Egy német kutatócsoport kísérletének adatai szerint a szervezet által a vérbe oldott endorfin hormon nem jut át az agyba, így arra hatni sem képes. A zsírban oldódó endokannabinoidok koncentrációja azonban szintén magasabb a futók vérében, ráadásul képesek áthatolni a vér-agy gáton. Az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) közzétett kutatási eredmények igazolják, hogy az egereknél a futás által kiváltott eufória a kannabinoid érzékelőivel függ össze.
Az endokannabinoid szegről-végről a fű rokona. Az egerek mindkettőt szeretik.
A kísérleti állatok öt órán át szaladtak mókuskeréken, némelyik 6,5 kilométert is. Ez után az egérkék a hosszútávfutók eufóriájának kísérőjelenségeit mutatták: a kontrollcsoporthoz képest a futó állatok kevésbé éreztek fájdalmat és félelmet. A meleg lapra helyezett futó egerek nyugodtabbak voltak, mint a kontrollcsoportba tartozó állatok: hosszabb idő telt el, amíg a talpukat nyalogatni kezdték, vagy fölugráltak. A kutatók szerint ez a jobb fájdalomtűrésre utal.
A félelemérzet vizsgálatára sötét dobozba helyezték az egereket. A hosszútávfutó egerek kevesebb félelmet mutattak, gyorsabban merészkedtek át a számukra kellemetlenül éles fényben úszó dobozba. Az egereknek ezután az endokannabinoidok érzékelőit hatástalanító gyógyszert adtak, s ekkor viszont elmaradtak a hosszútávfutás eufóriájának pozitív hatásai – ez a kettő közötti kapcsolatra utalhat. A jelenséget létrehozó folyamatok az állatoknál és az embernél hasonlóak lehetnek.