“A legtöbb férfi számára én »randiképtelen« vagyok. A társadalom egy ennyire látható rokkantságot egyből megbélyegez, sokan azt gondolják, hogy aszexuális vagyok, gyerekes, állandóan másoktól függök, és elkeseredett is vagyok. Pedig csak azért vagyok elkeseredett, mert akár személyesen, akár online, mindig beraknak valamelyik kategóriába, még mielőtt igazán megismerhetnének, és akár egy pillanatra is leendő barátnőjüknek, szerelmüknek tekintenének.
Bevallom, ezek után próbáltam minden jelét eltüntetni annak a randioldalakról, hogy kerekesszékben ülök. Így már eleve többen álltak velem szóba, viszont elég nehéz ignorálni a kerekesszéket, ha étterembe hívod randizni az új csajt, vagy éppen sziklamászást szervezel az első randin. Szóval amikor bevallom a kezdeti csetelelések után, hogy mi a helyzet velem, általában nagy csönd a válasz, ghostingolnak (vagyis egyszerűen nem válaszolnak soha többet), vagy undorodnak. De vannak, akik csak annyit mondanak, hogy majd biztosan találok magamnak valakit, aki hozzám illik.
Ezért inkább nem titkolom tovább a randioldalakon, hogy kerekesszékben ülök. Tudom, hogy a randizási totemoszlop alján vagyok és vagyunk a többiekkel együtt. A férfiak attól is félnek, ha meglátják őket egy ilyen lánnyal randizni, akkor megfordul a többiek fejében, hogy mi lehet VELÜK a baj, velük, akik kerekesszékes lányokkal randiznak, miért nem találnak maguknak egy »jobbat«?
Persze ha csak egyéjszakás kalandot keresnék, és nem kapcsolatot, sokkal könnyebb lenne a dolgom. Úgy tűnik, a férfiak nem problémáznak: egy egyéjszakás kapcsolat belefér egy mozgáskorlátozott nővel, de egy igazi kapcsolat már nem.
Pedig ahogy Carrie a Szex és New Yorkban, én is csak szerelmet keresek, igazi szerelmet. Olyan »nem-élhetünk-egymás-nélkül« szerelmet. Nem tudom, ezt mégis hogyan csináljam, amikor a férfiak egy része barátként tekint rád, vagy a másik véglet, akinek a kerekesszék a fétise, ő sem lesz az igaz szerelmem.
Fogalmam sincs, hogy csináljam, de nem adom fel a szerelmet. Ha hasonló helyzetben vagy, mint én, üzenem, hogy te se add fel a szerelmet, mert valahol tényleg vár ránk az a bizonyos nagy dolog, a nagy szerelem.”