A Mount Everesten – amelynek oxigénpalack nélküli megmászására készül Klein Dávid – kutatták a cukorbetegség kialakulását brit kutatók, akik azért mentek ilyen extrém magasságba, hogy oxigénhiányos környezetben vizsgálják a kórt megelőző molekuláris folyamatokat. A világ legmagasabb, 8848 méteres hegyén folyó kutatást a Southamptoni Egyetem és a londoni University College tudósai végezték.
Inzulinrezisztenciáról – amely akár a meddőség hátterében is állhat – akkor beszélnek, ha a sejtek nem reagálnak a szervezetben termelődő inzulin hormonra. Ez a hormon teszi lehetővé a vércukorszint szabályozását, a túl sok vércukor pedig 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához vezet. A kutatók azt találták, hogy a tartós, 6-8 hetes oxigényhiányos állapot, amelynek nagy magasságban a szervezet ki van téve, növelte az inzulinrezisztencia számos előjelzőjének mennyiségét. A változás a gyulladás és az úgynevezett oxidatív stressz vérbeli jelzőanyagainak növekedésével is összefüggött.
“Hasznos ismereteket szereztünk az inzulinrezisztenicáról, ugyanis az elhízott emberek zsírszövete – úgy véljük – krónikusan enyhe hipoxiás állapottól szenved, mivel a hajszálerek nem képesek elegendő vérrel ellátni” – kommentálta az eredményeket Mike Grocott, a kutatás vezetője. A kutatás azért egyedülálló, mert nagy magasságban tartózkodó, egészséges embereken vizsgálhatták meg azt, amit egyébként elhízott pácienseken kellett volna tanulmányozni a tengerszint magasságában.
A kutatásra 24 résztvevőt vittek a Mount Everest 5300 méter magasan álló alaptáborába. Megmérték a vércukrukat, a testsúlyukat és a gyulladásra utaló jelzőanyagok szintjét a vérükben. A csoport fele az alaptáborban maradt, a többiek felmásztak 8848 méter magasra. Mindkét csoportnál megismételték a méréseket 6, illetve 8 hét elteltével.