Boldogan olvastam a múlt heti híradásokban, hogy elkészült Magyarország első top 100 orvosának listája egy havilap gondozásában. Alapvetően csak támogatni tudok minden versenyt, összehasonlítást és megmérettetést, mert az egészségügyi ágazatra ráfér a transzparencia és versenyszellem. (Részben hasonló céllal indult útjára a Házipatika “Év magánrendelője” díj 3 évvel ezelőtt, melyben boldogan vállaltam szerepet a Foglaljorvost.hu orvosi portál egyik alapítójaként.)
A munkám során 1000 orvossal dolgozom együtt, és heti szinten minimum 10 orvossal találkozom személyesen. A top 100-as listát böngészve azonban kikerekedett a szemem. Már a portrékat böngészve gyanús volt a helyzet. Kerestem, kutattam az ismerős neveket és arcokat, ám csak félig jártam sikerrel.
Aztán a másik döbbenet, hogy csak 10 orvosnőnek sikerült felkerülnie a legjobb 100 közé. A vizsgált 20 szakterületből, 14 szakterületen egyáltalán nem találtak említésre méltó doktornőt a kiválóságok között. Természetesen ismertek olyan szakterületek, melyeken nehéz nőként vagy családanyaként helytállni, de számos olyan szakterület van, melyen kifejezetten erős a női jelenlét.
Mégis ők miért maradtak le a listáról?
A férfiak és nők aránya képzési területenként 2009-ben képzésben lévő hallgatóknál:
orvosi és egészségtudományi: 38,5% férfi, 61,5% nő, azaz az okokat nem a képzésben kell keresni. Még ha a végzősök esetében talán ez az arány kiegyenlítődik, akkor is tételezzük fel, hogy minimum kiegyensúlyozott a női és férfi jelenlét az orvosi pálya elején. Kalkuláljuk bele, hogy sokan kiesnek a család vagy családdal könnyebben összeegyeztethető pályamódosítás, -elhagyás miatt. Mégis feltételezem, hogy valahol 35-40 százalék női orvos még a pályán marad a szakmájában. 2012-ben 32 új kórházigazgatót neveztek ki, ebből 8 nő, tehát még itt is 25 százalékos az arány, ami azt gondolom, nem adhat panaszra okot.
Hová tűnt mégis a 20 százaléknyi szakorvosnő a megmérettetésből?
Véleményem szerint az okokat a módszertanban kell keresni. A lista ugyanis kórházigazgatók segítségével lett összeállítva. Ők javasoltak a kutatott 20 szakterületre top orvosokat és az ő ajánlásaikból alakította ki a magazin szerkesztősége a végső sorrendet.
Ez a lista így végül kórházigazgatóink személyes véleményét tükrözi.
Hogy valóban ennyivel jobbak-e a férfi orvosok szakmailag? Nem tudom. Azt viszont gyanítom, hogy a hölgyek gyengébbek érdekérvényesítésben, politikában és intézményen belüli kommunikációban, így a kórházigazgatók kegyeibe is nehezebben férkőznek be. Mással egyszerűen nem tudom magyarázni, hogy 90 férfi mellett összesen 10 nőnek jutott hely a képzeletbeli dobogón.
Kormány- és politikusfotókon edzett szemünknek szinte fel sem tűnik a hiány, igaz? Őszintén gratulálok annak a 10 doktornőnek, aki sikeresen megugrotta a lécet, eközben köszönöm a munkáját a névtelen ezreknek, akiknek nem jutott elismerés!