Tudósok rájöttek, mitől szexi az egyik ember, a másik meg mitől nem

Sz.N. | 2016. November 26.
Biztosan te is találkoztál már olyan férfival, akit hihetetlenül vonzónak tartottál, de nem tudtad megindokolni, hogy miért. Nos, ez a valami a szexuális kisugárzás, ami belülről jön, és semmilyen összefüggésben sincs az illető humorával, eszével vagy éppen a szépségével, inkább az ösztönökhöz van köze. Viszont van tudományos alapja!

Vannak férfiak, akik hihetetlenül viccesek, szép a hangjuk, és szeretsz velük beszélgetni. Vagy félszavakból is értitek egymást, pont ugyanazon nevettek, egyszóval teljes az összhang, de mégsem vágysz arra, hogy megérintsen. Miért? Mert hiányzik a szexuális kisugárzás, ami számodra vonzó.

A párválasztásban fontos szerepet játszanak a szagok és az illatok

Vajon ez az egyéni testszag az, amely a párokat először egymáshoz vonzotta, vagy pedig azért találják egymás illatát vonzónak, mert agyuk tudat alatt összekapcsolja azt a szeretett személlyel? Sokan hallottunk már a feromonoknak nevezett titokzatos kémiai anyagokról, melyek szerepe elsősorban az állatok párválasztásában, utódnemzési és szaporodási hajlandóságában játszik fontos szerepet. A feromon szó latin eredetű, a pherein (hordoz) és hormon (felizgul) szavak összetételéből származik. A feromonok olyan kémiai anyagok, melyek a testfelszínre kerülve váltanak ki különböző, szexuális tartalmú fizikai és viselkedésbeli változásokat a fajtársakból – azonos és ellenkező neműekből egyaránt. A feromonok két nagy típusba sorolhatók aszerint, hogy milyen időtartamú változásokat indukálnak: a rövid ideig ható szignál (jelző) feromonok riasztó funkciót töltenek be, míg a hosszú hatást kiváltó elsődleges feromonok az agyban található hipotalamusz és hipofízis (agyalapi mirigy) befolyásolásával huzamosabb ideig tartó hatásokat okoznak. E két agyi struktúra hatással van a nemi működésekre is.

Létezik-e emberi feromon, s ha igen, képes-e befolyásolni párválasztásunkat?

 

A kérdésre egyértelmű, valódi tudományos válasz még nem született. Az emberi bőr is tartalmaz apokrin mirigyeket, melyek eloszlása jelentős átfedést mutat az állatvilágban megtalálható hasonló mirigyekével. Az apokrin mirigyeket illatmirigyeknek is nevezzük, melyek nagy számban találhatók a köldök, a hónalj, a mellbimbó, a végbélnyílás és a nemi szervek körüli bőrterületeken. A szexualitással kapcsolatos szerepükre utal, hogy a pubertásig nem mutatnak élénk szekréciós aktivitást, működésük a serdülőkorban indul be igazán. Nőknél a szekrétum összetétele a menstruációs ciklusnak megfelelően változik. Tény, hogy egyes illatokat kellemesnek találunk, másokat zavarónak. De az is tény, hogy az ember szaglása nagyságrendekkel gyengébb, mint az állatoké: életünkben az illatok nem olyan meghatározó szerepűek, mint az emlősök vagy az alacsonyabb rendű állatok esetében. Egy szerelmespárokkal végzett kutatás során kimutatták, hogy kedvesük testének illatát a szerelmesek vonzónak találják. A kísérlethez szemüket bekötözték, és tíz másik személy ruhadarabját (köztük a párjukét is) szagoltatták meg velük. A szerelmesek legkellemesebb illatúnak saját párjuk ruháját találták. Vajon ez az egyéni testszag az, amely a párokat először egymáshoz vonzotta, vagy pedig azért találják egymás illatát vonzónak, mert agyunk tudat alatt azt összekapcsolja a szeretett személlyel? A kutatások még nem bizonyították egyértelműen, hogy létezik-e emberi feromon, illetve annak mi a szerepe. Valószínűsíthető ahhoz hasonló anyag jelenléte, de hatása nincs tisztázva. Ráadásul azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az ember civilizált lény, a tanult magatartásformák sokszor elnyomják az ösztönöket.

A tudóstársadalom szerint a szerelem az agyból indul. Helen Fisher amerikai antropológus, neves románckutató a szerelmesek agyi tevékenységét vizsgálja, és megerősíti, hogy a szerelem a fejben dől el, és az agyi boldogságközpont csúcsra járatásán alapszik.

A testi kémia igenis irányít

A neurobiológusok úgy tartják, hogy a szerelem nem valami magasztos érzelem, sokkal inkább az agy kémiai folyamatainak köszönhető. A szerelem lángjának fellobbanásáért a testünkben lezajló kémiai folyamatok a felelősek. A testi reakciók hátterében, a test kémiájában, pedig a hormonjaink állnak. A szerelmes érzéseket az adrenalin, a szerotonin és a dopamin váltja ki és tartja fent, kutatók szerint körülbelül 18 hónapig. A hormonok közül a dopamin okozza az “egyszer fent, egyszer lent” érzéseket, a “szerelem bolondulásig” megállíthatatlan érzését, euforikus örömet okoz, növeli a szexuális étvágyat és a tetterőnket. A lángolás elmúltával, a heves szerelem átadja a helyét egy sokkal szelídebb, nyugodtabb, biztonságosabb kötődésnek, melyet már inkább az oxytocin hormonja tart fent. A szerelem nem annyira a szív dolga, sokkal inkább egyszerű és automatikusan lejátszódó ösztönkésztetés. Az amerikai kutatás szerint, ha egy szerelmes pár valamelyikének képet mutatnak a másikról, a fejében azonnal kémiai folyamatok indulnak. Meglepő módon az agy azon része aktiválódik, ami az ösztönnel hozható összefüggésbe, miközben meg se rezdülnek a boldogság és szomorúság érzésével kapcsolatos területek. Helen Fisher kutatónő végkövetkeztetése szerint a szerelem kevésbé emocionális eredetű, sokkal inkább ösztönös, vagyis az anyai ösztönhöz és a szexuális szükséglethez hasonlítható. A szerelem érzése annyira domináns, hogy képes uralkodni az ember valamennyi gondolata és cselekedete fölött.

A szerelem tényleg bolonddá tesz

Ezt állítja Donatella Marazziti, az olasz pisai egyetem kutatója. A kutatónő a szerotonin idegi ingerületátvivő anyag szintjét vizsgálta szerelmeseknél. Megállapította, hogy a nyugtató hatású szerotonin mennyisége a szerelmeseknél mélyen a normális szint alatt van, úgy,  mint a mániákus, rögeszmés viselkedési zavarokat mutatóknál. A két csoport közön vonása, hogy valamiért vagy valakiért megrögzötten rajong.

A szerelem szikrája fellobban, a dopamin átveszi az irányítást, és kisvártatva függőséget okoz. Vágyjuk a szerelmünk testi-lelki közelségét, nehezen bírjuk a távolléti időszakokat, hanyagolhatjuk a kötelezettségeinket. A kémia olyannyira átveszi az irányítást, hogy az önuralom és az önfegyelem komoly tréning alá kerül. A szerelem beteljesülésével a dopaminszint is csökkenni kezd és átadja helyét más kísérő hormonoknak, mint például az oxitocinnak és a szerotoninnak. A kezdeti fellángolást, az égő-lobogó tűz, majd a parázs melege váltja fel. A szerelmi hormonkutatás szerint ennyi és nem több a szerelem mágiája, nincs felettes hatalom, egymást örökkön örökké kereső-kutató lélekpárok, és nincs nagy Ő sem. Aktuális szerelmek vannak, a hormonjaink játszanak velünk, és ha a testkémia tűzijátéka alábbhagy, a szerelem mámoros érzése is elmúlik. 

Még több a szerelemről:

Exit mobile version