Ezeket kell tudnod az inkontinenciáról

cafeblog/apolono | 2014. December 11.
Aktív fekvőbetegosztályon dolgozom, és talán ez az egyetlen hely, ahol nyíltan beszélgethetünk a sokak által szégyenletesnek megélt betegségről: az inkontinenciáról. Pedig sok százezerre tehető e betegséggel élők száma Magyarországon és szerte a világon.

A probléma kezelhetőségének egyik legsúlyosabb gátja, hogy a vizelet-, illetve széklettartási nehezítettség sokak számára tabu. Az életminőséget erősen befolyásolja, hiszen amíg egy egészséges embernek a hétköznapi rutin, mint a bevásárlás, ügyintézés, nyaralás semmiféle gonddal nem jár, addig egy ilyen betegséggel küzdő embernek bizony minden program előkészítést igényel. Elmagányosodás, szexuális közömbösség is kialakulhat a szégyenérzet miatt.

Bármikor, bárkinél előfordulhat, de nálunk, nőknél gyakoribb. Átmenetileg gyakran kialakul kismamáknál terhesség alatt, szülés után gyermekágyban, de néha elég egy erős felfázás ahhoz, hogy vizelet-visszatartási problémánk legyen. Minél idősebb valaki, annál gyakoribb, de nem mindegy, milyen életkorban éljük meg. Egy fiatal lányt biztosan mélyebben érint lelkileg, ha elcsöppen egy köhögésnél a vizelete, mint egy idős asszonyt.

Mint minden betegségnek, ennek is stádiumai vannak. Kezdetben csak hasűri prés hatására (tüsszentés) távozik kis mennyiségű vizelet, a másodikban járáskor, végül a harmadikban már nyugalmi állapotban is.  Okozhatja a záróizom meggyengülése, ami például születéskor, medencekörnyéki műtétek után jelentkezhet, illetve a húgycső, illetve a húgyvezetékek rendellenes elhelyezkedése. Menopauza után az ösztrogénhiány csökkenti a húgycső rugalmasságát a vizelet áramlásával szemben.

Van segítség? Válasz az Ápolónő blogon!

Exit mobile version