Az élet bizonyos mérföldköveit mi is ünnepeljük, tartunk nagy esküvőket, házassági évfordulókat vagy babaváró bulikat. Más kultúrákban az első menstruáció ugyanilyen horderejű dolog, amire összejön az egész falu vagy törzs, és megünneplik, hogy a kislány nővé érett. Az első havi vérzés számukra az újjászületés szimbóluma, olyan esemény, ami teremtő energiával tölti fel a lányokat.
Tanulhatnánk tőlük ezen a téren, hiszen már a nyugati világ kutatói is arra jutottak, hogy azok a lányok, akik pozitívan állnak a saját menstruációjukhoz és pubertáskorukhoz, sokkal örömtelibb felnőtt nőkké válnak. Azokban a családokban, ahol megünneplik magukat és nővé válásukat, kiegyensúlyozottabb, céltudatosabb és végső soron boldogabb nők nevelkednek. A menstruációs ünnepek gyönyörűek és szentek más kultúrákban, vegyünk példát róluk és erősítsük mi is lányainkat nőiségükben, ha elérkezik az ideje.
Srí Lanka és Kerala
Amikor egy lány az első menstruációjához ér, Srí Lankán pazar ünnepélyben van része. Az egész rokonság, baráti kör és az egész falu összejön a lány házánál, ajándékokkal halmozzák el, míg a szülők mindenkit bőségesen megvendégelnek. Gyakran anyagilag súlyos terhet jelent ez az ünnepség a családnak, hiszen a nagy többség a napi betevőért küzd.
A menstruáció első napján a lányt a női hozzátartozók egy elkülönített szobába viszik, ahol csak nők tartózkodhatnak. Ha a lánynak ki kell jönnie valamiért a szobából, akkor fehér anyagot tekernek a feje köré, ez jelképezi a nővé alakulását. A hozzátartozók megfürdetik és száriba öltöztetik a lányt, majd feldíszítik a családi ékszerekkel. A ceremónia során a nővé érett lányt elsőként az édesanyja és édesapja megáldja, ékszerekkel és kelmékkel ajándékozza meg, majd a szélesebb családi és ismerősi kör is ajándékokat hoz neki. Az ünnepség estéjén a helyi templomot keresik fel áldásért, majd reggelig tart a lány házánál az eszem-iszom.
Egy másik indiai államban, Keralában évente egyszer ül menstruációs ünnepet az egész falu, ennek a fókuszában azok a lányok állnak, akik az elmúlt 12 hónap során kezdtek el menstruálni. Ezen a napon a menstruáción átesett lányokat illatos fürdőben részesítik, vörös ruhába öltöztetik, és így vonulnak végig az falun, miközben ékszereket és szárinak való anyagokat hoznak nekik a falu lakói. A tehetősebb családok elefántot is bérelnek erre az alkalomra, hogy a lányuk elefántháton ülve vegyen részt a felvonuláson.
Ghána
Ghána keleti részén a krobo törzsben egyszer egy évben, áprilisban rendeznek ünnepséget a pubertáskorba ért lányoknak. A ceremónia azért fontos a lányoknak, mert hitük szerint amelyik lány részt vesz ezen a ünnepségen első menstruációkor, mindenféle szexuális kapcsolat létesítése előtt, abból jó feleség válik. A lányokat gyöngyökkel díszítik fel, és csak deréktól lefelé viselnek egy rájuk tekert anyagot.
A félmeztelenség azt jelképezi, ahogy a felnőttkor felé vannak félúton, a ceremónia után legközelebb már csak a férjük láthatja őket ilyen pőrén. Az ünnepség két napig tart, közben a lányok hajának egy részét leborotválják és meg kell fürdeniük a folyóban. A rituálé része az is, hogy cukornádat és mogyorót kell rágcsálniuk.
Japán
Japánban nem egészen a menstruációt ünneplik, de az ideológia az ő Seijin-no-Hi nevű ceremóniájuk mögött is ugyanaz: a felnőtté válást ünneplik. 1876-ig a lányok 13 éves korukban, a fiúk pedig 15 éves korukban estek át a rituálén, ezt később összekötötték a hivatalos felnőttkor kezdetével, így mára már 20 évesen ünneplik meg a felnőtté válást. Minden év januárjának második hétfőjén tartják a Seijin-no-Hi nemzeti ünnepet, ahol az abban az évben a 20. évüket betöltők vesznek részt.
A hagyományok szerint ilyenkor a nők fogait feketére festették, a fiúk haját pedig kopaszra nyírták, de ma már ez nem szokás. Most a nők azt az extra hosszú kimonót viselik, ami csak a hajadonoknak való, a férfiak pedig fekete öltönybe bújnak, és így vonulnak fel együtt az utcákon, majd tartanak vad partit, mivel innentől kezdve ihatnak már alkoholt is.
Indonézia
Balin sem csak a menstruációval függ össze az ünneplés, hanem minden felnőttkorba lépő lányt és fiút a fogreszelés hagyománya várja. Általában minden év júliusában és augusztusában tartják a ceremóniát, amikor a pubertáskorú fiatalok fogait lereszelik, ezzel szabadulnak meg a gonosz erőitől: a vágytól, kapzsiságtól és dühtől.
Egy pap négy metszőfogat és két szemfogat reszel le a rituálé napján még napfelkelte előtt, miközben vallásos énekeket énekel nekik. Alkalmaznak érzéstelenítést, bár állítólag a procedúra teljesen fájdalommentes. Manapság már a családok összeállnak, és a gyerekeiket egyszerre vetik alá a rituálénak, hogy így csökkentsenek a költségeken.
Apacsok
Az apacs indiánoknál a Na’ii’ees ceremónián ünneplik meg egy évben egyszer azokat a lányokat, akik abban az évben kezdtek el menstruálni. Ez egy 4 napos nyilvános ünnep, ami után a következő 4 napban következnek a lányok számára a személyes találkozók. Az ünnep 4 éjszakáján férfi énekesek 64 különböző dalban megéneklik a törzs történetét. A törzs összes tagja együtt ünnepel, ajándékokat adnak a lányoknak és egész éjjel táncolnak.
A Na’ii’ees nagyon fontos ünnep számukra, abban hisznek, hogy bőséget, megújulást hoz az egész törzsnek. Amikor 1873 és 1911 között az amerikai kormány megtiltotta, hogy gyakorolják a Na’ii’eest, az apacsok száma drasztikusan csökkent, mivel az első menstruáció náluk különleges gyógyítóerővel ruházza fel a lányokat. Ezt a hitet húzták keresztbe a tiltással, ami miatt megnőtt a megbetegedések száma közöttük.
A navahó indiánoknál is hasonlóképp ünneplik meg a lányok menstruációját, 4 nap, 4 éjszaka tart a Kinaalda nevű ceremónia. Erre a 4 napra a lányokat a legmélyebb tisztelettel veszik körül, mert úgy tartják, ebben az időszakban megtestesítik a legnagyobb Navajo istennőt, aki az életciklust szimbolizálja: új kezdet, növekedés, halál és újjászületés egyben.
A rituálé közben a lányt masszírozzák és szent tanításokban részesítik. A legfontosabb része a ceremóniának, hogy ezalatt a törzs egyik képviselője színes homokképet készít a lány előtt, amelynek szimbólumait a törzs idősebb tagjai magyarázzák el a lánynak. A kép mindig a nőről szólt, ahogy használja teremtőerejét, mivel abban hisznek, hogy a nő a Holdtól kapott kreatív erőt birtokol, amivel gyógyítani és ölni is képes. Mind a 4 napban a lánynak hajnalban a felkelő nap felé kell egyre gyorsabban futnia. Az utolsó napon a törzs hagyományos ruhájába öltöztetik, és az első dolga immár felnőtt nőként az, hogy a törzs minden tagját megkínálja az erre az alkalomra sütött kukoricakenyérrel.
Nekünk nem kell ilyen tradíciókat átvennünk, és leborotválni a lányaink haját vagy lereszelni a fogaikat, de éreztethetjük velük azt, hogy az első menstruációjuk ünneplésre ad okot, és legyenek büszkék magukra, amiért nővé érnek lassan. Azt, hogy hogyan álljanak a saját nőiségükhöz, rajtunk, a családjukon keresztül tanulják meg, ne szégyenérzést adjunk át nekik, hanem örömet, hogy nőnek születtek.