Az ősök történetei akkor kezdtek igazán érdekelni, amikor elkezdtem gondolkodni a gyerekvállaláson. Akkor éreztem meg először, hogy tagja vagyok egy olyan láncnak, amely összeköti a múltat és a jövőt. Hirtelen fontos lett, hogyan is hívták a dédanyámat, hány testvére volt, azok mit dolgoztak, hogyan éltek, és igyekeztem minden érdekes történeteket kisajtolni anyukámból a rég meghalt családtagokról.
Ám ez akkoriban csak pusztán szórakoztató időtöltésnek indult. Soha nem jutott eszembe, hogy mindez valós hasznot is hozhat, egészen addig, míg meg nem született a középső lányom, akiről születése után két héttel kiderült: PKU-ja van.
Amikor kiderült, hogy a PKU örökletes betegség, azonnal eszembe jutott a családfa, és hogy vajon voltak-e benne jelek, amelyek arra utaltak, hogy van egy olyan csontváz a múltamban, aminek utána kellett volna járnom még a terhességem előtt, és érdekelni kezdett, vajon vannak-e benne további meglepetések. A családfa ugyanis értő kezekben valódi kincsesbánya.
Talán nem fog utat mutatni az elveszett grófi ősök kincsestárába – de megmentheti az ember életét. És valljuk be, ez azért legalább olyan hasznos dolog.
Sok olyan betegség van ugyanis, amelyre a gének hajlamossá tesznek minket. A leggyakoribbak a szív- és érrendszeri betegségek, bizonyos ráktípusok, a cukorbetegségre való hajlam. Ez nem azt jelenti, hogy akinek a szülei ilyen kóroktól szenvedtek, azoknak a sorsa megpecsételődött. Sőt éppen ellenkezőleg! Aki tudja, hogy mire hajlamos, az tenni tud ellene. Mozgás, diéta, a megfelelő szűrések segítségével töredékére tudja csökkenteni a kockázatot, így segíthetnek az ősök ahhoz, hogy minél tovább minél egészségesebbek lehessünk.
Persze az egészségügyi családfa felállítása nem könnyű feladat. Érdemes az elkészítése során minél több rokonnal, ismerőssel beszélni – de nem szabad nekik semmit elhinni. Merthogy sajnos dr. House-nak igaza van: mindenki hazudik.
A fő ok a szemérem, de sokan érzik úgy, hogy nem szabad bemocskolni a halottak emlékét, még akkor sem, ha fontos lenne tudni az igazat. Sajnos akármilyen szívesen csacsog a nagymama, amikor arról van szó, hogy fáj a dereka, arról már nem biztos, hogy fog mesélni, milyen intim nőgyógyászati panaszoktól szenvedett, és azzal sem fog dicsekedni, hogy a dédnagypapa alkoholista volt, a nagynénit pedig diliházba zárták. Az elmebaj, az öngyilkosság, a vetélés, a testi és szellemi fogyatékosság máig tabutémának számít, amiről senki nem szeret beszélni. Márpedig ezek fontos információk lehetnek, mert egyre több betegségről derül ki, hogy genetikai háttérre vezethető vissza, tehát nagyon is fontos tudni az igazságot.
Azt figyeltem meg, hogy őszintébb válaszokat kapok, ha elmondom, miért is érdekel az egész, mi a célom a kutatással, és ha hangsúlyozom, hogy az unokák életét és egészségét akarom megőrizni a kapott adatokkal.
Fájdalmas titkok derülnek ki néha; intézetbe zárt, eltitkolt rokonok kerülnek elő, fiatalon, életük teljében összeesett nagybácsik, akiknek egyszerűen megállt a szívük, és persze egy csomó kisbaba, akik esélyt se kaptak a torokgyík ellen. Ám a legnehezebb nem ezekkel szembesülni, hanem a ténnyel: bármennyire is próbálkozom, soha nem lesz teljes a kép. Vannak rokonok, betegségek, katasztrófák, amelyek ellenállnak a legállhatatosabb titokfejtőnek is. Nagynénik és nagybácsik, akikről senki nem tud semmit mesélni, vagy épp ellenkezőleg, mindenki másként emlékszik arra, hogy Jóska bácsit milyen betegség vitte el, és talán soha nem fogom megtudni az igazat. Mert hát lassan mindenki elmegy, aki ismerte.
Az biztos, hogy a kutatás során meglepő dolgok derülhetnek ki rokonainkról – és nem csak arról, hogy milyen betegségeik voltak, de ha szerencsénk van, a hobbijuk, szenvedélyeik, szerelmeik és csalódásaik is felbukkannak az idő homályából. Ahogy élesedik a kép, kiderülhet, hogy hosszú életű, szívós ősök nyomdokain járunk. De persze az ellenkezője is – hogy sokféle betegség fenyeget a jövőben. De biztasson a tudat: bármit is hoz a jövő, az egészségügyi családfa olyan tudástár, amelynek birtokában sokkal könnyebb lesz az egész családunk egészségének megőrzése.
10 kérdés, ami segíthet az egészségügyi családfa elkészítésében!
1. Milyen tulajdonságok öröklődnek a családban?
Jó ötlet, ha nem egyből a halálos kórokra fókuszál az ember, hiszen ugyanilyen jó emlékezni arra, hogy bizonyos hajszín vagy szemszín gyakran előfordul a családban, vagy némely jellemvonás, mint mondjuk a makacsság, vagy akár egy speciális állforma. De az újabb kutatások szerint a megkésett beszédfejlődés és a diszlexia is genetikai eredetű.
2. Milyen betegségekben szenvedtek a családfában szereplő rokonok?
Általános hiba, hogy az ember csak egy-két betegségre fókuszál, főleg arra, amitől fél, ezért mindenütt rákot lát, vagy szívinfarktust. Ám előfordulhat, hogy az adatok összesítésekor egy másik betegség fog majd kiugrani, és ne feledjük, hogy vannak olyan betegségek is, amelyeket pár tíz éve még nem ismertek, így nevük sem volt. (Ilyen például a PKU is, amit korábban elmebajnak, retardáltságnak tartottak.)
3. Hány évesen kezdődtek az illető családtag egészségügyi gondjai?
Nagyon nem mindegy, hogy a dédimama 80 évesen kezdett feledékeny lenni, vagy már 50 évesen gondjai voltak a memóriájával. A cukorbetegségnél is másként kell kezelni a kettes típusút, ami régebben csak időseknél fordult elő, mint az ifjúkorban megjelenőt.
4. Hány évesen halt meg?
Nem baj, ha nincs meg a pontos évszám. A körülbelüli életkori becslés is nagyon jó.
5. Mi volt a halál oka?
A felmenők minden betegségét érdemes megtudni, nem csak a halál okát. Hiszen tökös dolognak tűnik ugyan, ha azt olvassuk, hogy a dédnagypapa 85 évesen vadászbalesetben vesztette életét – ám ha a nagymama hozzáteszi, hogy bizony a cukorbetegség miatt már olyan vaksi volt, hogy néhány pohár pálinka után egyszerűen rossz helyen várta a hajtókat, már kevésbé lehetünk büszkék a génjeinkre és a fitt dédire. Ha biztosra akarunk menni, keressük meg a kórházi zárójelentést. Ebből minden kiderül.
6. Volt-e a családban betegen született baba, halva születés, bölcsőhalál, koraszületés?
Erre azért érdemes külön rákérdezni, mert sok idősebb nő nem szívesen mesél ilyesmiről, mivel túl fájdalmas emlék, vagy mert nem gondolja, hogy fontos lehet.
7. Dohányzott az illető? Ivott? Voltak más káros szenvedélyei?
Ezek olyan rizikófaktorok, amelyek lényegesen csökkenthetik az emberi élettartamot, és sok esetben rákot okoznak.
8. Van az illetőről fénykép?
Ha van fénykép a családtagokról, az minden esetben segíti az emlékezők memóriáját. Ráadásul sok dolog kiderülhet a fényképről is (szemüveg, elhízás, hajlott testtartás, kopaszság), amit a családtagok nem tartottak fontosnak elmesélni, ám ezen tulajdonságok egy része genetikailag meghatározott.
9. Volt olyan szokása, ami befolyásolta az egészségét?
A rendszeres testmozgás, vegetáriánus diéta, de még a rendszeres böjtölés is komoly egészségvédő hatású, érdemes ezeket is feljegyezni.
10. Volt valamilyen allergiája?
Az életallergiák egy része öröklődő halmozódást mutat, mint ahogyan az allergia és az asztma is.