A szakértők összesen 853 főt kérdeztek meg – mindannyian 18 és 75 év közöttiek voltak –, akik az elmúlt fél évben valamilyen krónikus egészségügyi problémával fordultak orvoshoz.
Az eredmények alapján a megkérdezettek többsége, azaz 50–84 százaléka úgy nyilatkozott, hogy elfogadható a placebók alkalmazása (vagyis amikor nem valódi gyógyhatású gyógyszert, hanem csak egy arra hasonlító „álpirulát” ír fel az orvos, ám mivel a beteg nem tud erről, meglepő módon sokszor ugyanúgy hat), bár a felírást legitimáló körülmények változóak voltak. A válaszadók csaknem 22 százaléka vélekedett úgy, hogy a placebó felírása semmilyen esetben nem fogadható el.
„A kutatásban résztvevők többsége elfogadja a placebókezelés ötletét, és becsüli az őszinteséget ebben a kérdésben. Ebből arra lehet következtetni: az orvosoknak érdemes volna nyílt beszélgetést kezdeményezniük a betegekkel arról, hogy miként vélekednek a placebóhatásra irányuló terápiás lehetőségekről” – fogalmaztak az amerikai Nemzeti Egészségkutató Intézet, az észak-karolinai Kaiser Permanente biztosító és a Beth Israel Deaconess Orvosi Központ kutatói.
A szavazók többségének véleménye szerint:
Igen! Ha segít, miért ne?
Nem mindenkinél hat a placebo
A PLoS ONE című szakfolyóiratban 2012. október 23-án megjelent egy tanulmány, amely szerint a placebó hatékonysága a beteg DNS-étől függ, mert a magasabb dopaminszint elősegíti a kedvező reakciót. Szakértők úgy definiálták a placebókezelést, hogy annak „előnyei inkább a beteg pozitív elvárásaiból származnak, mintsem a fiziológiai vagy gyógyszerészeti hatásmechanizmusból”.