Leon Borensztein már akkor elkezdte megörökíteni kislánya életét, amikor még az édesanyja méhében volt. Akkor még nem tudta, hogy lánya vakon, fejletlen izmokkal, motorikus készségek nélkül, autisztikus spektrumzavarral jön majd a világra; és azt se tudta, hogy gyermekével magára marad, mert feleségét drogfüggősége elszakítja családjától. Sharon születése óta 30 év telt el, az édesapa pedig azóta is minden lépését dokumentálja.
A férfi lánya történetét és fotóit egy könyvben szeretné kiadni, amihez a Kickstarteren gyűjt pénzt.
Az édesapa Sharon egyetlen támasza, védője, éjjel-nappal vele van. Édesanyjától a bíróság szakította el, drogfüggősége miatt alkalmatlannak ítélték őt a gyermek gondozására.
Miután a két ember élete teljesen összeforrt, a kislány idővel apja múzsája lett, aki fotókon örökíti meg gyermeke különleges világát.
Amikor a férfi magára maradt fogyatékos kislányával, az egész élete megváltozott. Megannyi kilátástalan és fájdalmas pillanaton van túl, mára pedig úgy érzi, minden perc, amit a lányával tölthet, egy csoda, néha pedig azt kívánja, bárcsak minden ember valamilyen fogyatékossággal születhetne, ami felnőtt korára kikopik. Ha így működne a világ, az emberek minden egyes pillanatot az életben hálával élnének meg, minden egyes lépés előre egy csoda lenne.
Ma Sharon egy Suzie nevű nővel él, aki szintén fogyatékos, és aki elnyerte a lány bizalmát és barátságát.
Forrás: featureshot
Olvasd el ezt is!
- Fogyatékos emberek és a szex: van-e joguk szeretni?
- Fogyatékos emberek: van-e joguk a szerelemre?
- Fogyatékos emberek: van-e joguk családra?