Egy igazi kényszerbeteg már nem azért tartja például patikatisztán a lakását, mert szereti a rendet, hanem mert ha nem így tesz, a szorongása elviselhetetlen mértéket ölt. Nem könnyű azonban meghúzni a határt a még normálisnak tekinthető és a már szaksegítséget igénylő hozzáállás között. Ha az alábbiak valamelyike illik rád, kérj segítséget!
Kézmosás. Ha alapos kézmosás után is úgy érzed, baktériumok nyüzsögnek a kezeden, vagy irracionális félelem gyötör egy esetleges fertőzéssel szemben. Ha a kézmosás számodra egy pontos forgatókönyv szerint zajló, igen alapos procedúra, amit akár többször is megismételsz.
Rendszerezés. Jó, ha mindennek megvan a pontos helye, de ha valakiből szorongást vált ki egy tárgy elmozdítása két centivel, vagy ha nem tökéletesen szimmetrikusan helyezhet el két tárgyat, az már a kényszeres zavar jele.
Takarítás. Ha minden nap órákat töltesz takarítással, fertőtlenítéssel. Ha a takarítás valamilyen okból történő elmaradása vagy lerövidülése ingerlékennyé és feszültté tesz.
Ellenőrző viselkedés. Semmi gond azzal, ha valaki kétszer is ellenőrzi, bezárta-e az ajtót, lekapcsolta-e a sütőt. Ha viszont ezek az ellenőrző cselekvések már bezavarnak az életviteledbe, például rendszeresen elkésel mindenhonnan, mert huszadjára is visszamész megnézi, nem hagytad-e égve a villanyt a vécében, az már komoly baj jele.
Számolás. Megint csak az a kérdés, zavarja-e a normális életvitelt a számolás. Sokan számolják, mondjuk, a lépcsőfokokat, de ha csak akkor vagy hajlandó például belépni a boltba, ha a járdaszegélytől az ajtóig páratlan számú lépést tudsz megtenni, az baj.
Kényszergondolatok. Időnként mindenki gondol rossz dolgokra, de ha képtelen vagy száműzni a fejedből bizonyos képeket, ha aggodalmadban naponta tízszer hívod fel anyádat, mert nem tudsz szabadulni a gondolattól, hogy valami baja esik, kényszeresség áll fenn.
Forrás: health.com