A mexikóvárosi parlament által jóváhagyott csomagterv részeként 2014 elejétől 8 százalékos általános forgalmi adót vetnek ki a 100 grammonként több mint 275 kalóriát tartalmazó élelmiszerekre, köztük a mexikói őslakosok, az aztékok által feltalált csokoládéra. (Közben a franciák a Red Bull-adót rendelték el.) Mindemellett literenként 1 pezó (17 forint) fogyasztási adóval sújtják a szénsavas üdítőitalokat, amelyeknek fogyasztása Mexikóban az egyik legmagasabb a világon az egy főre jutó évi 163 literrel.
Az adóreform mellett nevelési, élelmiszer-ellenőrzési és sportprogramokat is bejelentettek, miután az országot “valódi elhízásjárvány” sújtja. A Mexikói Nemzeti Egészségnevelési Intézet szerint a Mexikót sújtó kövérségi járvány – amely még a dohányzásnál is súlyosabb – nemcsak “példátlan”, hanem “a nemzet jövőjét is fenyegeti”. Minderre tekintettel a kongresszus a javasolt 5 százaléknál is nagyobb, 8 százalékos adót vetett ki a magas kalóriatartalmú “bóvli élelmiszerekre”, köztük elsősorban a hazai zsíros és kalóriadús gyorsételekre. A kalóriaszegény és rostokban gazdag élelmiszereket minőségvédjeggyel jelölik meg.
Mexikóban több a túlsúlyos vagy kövér ember, mint az elhízottságról híres Egyesült Államokban: a felnőtteknek 70, a gyerekeknek és a fiataloknak 30 százaléka számít túlsúlyosnak. Emellett minden 10. mexikói felnőtt cukorbeteg. A kalóriáktól való beteges függőségnek szociális okai is vannak: a szegény dél-mexikói Chiapas államban például az anyák már csecsemőiket is kólával itatják, mert mindenütt hozzáférhető, hamar telítettségérzetet okoz, és olcsóbb, mint a tej.