Folyamatosan épül le minden, és egyedül azoknak a szakdolgozóknak köszönhető, hogy még egyáltalán megy a szekér, akik a hátukon cipelik az intézményt. Akik napról napra kreatív ötletek segítségével tudják olykor csak megoldani, hogy folyamatosan fenntartható legyen a gyógyítás, ápolás.
Akik szívüket-lelküket beleadják mindennap azért, hogy betegek elégedettek legyenek, és akik tudják, nem ők az okai a kialakult helyzetnek. Egy kívülálló gyakran nem is látja, mire vagyunk képesek: mennyit gondolkodunk azon, hogy egy adott tevékenységet kivitelezni tudjunk. A “nővértáska” alapfelszereltségéhez tartozik ma már a csavarhúzó, kalapács, esetenként a fázisceruza a nem működő konnektorok ellenőrzésére…
És mi, ápolók vagyunk azok is, akik a nap 24 órájában a páciens mellett szolgálunk, akik napról napra szégyenkezve fogadják a betegeket, és próbáljuk a kórházban töltött napokat valamelyest kényelmessé, emberivé tenni – a lehetetlenből lehetségest varázsolni. Ami nagyon nehéz sok esetben, csak a hivatástudatunk ma már az egyetlen, amely életképessé teheti még az egészségügy működőképességét.
Akik kínosan mosolyogva üdvözlik a betegeket, mikor megérkeznek, “Köszöntöm a retrokórházunkban!” mondattal csupán azért, hogy előre szóljanak: itt kérem minden adott, hogy visszamenjünk az időben…
Megkérjük kedves betegeinket
- …ne lepődjenek meg, ha kezükben marad a kilincs, netalán nincs meleg víz, esetleg fejükre esik az átvizesedett falról egy csempe…
- …az éjjeliszekrényre nagyon ne pakoljanak semmit, két ok miatt: 1.: fiókja vagy nincs, vagy kihúzhatatlan, 2.: úgy inog, hogy leborul róla minden… Ajtaja? Huh, valamikor volt, kb. 40 éve. Hova tegye a táskát? Elfér jó esetben az ágy alatt…
- …járkálni csak óvatosan, kérem, mert egy-két 100 éves burkolóelem lehet, hogy felválik, és könnyen hasra eshet a járókerettel, de leülni is óvatosan tessék, mert lehet, hogy a szék támláját már csak egy csavar tartja…
- Sajnáljuk… de nincs másik matrac. Igen, tudom, hogy úgy érzi, hogy a sodronyon fekszik egy hatalmas lyukban, és igen, hallom én is sajnos, ahogy nyikorog és csattog minden mozdulatnál…
Folytatás az Ápolónő blogon!