Fontos, hogy mielőtt bárki elkezdi gyűjteni és kipróbálni a gyógynövényeket, szakember segítségével tegye azt, és alaposan járjon utána, hogyan javasolt pontosan alkalmazni a belőlük készült főzeteket, teákat, kencéket, külsőleg-belsőleg egyaránt, illetve milyen esetekben nem ajánlott a fogyasztásuk!
Az első a sorban egy olyan virágos növény, amiért elég csak a házból kilépni, hiszen sok helyen dísze a kertnek, ez pedig a sarkantyúka. Minden föld feletti része ehető, a virága és a levele is, fogyasztását nyersen ajánlják. Jelentem, megkóstoltam, és még élek. Az íze engem kimondottan a csípős, borsos aromájú rukkolára emlékeztet, talán ez enyhébb egy kicsit. Salátákba bátran bele lehet csempészni néhány felaprított levelet, illetve a virágát szintén, amitől még mutatós is lesz. Gyógyhatását tekintve a baktériumölő hatása kiemelkedő, remekül beválik felső légúti megbetegedések kezelésre, illetve egyéb vírusok, gombás fertőzések előfordulása esetén is, emellett fokozza az emésztést és a vérkeringést. Az olvastam róla, hogy 2013-ban Németországban az év gyógynövénye lett.
A következő, amire rácsodálkoztam, az a lándzsás útifű, mert gyakorlatilag ahová léptünk, lándzsás útifű termett. Erről annyit tudtam eddig, hogy ha száraz köhögés kínzott, akkor egyből robogtam a patikába lándzsás útifűből készült szirupért, és pár nap szedés után csillapodott az ominózus probléma. Az előző növényhez hasonlóan az útifűnek is jelentős a baktériumölő hatása, egy kanálnyi felaprított levelet leforrázva, majd pár perc után leszűrve, már kortyolható is a tea, illetve a leveleit péppé zúzva, külsőleg sebfertőtlenítésre, vérzés csillapítására és rovarcsípésre is megoldást nyújt. Népies elnevezései kígyófű, kígyónyelvfű, lúdnyelvűfű, hálófű, gyíkfű.
A többi gyógynövényt a Pálmafa Project blogon találod!