A milánói Silvia éli a húszéves lányok életét: rajong a nyelvekért, a filozófiáért, Shakespeare drámáiért és a matematikáért. Maga is szívesen farag rímeket, valamint a végtelenhez tartó függvényekért is rajong. Egyvalamiben azonban különbözik a kortársaitól: az életvidám ifjú hölgy Down-szindrómával született. Olaszországban a fogyatékkal élők ugyanolyan iskolába járnak, mint bárki más. Az egyetlen különbség, hogy a normál tanrend mellett még számos különórában is segítik a fejlődésüket.
A képzési idő lejártakor Silvia is számot adott a tudásáról. Ekkor azonban nem a normál érettségit, hanem az ő speciális képességeire szabott feladatsort kellett megoldania. Silvia a vizsgán kiválóan teljesített, a bizottság egyöntetűen maximális pontszámot szavazott meg neki. Amikor Cristina, az édesanyja meglátta a lánya neve mellett a kiváló eredményt, először megijedt. Azt hitte, a tanárok jószívűsége döntött a Down-szindrómás lány teljesítményének értékelésekor. A tantestület azonban megnyugtatta az egyébként matematikatanár anyát: Silvia keményen megdolgozott minden egyes pontért. Az érettségi vizsgán még egy saját költeményét is elszavalta, méghozzá angol nyelven! Mindez pedig már elég is volt a sztárrá váláshoz. Olaszországban ugyanis minden olyan diák bekerül az újságba, aki maximális pontszámmal maturál.
Ne add fel, Silvia!
A történet egyetlen szépséghibája, hogy a sikerszéria a jelenlegi olasz törvények szerint nem folytatódhat. Hiába várnánk évek múlva a hírt, hogy a Down-szindrómával született Silvia doktori címet szerzett, az ő speciális érettségijét egyetlen főiskola és egyetem sem fogadja el. Sajnos a munkaerőpiacon sem rózsásabb a helyzet, szakképzési helyből is alig akad néhány a számára. Lobbimunka már évek óta zajlik az ügyben, hiszen hatalmas dolog, ha valaki a saját korlátait átlépve tanulni akar. Most sokan bizakodnak, hiszen Silvia szüleivel már az olasz Kultuszminisztérium államtitkára is felvette a kapcsolatot.
Silvia most sem adja fel: jelenleg Szicíliában piheni ki a vizsgaidőszak fáradalmait, közben pedig nagy álmokat sző. Szívesen dolgozna színházban, hiszen a színjátszás mellett minden egyéb érdekli: a jelmezek, a sminkek, a dramaturgia. De arra az esetre is van B terve, ha mégsem sikerülne bekerülnie a színház világába: “Szívesen lennék masszőr, hiszen kiválóan rá tudok hangolódni az emberekre. Ha anyukám rosszul érzi magát, elég, ha egy kicsit átmasszírozom a fejét. Pillanatokon belül jobban lesz!”
Akárhogyan is alakul a fiatal Down-szindrómás lány sorsa, mi nagyon drukkolunk neki, hogy valóra váltsa az álmait!