Mennyi ment le eddig, és mi a végső cél?
Most tíz kiló mínusznál tartok, még 20 kilót szeretnék fogyni. Októbertől kezdtem el aktívan edzeni, azóta olvadt le a tíz kiló.
Azt megfejtetted magadban, hogy miért híztál meg?
Egyrészt stresszevő vagyok, ha nehezebb időszakom van, akkor gyakrabban nyúlok csokihoz, édességekhez. Nem vagyok a tipikus érzelmi evő, aki a kajával vigasztalja magát, nem kell ezt ilyen súlyosnak elképzelni, de tény, hogy felismertem magamban a hajlamot a stresszevésre. Illetve az is hozzá tartozik, hogy szeretek enni, szeretem a különleges kajákat meg a jó éttermeket, és amióta odafigyelek, azóta is eszem jókat, csak figyelem az összetevőket, és ritkán bűnözöm. Szerintem ahhoz, hogy hosszú távon tartható legyen és ne foszd meg magad semmitől, igenis szükség van a bűnözésre is. Majd másnap 20 perccel többet edzel.
16 éves koromig egyáltalán nem volt súlyproblémám, akkor jött fel rám az első 20 kiló, amikor elkezdtem fogamzásgátlót szedni. Hozzájárult az is, hogy a munkámból kifolyólag összevissza ettem, rendezvények miatt sokszor késő este jutottam a vacsorámhoz, ez is rápakolt a kilóimra. De ezt nehezen veszi észre az ember, hogy rakódnak rá a kilók, maximum ha fényképet lát magáról, akkor realizálódik benne, hogy ez már nem az az ember a képen, amilyennek ő saját magát látja a fejében.
Mi volt az a pont, amikor úgy érezted, muszáj változtatnod?
Nekem ez belső késztetés volt, nem külső, nem ért semmilyen atrocitás vagy negatív élmény a túlsúlyom miatt. Mindig nyitott ember voltam, szerettem emberek között lenni, ilyen szempontból nekem nem okozott problémát, hogy van rajtam felesleg. Inkább azon gondolkodtam el, hogy nem szúrhatok ki magammal ennyire. Olyan élethelyzetben vagyok most, 25 évesen, hogy minden klappol, van egy jó munkám, kezd kialakulni az életem, és azt éreztem, hogy nem fair magammal szemben, hogy elrejtem magam a külsőm mögé. Nem tehetem meg, hogy nem mutatom meg magam, mikor sokkal több van bennem, sokkal vagányabb vagyok, mint amit a külsőm tükröz.
Nem az érdekelt, hogy más jobban szeressen, másoknak tetsszem, csak azt gondolom, hogy akin van túlsúly, annak ez az élet valamilyen területén hátrányt jelent. Például én szeretek vásárolni, és nehezen viseltem, hogy nem vehetek meg egy nekem tetsző ruhát, mert nincs a méretemben. Ez számomra a túlsúllyal járó egyik komoly hátrány. Olyan élményektől fosztanám meg magam a túlsúly miatt, amelyekről nem szeretnék lemaradni csak azért, mert 30 kiló plusz rakódott rám.
Hogyan vágtál bele az életmódváltásba?
Elkezdtem heti kétszer járni egy személyi edzőhöz. Alapvetően addig is egészségesen ettem, nem nassoltam őrült módon, és tisztában voltam azzal, mit mikor jó, ha eszem. De változtatnom kellett, át kellett térnem a rendszeresen étkezésre, hogy betartsam a napi ötször keveset elvet. A személyi edzőmtől is kaptam táplálkozási tanácsokat, sőt mintaétrendet is, úgyhogy csak a gyakorlatba át kellett ültetnem a tudást, amit addig összeszedtem. De alapvetően a nagy átalakulás az edzésektől lett, nem is annyira kilókban, mint centikben mérhető, mert a mínusz tíz kiló nem hangzik olyan soknak, de az már beszédesebb, hogy két ruhaméretet fogytam.
A napi ötszöri étkezést hogyan valósítod meg ilyen munka mellett?
Mindig viszem magammal a kis dobozaimban az ételeket. Alapvetően szeretek főzni, úgyhogy előre két napra mindig megfőzöm, amire szükségem van. Előre kell gondolkodnom, hétvégén már kitalálom a következő hetemet. Reggelire általában joghurtot, zabkását eszem, vagy sütök barnarizslisztes-fehérjeporos sütit, tízóraira szeretem a cottage cheese-t, mondjuk két Korpovit keksszel. Ebédre hús vagy hal zöldséggel, és ehhez figyelek, hogy egyek valamilyen szénhidrátot is, rizst vagy bulgurt. Uzsonnára néha egy tejeskávé vagy egy fehérjeturmix, esetleg túró. Vacsorára pedig hús és zöldség, ilyenkor a szénhidrátot már teljesen elkerülöm.
Miért személyi edzővel kezdtél mozogni?
Előtte is sokféle mozgást kipróbáltam, squasholtam, spinningeltem, de előbb-utóbb ezeket megunom. Mindig olyan furának éreztem, hogy kiáll oda elém valaki, és akkor ugrabugráljam azt, amit mutat. Nem szeretem azt sem, hogy együtt kell sok emberrel csinálni az ilyen edzéseket. Nekem nagyon sokat számított az, főleg az elején, hogy van egy ember, aki velem foglalkozik és aki noszogat. Most már heti háromszor reggel 7-re járok edzeni, ami nagyon nagy szó a részemről, mert régebben képtelenségnek tűnt volna, hogy én felkeljek korábban az edzés miatt. De este a munkám és úgy általában az életem miatt nem tudok edzeni, ezért inkább kirugdosom magamat az ágyból. Három hét alatt teljesen hozzászoktam.
Nem volt benned az a jellemző félelem, hogy a nagy felesleg miatt kinevetnek majd az edzőteremben?
Az csak a túlsúlyos nők fejében él, hogy nem mernek lemenni egy edzőhöz vagy edzőterembe, mert majd kinézik onnan őket a jó testű nők. Én azt tapasztaltam, hogy mindenki elismerően áll a túlsúlyosokhoz, mert az, hogy ott vannak és edzenek, azt jelenti, hogy tesznek magukért. Akárki belevághat, ezért jó a személyi edző, mert ha pudingizomzattal mész oda, akkor ahhoz igazítva kezdtek bele az edzésbe. Olyanokat tudok megcsinálni azóta, amelyekről nem gondoltam volna, hogy képes vagyok rá. Ha az edzőm azt mondja, miután már meghaltam, hogy még ötöt csináljak, akkor megcsinálom. Egyedül biztos nem venném rá magam arra a “még ötre”.
Miben változott az életed, amióta elkezdődött az átalakulásod?
Jobban érzem magam, frissebb vagyok, több az energiám, könnyebben kezelem a stresszt és felszabadultabb vagyok. Megtanultam azt, hogy folyamatosan fejlődöm, és egy idő után minden menni fog. Például két hete elkezdtem jógázni, most még olyan vagyok, mint egy bádogember, de most már elhiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy fejlődni fogok idővel, csak csinálni kell. Korábban ezt elképzelhetetlennek tartottam, sőt egyáltalán nem is beszéltem arról, hogy mikor mit csináltam azért, hogy fogyjak. Most már büszke vagyok rá, és tudom, hogy ahogy ez a 10 kg is lement, úgy a maradék is le fog.
Mit tanácsolnál azoknak, akik most vágnak bele a nagy fogyásba?
Ha három tippet adhatnék:
- Találj egy olyan személyi edzőt, akinek a személyiséget is inspirálónak találod! Nekem Németh Dorottya az!
- Adj magadnak három hetet! Annyi idő alatt már látni fogod az eredményt is, és ennyi idő alatt mindent meg lehet szokni.
- Hidd el, hogy meg tudod csinálni, fotózd le magad, hogy lásd a haladást, és kezdd el még ma. Ha pedig ma még nem vagy olyan ügyes, ne felejtsd el, hogy holnap már ennél csak jobb lehet!
Olvass még több történetet nagy fogyásokról:
- Nagy fogyás: “A testem csak egy torz csomag volt, ami nem hozzám tartozott”
- Nagy fogyás: három magyar nő, akinek sikerült
- Nagy fogyás: “Evőkanállal faltam a nutellát”