Hallja, ahogy szakad az eső, kopognak az esőcseppek a rossz tetőn. Elmélázva nézi, ahogy egyre jobban, szinte már folyik a víz a vödörbe… beázik… nem is csodálkozik, régi a ház, elmúlt már 100 éves is. Nincs pénze megcsináltatni… De mégis van tető a fejük felett… Mikor egyedül maradt gyermekeivel, miután tönkrement a házassága, talán a sok éjszakázás, kimerültség játszott közre? Nem is emlékszik már… Csak azt tudja, valahova mennie kellett, nem verhetett sátrat a kicsikkel a főtéren. Ekkor vette meg…Több banktól vett fel hitelt, mindenhonnan egy keveset, nem adtak sokat- alacsony a fizetése.
Egy rom volt még akkor egy szobával, fürdő, fűtés nélkül… Itt kellett új életet kezdeniük… Nehéz évek alatt mindig csinosítgatta, szépítgette, már amennyire lehetett a nővéri fizetésből. Számtalan másodállásra volt szüksége ahhoz, hogy haladjon – egyről a kettőre. Meg hát ott voltak a gyerekek. Senkire nem számíthatott, nem volt, aki segítse. Bizony sok éjszakát töltöttek anya nélkül, s nap nap után indultak magányosan a közeli óvodába, iskolába, mert anya dolgozott… Korán megtanulták, mi a felelősség, mi a nélkülözés, jó gyerekek is voltak… Istenem, de szereti őket!
Felveszi az asztalról a borítékot.142 ezer forint… ennyi a fizetése oly sok év után.. .számolgatja, mennyi marad… talán 5000 egész hónapra, meg némi apró… nem tudja, mi lesz… ismerős az érzés…
Legurul egy könnycsepp az arcán. Gyermekei odamennek, finoman letörlik. – Ne sírj Anya, megoldjuk, ahogyan mindig is. Mi túlélők vagyunk, te mondtad! Igaz? Ne sírj kérlek… – összeölelkeznek. – Igen, Anya, megoldjuk! Majd spórolunk… Ennél jobban? Nem megy már…
Hogyan, gondolja tovább magában, tönkrementem, nem bírok már többet vállalni… úgy múlik el az életem, hogy csak küzdöttem, nem élek – csak túlélek…Nem nyaraltunk soha sem, talán ha évente egyszer eszünk étteremben… csak dolgozom, hogy ti tanulhassatok, hogy túléljük a mindennapokat… De nem, eszébe sem jut kimondani hangosan…
142 ezer, ennyit ér a munkája? Neki, aki soha nem lehet beteg, nem lehet rosszkedve, aki arra tette fel az életét, hogy mindenkit megment?…
Folytatás az Ápolónő blogon!