsik kezébe adni, ha a tanulós „eszközt” már nem rágják szét. Ez nagyjából kétéves kor körül következik be, amikorra a 20. tejfog is kibújik. „A gyerekeknek készült fogkefe igazodik a kicsi korához méretben és nyélkialakításban is (vastagabb, hajlítottabb), illetve a sörte puhaságban – ez utóbbit fel is tüntetik csomagoláson” – mondja a fogszakorvos.
A speciális kefe mellé immár fluoridos fogkrém is dukál, ha a gyerek már nem nyeli le azt, és képes az önálló öblögetésre: ez esetben is a gyártó által feltüntetett ajánlott életkort kell figyelnünk, a csemete pedig ezen túl úgyis az íz alapján fog dönteni. Alkalmanként borsónyi mennyiséget nyomjunk a fogkefére!
| Tipp: A fluor hatására a fog ellenállóbbá válik a szuvasodással szemben, és keménysége is fokozódik. Mivel túladagolása tabletta formájában könnyű, nem ajánlott ilyen módon pótolni a fluoridos fogkrém mellett. A túladagolás következménye ugyanis, hogy a fogak foltosak, csíkosak, sárgásak lesznek. |
A fürdőben is mindig együtt
Aki már hagyta magára a fogmosó gyereket a fürdőszobában, jól tudja, mit kockáztat: a szülő kijátszására csupán benedvesített fogkefe, vagy a másodpercek alatt letudott, fogmosásnak csúfolt öblögetés hosszú távon visszaüthet, ha nem elég gyanakvó a szülő. A szakember ezért azt javasolja, egészen kisiskolás korig ellenőrizzük, hogy alapos munkát végzett-e a gyerek: ilyenkor utánamoshatunk, rájavíthatunk az elnagyolt tisztításra.
Nagyon nagy jelentősége van és példaértékű, ha az egész család (de legalábbis az egyik szülő vagy nagyobb testvér) együtt mossa a fogát. Ilyenkor a tükörre tapasztható, háromperces homokóra, esetleg egy konyhából kimenekített tojásfőző óra is segíthet megtanulni, meddig is kell sikálni a fogakat. Az egész nem más, mint játék, és a pozitív élmények elűzik az ismétlődő tevékenység kötelező jellegét. A lényeg az utánzásban rejlik: ahogy a gyerekek az élet más területén is a felnőtteket igyekeznek koppintani, belebújnak az anyukájuk magassarkújába, ugyanúgy fogat mosni is az ő mozdulataikat látva fognak megtanulni.
| Tipp: Az alapos munkát bizonygató gyereket plakkfestő tablettával, oldattal is tesztelhetjük: a drogériákban és gyógyszertárban beszerezhető, praktikus találmány rögtön lebuktatja a lusta fogmosókat, és ez a „teszt” is hasonlóan működik ahhoz, mint amikor a szappan illatát keressük gyerek kezén az állítólagos kézmosás után. |
A fogorvos nem mumus
A legcélszerűbb rögtön óvodáskortól, évente kétszer, ellenőrzés céljából kilincselni a gyermekfogorvosi rendelőben akkor is, ha nincs baj! És a gyakoriság nem túlzás, a tejfogak ugyanis gyorsabban tudnak romlani, és ha nincs is szükség beavatkozásra, egy-egy matrica vagy színező a dicsérő szavak kíséretében úgyis ösztönző hatású, könnyebben fogja a bizalmába fogadni a fogorvost a gyerek.
Az ilyen korban elvégzett prevenciós beavatkozások közül a legnépszerűbb a barázdazárás és a fluoridkezelés, ám mondani sem kell, hogy mindezek ellenére is elsősorban a szülő odafigyelése és gondoskodása szükséges ahhoz, hogy a fogak ne kezdjenek el szuvasodni.
| +1: Tapasztalatok szerint sokkoló ereje van az Anna és Peti mesék közül annak, amiben apa medvecukrot tapaszt a fogaira, így demonstrálva, milyen ronda is lehet a fog, ami szúvas. Hasonlóan jótékony lehet a „riogatós” kategóriából a Fognyűvő Manócskáról szóló mesekönyv is – garantáltan nem lesz vita a tükör előtt állva! |