Kedves Doktor úr, mondja már meg, miért lett pont nőgyógyász?

nlc | 2016. Május 05.
"Miért lett nőgyógyász, ha szemmel láthatóan egész teste és lénye tiltakozik a munka ellen, ha látszik, nem bír még egy hüvelybe belenézni, ha kiégett, fásult, kilúgozott, és a halálba kíván minden emberi lényt, akit puncival áldott meg az ég?" – Olvasónk nyílt levele tulajdon nőgyógyászához.

Régóta gondolkodom már azon, mi az ördög visz rá egy férfiembert arra, hogy nőgyógyásznak menjen? Természetesen a saját tapasztalataim, az elmúlt 15 év pechszériája beszél belőlem, mert amióta be kell ülni a terpesztős székbe, jó tapasztalatom még nem volt. Biztosan karmikus ez, vagy már simám bevonzom a rosszat, de isten látja lelkem, próbálkozom.

Voltam megannyi magánrendelésen, próbáltam már sok kórházat is, jártam vidéken és a fővárosban, de rendre olyan nőgyógyászokat sodort utamba az élet, akikhez soha többé nem mentem vissza. Pedig istenemre mondom, nem vagyok egy problémás eset.

Párkapcsolatban élek amióta az eszemet tudom. Soha nem voltam nemi beteg. Nem szültem, és abortuszom sem volt soha. Tizenöt év alatt mindössze kétszer kellett esemény utáni tablettáért esedeznem, illetve egyszer okoztam némi izgalmat azzal, hogy a fogamzásgátló tablettától májfunkciózavarom lett, egyszer pedig atomjaira hullott bennem az óvszer. És bár rettenetesen utálok nőgyógyászhoz járni, minden évben megemberelem magam, hogy az évi egy szűrés meglegyen. Igaz, az elmúlt öt évben – “évente egyszer kibírom” alapon – Magához járok, kedves Doktor úr, de minden egyes alkalom után megkérdezném: mondja már meg, miért lett pont nőgyógyász?

Nem értem!

A fenti írás nem általánosítani akar, rengeteg lelkiismeretes, alapos és elhivatott nőgyógyász dolgozik az országban, a levél olvasónk személyes vallomása.
 

Olvass nőgyógyászat témában az NLCafén!

 

Exit mobile version