A 37 éves nő hétéves kislányát vitte haza, amikor az M0-ás autóúton hirtelen rosszul lett. Az autót még sikerült a leállósávba manővereznie, a mentőket is maga hívta fel, majd a családját is értesítette, jöjjenek, mert baj van, aztán elveszítette az eszméletét.
Mire a család a megadott helyre érkezett, az anyuka már csak kisebb időkre tért magához, fájlalta a mellkasát, alig tudott beszélni, arca, keze zsibbadt. Járművét az autóút ecseri szakaszán, egy kanyarban állította le, olyan helyen, ahol egyébként egyáltalán nem lehet hosszasan biztonságosan leparkolni. A mentők pedig csak nem akartak kiérkezni.
Az édesanya még valamivel 6 óra után hívta a mentőket, a családtagok 18 óra 55 perckor próbálkoztak a hívással ismét. A mentőirányítás azzal nyugtatta őket, mindjárt odaér a kocsi. De az ígért autó mégsem jött. A férj ugyan látott egy villogó mentőt a szemközti sávban, ami lelassított, aztán mégis továbbhajtott. A harmadik hívásnál, 19 óra 5 perckor mondta a diszpécser, most, ebben pillanatban indította el a rohammentőt.
A család persze egyáltalán nem értette, ez mégis hogyan lehetséges, hiszen több mint egy órája telefonált a rosszul lett anyuka először. Már azt is kérték a diszpécsertől, akkor mondja meg, melyik kórházba vihetik az asszonyt, és ők odaszállítják. Ezt a megoldást a diszpécser elutasította. A család egyik barátja 19 óra 30 perckor ismét telefonált, majd ezután nem sokkal végül valóban megérkezett a segítség. Aztán az is gyorsan kiderült, hogy az édesanya szívrohamot és agyvérzést kapott.
A fiatal asszony megpróbáltatásai még ekkor sem értek véget. A kórházban, ahová a mentők szállították, nem működött a CT. Márpedig ez a gép szükséges az infúziós vérrögoldó kezeléshez. Mire elvitték volna egy másik intézménybe, az anyuka már kicsúszik a háromórás időablakból, amelyen belül, ha megtörténik a gyógyszeres vérrögoldás, nagyobb valószínűséggel gyógyul egy elzáródásos agyvérzés. A beteget jelenleg is a kórházban ápolják.
A Népszabadság megkereste az esettel kapcsolatosan az Országos Mentőszolgálatot, írásos válaszukban elismerték a késést. A hibát azzal magyarázták, hogy a riasztás után egy nem lélegző kisbabához kértek segítséget, ezért a mentésirányító a kiküldött mentőegységet rádión átküldte a másik címre. Abban a pillanatban ez a döntés adta a legnagyobb esélyt a gyermek életének megmentésére. Ezután egy másik mentőegységet riasztottak az asszonyhoz, aki szerintük “kontaktusképes volt és szédülésre, zsibbadásra panaszkodott”.
Az OMSZ válaszában hangsúlyozta, folyamatosan monitorozzák a mentés gyorsaságát, így az időadatokat és azt is figyelembe veszik, hogy a meglévő kapacitás elegendő-e az igények kielégítésére.
