Amikor a taxisnak azt mondtam, hogy a Mária 41-hez jövök, kínos csend lett a kocsiban. Ennyire tabutéma még mindig a nemi betegség?
Ennyire. Ez egyelőre még egy áttörhetetlen tabunak tűnik, bármennyire is próbálunk a kollégáimmal küzdeni az ellen, hogy a fertőzések stigmatizálják a pacienseket. Ez nem megy ma Magyarországon.
Mennyire rendelkezünk 2016-ban kellő információval a nemi betegségekről?
Tapasztalataim alapján nem igazán felvilágosultak sem a nők, sem a férfiak a nemi betegségekről. Továbbra is nagyon közkeletű vélekedés az, hogy “uszodában és WC-deszkákon” lehet elkapni ezeket a fertőzéseket. Nagy ritkán előfordul ilyen valóban, de nagyrészt ezek nemi úton terjednek.
Mint például a szifilisz?
A szifilisz, magyarul vérbaj szintén egy nemi úton terjedő fertőzés. Különböző stádiumai vannak, és kezelés nélkül halálos is lehet.
De ott van például a tripper vagy a chlamydia. A gond az, hogy ezekről a betegségekről nem beszélünk, és kis túlzással így senki nem tud róluk. Néha felbukkannak, amikor a média éppen valamiért felkapja őket. De lássuk be, az iskolában nincs nagyon szó róla, utána pedig ki az, aki felnőtt embereknek ezekről beszél?
Pedig rossz a helyzet. Folyamatosan növekszik a nemi betegségek gyakorisága. Szifiliszből évente körülbelül hatszáz új beteget diagnosztizálnak!
De fontos, hogy nem a szexualitásra akarok tabut húzni, és nem azt akarom üzenni, hogy nem kell szexelni. Kell nemi életet élni, csak ésszel.
Mennyire érinti ez a szexuálisan legaktívabb korosztályt?
Nagyon! A tripper és a chlamydia két olyan bakteriális fertőzés, amik meddőséget okozhatnak, miközben lehetnek tünetmentesek, főleg a nőknél. Vagyis, ha valaki tünetmenetes, nem gondol rá, hogy akár fertőzött is lehet, nem védekezik, és így nem is tudja kezeltetni magát. Így pont az a korosztály válhat meddővé, amelyik a legaktívabb szexuálisan, a húsz-harminc éveseké.
Nemi beteg nemcsak az lehet, aki meleg, prostituált, vagy “feslett erkölcsi értékrendje van, és összefekszik mindenkivel”. Akárki lehet nemi beteg.
Beszélni kell róla, hirdetés kell, kampány kell, reklám kell. A magyar emberekben alig van jelen az egészségtudatosság, mert senki nem tanítja meg nekünk. Sokszor találkozom azzal a rendelésen, hogy nem tudják az emberek megnevezni a nemi szervüket sem, a panaszukat sem. “Ott lent fáj” – hangzik el, de nem ismeri a testét, nem tudja, hogy kisajkon, nagyajkon, csiklón, hüvelybemenetnél, a gátnál.
Sokan azt gondolják, hogy elmennek az éves nőgyógyászati szűrésre, és ha gond van, majd kiderül.
Alapvetően a nőgyógyászok nem nemibeteg-gyógyászok. Van ugyan néhány rendelő, ahol van lehetőség nemi betegségek szűrésére, de a nőgyógyászatnak nem ez az elsődleges feladata. Ezért vagyunk mi, hogy ezt elvégezzük. És pont ezért fontos, hogy átmenjen az az üzenet, hogy aki rendszeres nemi életet él, az legalább félévente egyszer jöjjön el hozzánk, vagy máshová, ahol nemibeteg-szűrésre lehetőség van.
Mi a helyzet a tizenéves generációval?
Volt már 12 éves fiú betegem. Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért nem használt óvszert, azt mondta, hogy használt az elején, de nem olyan volt az érzés, és lehúzta. Tizenkét éves gyerekről beszélünk. Emiatt is gondolom azt, hogy a felvilágosításnak már a kiskamaszkorban el kellene kezdődnie. Sokan, fiatalok is, azt gondolják, ha anális úton szeretkeznek, mert például a szüzességüket akarják így megtartani, akkor nem kaphatnak el semmit. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni a betegeknek, hogy ha nem használnak óvszert, és análisan közösülnek, akkor is elkaphatnak trippert, szifiliszt, HIV-et, HPV-t. Majdnem bármit
Kik tartanak most a gyerekeknek felvilágosító órákat az iskolában?
Ki tartana? Leginkább senki. Rendszerszinten ez nincs megszervezve Magyarországon. Vagyunk néhányan lelkes önkéntesek, akiket ha megkeresnek, akkor ingyen és bérmentve elmegyünk, és nagyon szívesen beszélünk ezekről a diákoknak. De az igazság az, hogy nincs rá kereslet, és persze ott van az a fajta hozzáállás, hogy “nehogy már a gyerekeknek az anális aktusról beszéljünk”.
Kis túlzással az utolsó emlékezetes megelőzésre készített kampány, ami az én fejemben megmaradt, az a fütyülő, az égből leeső rajzolt óvszer a 90-es évek elejéről.
Hiszen a 80-as évek közepén jelent meg Magyarországon a HIV, ezért is volt akkor egy nagyobb kampány. Ma már a HIV vírus “meg van szelídítve egy kicsit”. Ez alatt azt értem, hogy nagyon jó gyógyszeres kezelés van rá, amivel a fertőzöttek csaknem olyan életet tudnak élni, mint egy nem HIV- ember. Ezért lankadhatott kicsit a figyelem a nemi betegségek iránt. Szerintem struccpolitikát folytatnak a laikusok is, és azok is, akiknek az lenne a feladatuk, hogy jól működjön a megelőzés. Nem beszélünk róla, mert az olyan kényelmes, és persze tabu is.
Melyik szűrésnek milyen az OEP-támogatottsága?
Nagyon sok nemi úton terjedő kórokozó kimutatása nem támogatott, tehát még nálunk, a klinikán is pénzbe kerül. A HIV és a szifiliszszűrés ingyenes. A trippert is lehet ingyenesen szűrni, de vannak olyan speciális kórokozók – ide tartozik a chlamydia és a HPV is, a leggyakoribbak –, amiknek a szűrése államilag nem támogatott. Ezt én aggályosnak tartom, mert olyan népegészségügyi jelentőségű problémáról beszélünk, aminek nem lenne szabad, hogy a pénz szabjon gátat, sem a diagnosztikában, sem a kezelésben.
Megcsináltad a biztonsagosszex.hu oldalt, ami teljesen önszorgalomból jött, és sokkal több “puszta” felvilágosításnál.
Nyugati példákon láttam, hogy vannak oldalak, amik a kontaktuskutatást szolgálják, annak is az online változatát. Maga a kontaktuskutatás törvényileg szabályozott Magyarországon is. Vannak az úgynevezett klasszikus nemi betegségek: HIV, szifilisz, tripper… Hogy megakadályozzuk a fertőzés továbbterjedését, a fertőzési láncot meg kell szakítani. Ez azt jelenti, hogy amikor bejön hozzám a beteg, meg kell tudnunk tőle, hogy kivel volt együtt, hogy ő már ne adja tovább a fertőzést. De gondold el azt a szituációt, amikor egy gondozónő leül veled szembe, és elkéri tőled a partnereid nevét és számát az elmúlt 60 napból. Erre találták ki külföldön a biztonsagosszex.hu-hoz hasonló honlapokat. Van egy “partnerértesítő” funkció, ahová beírod a szexuális partnered telefonszámát, vagy email címét (nálunk egyelőre csak az e-mailes rendszer elérhető), és a rendszer elküld egy előre generált anonim üzenetet, hogy korábbi szexuális partneredet ilyen vagy olyan betegséggel diagnosztizálták, menj el te is a szűrésre. Nyugaton működik. A klinika alapítványának és kollégáimnak a támogatásával létrehoztuk itthon ezt a honlapot. November óta működik, de még nem igazán használják az emberek.
Azért, mert tabu? Nem merjük elmondani? Érdektelenek vagyunk?
Nem a közlékenységgel van a baj. Még csak nem is a tabuval. Valaki lebeszél a neten egy randit, megvolt a kaland, két héttel később már képtelen megadni az illető nevét és elérhetőségét. Csupán egy online alteregót tud felmutatni egy társkereső honlapról. Külföldön egyébként néhány még ezek közül a társkereső oldalak közül is bevezette azt, hogy valakinek az adatlapján legyen egy külön gomb, amire kattintva megy a privát üzenet, amivel a korábbi partner jelezhet neki az online térben, hogy nála diagnosztizáltak valamit, menjen szűrésre. Természetesen teljesen diszkréten. Itthon ezzel is próbálkoztam. Falakba ütköztem…