Múlt héten dr. Balaicza Erika belgyógyász az oltás helyett az immunerősítés mellett tette le a voksát, ezen a héten dr. Szalka András infektológus a védőoltás mellett érvel. Szerinte óriási tapasztalat áll a vakcina mögött, amivel szembeni fenntartásokat tudományosan senkinek sem sikerült igazolnia. Az esetleges szövődmények, feltételezett veszélyek pedig eltörpülnek az infekció nyújtotta védelem és biztonság mellett.
„Amerikában egész más az ajánlás, mint nálunk, ott minden egyes 6 hónapnál idősebb egyén oltását javasolják. Nálunk valamennyi idős oltása javasolt, illetve a fiatalabbak közül azoké, akiknél fertőződés esetén súlyosabb lefolyás várható (pl. cukor-, máj-, vesebetegek, immunkárosodottak, transzplantáltak stb.). Sajnos – és ez világszerte így van – az egészségügyi személyzet oltottságának kiemelkedő a jelentősége (példamutatás, fertőzés átvitele az ápoltakra stb.). Az orvosok jelentős része sem igényli az oltást” – mondja a szakértő, aki szerint kevés pozitívum van az egészségügyben jelenleg, de az mindenképpen óriási dolog, hogy 1,3 millió oltóanyag ingyen áll rendelkezésre. „A lakosság ennek jelentőségét nem nagyon becsüli. Számos nyugat-európai országban és az USA-ban a cégek tulajdonosai felvállalják az oltással kapcsolatos költségeket és beoltatják dolgozóikat abból a célból, hogy minél kevesebben hiányozzanak a munkahelyükről (az utóbbi időben ez már nálunk is kezd terjedni)” – teszi még hozzá az infektológus.
És az érvek:
1. Az influenzaoltással kapcsolatban óriási tapasztalat áll rendelkezésre, mivel a világon több millió, ezen belül Magyarországon mintegy egymillió ember kapja meg ezt az oltást évente. Az oltás jól tolerálható, eltekintve az esetenkénti kisebb fájdalomtól és duzzanattól az oltás helyén. Ritkán azonnali típusú allergiás reakció is kialakulhat az oltással kapcsolatban, amelyeket a leggyakrabban az oltóanyagban nyomokban található maradék tojásfehérjék okoznak. Egyéb szövődmények, különösen a Guillain–Barré-szindróma (GBS) előfordulását az influenza elleni oltással összefüggésben nem sikerült bizonyítani.
2. Tévhit, hogy az influenza elleni védőoltás kötelező, és ezt az ÁNTSZ rákényszeríti az emberekre.
A fertőző betegségek elleni tevékenységünk során alkalmazott megelőzés legfontosabb elemei a védőoltások.
3. Hatalmas lehetőségek vannak az influenza elleni védőoltási programunk szempontjából a teljes népesség tekintetében is, ugyanis a lakosság 60 százalékának az oltása már elegendő ahhoz, hogy az influenza terjedését az oltatlanok körében is visszaszorítsuk vele. A közösségi szintű védelem azt jelenti, hogy azok számára is védelmet nyújt az oltás, akik saját maguk nincsenek beoltva, mert nem lesz kitől megkapniuk a vírust. Az a cél tehát, hogy minél magasabb átoltottsági arányt érjünk el. Amennyiben ugyanis az átoltottság aránya nem elég magas, a kórokozók cirkulációja nem szorul vissza kellőképpen, és így időről időre járványok fordulhatnak elő.
Egy ok a védőoltásra tehát az egyéni védelem, a másik ok pedig a környezetünkben élők védelme.
4. Tévhit, hogy a fertőző betegségek, és így az influenza is megelőzhető a megfelelő higiénés viszonyokkal. A fertőző betegségek visszaszorulása nem egy időben zajlott le, így ez szintén azt bizonyítja, hogy a higiénés helyzet javulása önmagában nem elegendő a fertőzések jelentős mértékű visszaszorításához.
5. Tévhit, hogy a védőoltásoknak sokféle káros mellékhatása lehet: megbetegedéseket okozhatnak, akár halált is, nem beszélve a hosszú távú káros következményekről, amelyeket nem is ismerünk teljesen. A védőoltások valójában nagyon biztonságosak, a nem kívánt következményeket jócskán túlszárnyalja az általuk biztosított egészségnyereség.
Az oltásokkal kapcsolatos legtöbb nem kívánt esemény az oltási betegség kategóriájába esik (pl. az MMR oltóanyagban lévő egyik élő, gyengített kórokozó, a rózsahimlővírus a fertőző betegség enyhe formájára jellemző tüneteket idézhet elő az oltott személyben), ez csupán átmeneti, enyhe kellemetlenséggel jár. Súlyosabb mellékhatások az oltási szövődmények, amelyeket igen ritkán észlelnek. Oltásokkal összefüggésbe hozható haláleset pedig olyan ritkán fordul elő, hogy statisztikai értelemben vett kockázat ezekből az adatokból szinte nem is számítható.